Képzés modulok

A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM

l A fogyasztói társadalom fogalma, jellemzői

l A fogyasztás hatása

l Fogyasztás és környezet

l Fogyasztás és életminőség

l A magyar fogyasztóvédelem rendszere

A fogyasztói társadalom fogalma, jellemzői

A fogyasztói társadalom a XX., XXI. századi társadalomfilozófiai, etikai, szociológiai, antropológiai (és részben közgazdasági) írásokban elterjedt népszerű kifejezés. Általánosságban talán azt mondhatjuk, hogy olyan társadalmat jelöl, ahol (az egyre növekvő számú) javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja, s egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja, ahol a társadalmi struktúrák, mechanizmusok jelentős része a fogyasztói viselkedésben, fogyasztói struktúrákban nyilvánul meg. A kifejezést használó legtöbb szerző a jelenlegi gazdaságilag fejlett társadalmakat fogyasztói társadalmaknak tartja, és legtöbben - akik a kifejezést használják - kritikusan viszonyulnak ehhez a társadalomhoz, elítélik, és a megváltoztatását sürgetik.

A termelők és a fogyasztók egyaránt részesei a fogyasztói társadalomnak. Mi emberek – mint dolgozó emberek – részt veszünk a javak és szolgáltatások termelésében vagy nyújtásában, ugyanakkor mindezek fogyasztásában is. Bérekre és fizetésekre van szükségünk ahhoz, hogy az olyan alapvető javak megszerzéséhez, mint az élelmiszer, a ruházat és a lakhatási költségek, legyen elegendő pénzünk. Amikor többet keresünk annál, mint ami alapvető szükségleteinket fedezi, megtakaríthatunk, vagy tetszésünk szerinti javakat vásárolhatunk. Azt a pénzt, amit termelőként keresünk, fogyasztóként költjük el.

A fogyasztói társadalmat az tartja fenn, hogy a termelés iszonyú iramban löki a piacra az új termékeket, a fogyasztók pedig óriási sebességgel cserélik le a régi dolgaikat újra. Hogy ez meddig tartható így, talán egy új gondolatmenet témája lehet. Most azonban egy másik kérdésre kell kitérnünk, mégpedig arra, hogy is hajlandóak az emberek új és új dolgokat vásárolni?

1) Az első és talán legkézenfekvőbb ok, amiért új dolgokat veszünk, az, hogy a régiek meghibásodnak és alkalmatlanokká válnak arra a célra, amire gyártották őket. A mosógép tönkremegy, a ruha kilyukad. Ekkor az első dolog, ami eszünkbe jut, hogy új darabok után kutatunk pótlásért. Egyre kevesebben gondolunk arra, hogy az elszakadt ruhát meg lehet varrni, és a mosógépet is meg lehet javítani.

2) A második ok, ami miatt új dolgokat vásárolunk az, hogy a még működő készülék, felszerelés már nem felel meg elvárásainknak. A ruha kimegy a divatból, a számítógép nem bírja már az új programokat. Ebben az esetben is igazoltnak látjuk vásárlási lázunk kiélését, hisz a régi termékek már nem kielégítőek. És itt jönnek a képbe az eladó cégek, akik ezt a jobb, újabb utáni vágyat készségesen hajlandók kielégíteni. És ezzel nem is lenne gond. A baj ott kezdődik, hogy ők ezt a folyamatot kezdik generálni. A reklámok nagy része párhuzamosan mutatja be, rejtve vagy hangsúlyosan, a régi és az új termék közötti különbséget. Erre a legtöbb ember, aki megengedheti magának, hajlandó még használható és jól működő tárgyait lecserélni egy újabbra, nagyobbra.

3) A harmadik ok, amiért az emberek új terméket vásárolnak az, hogy szükségük van valamire, ami eddig nem volt nekik. Alapjában véve ez a legtermészetesebb folyamat, de ebbe a termelő/eladó cégek igencsak belekontárkodnak. Mert mi is az, amire valójában szükségük van embereknek? Erre a kérdésre próbál az eladó válaszolni a vásárló helyett úgy, hogy minél több klienst „megfőzzön”. Valószínűleg nem egyetlen ember van, aki vásárolt már olyan dolgokat, amikre valójában nem is volt szüksége, és végül csak a helyet foglalták a lakásban. Sok esetben csak azért vásárolunk valamit, mert meggyőznek az áru kivitelezésével, csomagolásával, és mindenek felett az árával. Régebben a „299.99” típusú árak voltak a jellemzőek, ma már az 1 eurós árak a csábítóak. Az embereknek pillanatok alatt megnyílik a pénztárcája. Így működnek a kínai üzletek is. Mindenki tudja, hogy a termékeik minősége pocsék, mégis, szívre a kezet, ki az, aki nem vásárolt már csecsebecséket ilyen üzletekben csak azért, mert lélekfájdítóan olcsók voltak?

És még egy gondolat az árakkal kapcsolatban. A nagyobb cégek eldönthetik, hogy mit vásároljanak az emberek. Megvan a hatalmuk hozzá, és élnek is vele. Minden áruházláncban vannak árleszállítások, amikor az adott termékekhez 20-40 % - vagy még ennél is nagyobb - megtakarítással juthatnak hozzá a vásárlók. Ilyen esetekben a vevő - aki eredetileg nem is tervezte az adott termék megvásárlását - látva a „pazar” lehetőséget, mégis megveszi azt. Sokakban ott motoszkál a kis ördög, hogy talán mégis jó lett volna megvenni, főleg, ha idővel szüksége is lett volna arra a termékre. Így legközelebb már könnyebben adja be a derekát az újabb árleszállítások esetén. És hogy ez miért nagy probléma? Azért mert a nyersanyagforrások végesek, míg a szemétdombok a felhőket súrolják. Az emberek nehezen fogják fel, hogy élhetik túl a természetet.

A fogyasztói társadalom a kapitalista gazdasági fejlődés terméke.

A korai kapitalizmus utáni időszakban, az oligopolisztikus verseny és a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan növekedésnek indultak a munkavállalói bérek is.

A létfenntartáshoz szükséges jövedelmi szint felett megjelenő vásárlóerő (diszkrecionális jövedelem) és a tartós fogyasztási javak növekvő kínálata mind kereseti, mind kínálati oldalról lehetővé tette a piac bővülését.

A fogyasztás növekedése átalakította a háztartások életstílusát, fogyasztói szokásait, elérhetővé tette korábban luxuscikkeknek minősülő javak tömeges fogyasztását. Ennek ellenére a fogyasztói társadalom kialakulását és működését több oldalról is érte éles kritika.

A baloldali kritika egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyasztói társadalomban a fogyasztás nem a szükségletek kielégítésének, hanem a társadalmi státuszkülönbségek megjelenítésének eszközévé vált. A fogyasztás hivalkodó lett, a létfenntartás eszközéből öncéllá változott, hozzájárulva ezzel a kapitalista piacgazdaság eldologiasodott viszonyainak kritikátlan helyben hagyásához, a radikális szükségletek elfojtásához, az egydimenziós gondolkodás kialakulásához, az értéktelen tömegkultúra térnyeréséhez.

A konzervatív kritika szerint a fogyasztói társadalom hedonizmust szül, és szétrombolja a társadalmi integrációt biztosító értékrendszert, a protestáns etikát.

Nem az ember változott meg, hanem az életkörülményeinek gazdasági oldala. Az ember magatartása csak annyit változott, amennyit az életkörülményekhez való alkalmazkodás igényelt.

Eddig minden társadalomban (még ma is a világ népességének nagyobb részét eltartó, elmaradt társadalmak) a lakosság többsége számára szinte naponta újra és újra megvívandó harcot jelent a létfeltételek biztosítása, de ez a fogyasztói társadalmakban ma már csak legfeljebb egy elenyésző kisebbségre igaz.

A fogyasztói társadalom, mint jelenség

A fogyasztói társadalom lényegi hatóereje a következőkben nyilvánul meg: keress még többet, fogyassz még többet, ennek nyomán mások is többet keresnek, így aztán többet is fogyaszthatnak. Ha mégsem tudsz elég pénzt keresni, kapsz hitelt a bankoktól.

Többe kerül, de azonnal hozzájuthatsz bizonyos dolgokhoz, amire lehet, hogy tulajdonképpen nincs is szükséged.

A létfenntartáshoz szükséges jövedelmi szint felett megjelenő vásárlóerő és a tartós fogyasztási javak növekvő kínálata mind keresleti, mind kínálati oldalról lehetővé tette a piac bővülését. A fogyasztás és társadalmi szerveződés összefüggéseit már elméletalkotói igénnyel több társadalomkutató is vizsgálta (Veblen, Bourdieu,). Veblen szerint a javak fogyasztásának fő funkciója a társadalmi státusz demonstrálása, mozgatórugója pedig az azonos osztályhoz tartozók túlszárnyalása. Ez úgy valósul meg, hogy az osztályok a felettük állók fogyasztási mintáit próbálják utánozni, az így gyűjtött státusszimbólumokkal jelezni felsőbb társadalmi pozíciójukat.

Mára jelent meg csak a fogyasztói társadalomnak egy olyan típusa, melyben az egységes rendszer képe felbomlott, az egyén inkább kisebb, változékony közösségekhez képest pozícionálja magát, semmint a társadalom egészéhez.

A fogyasztói társadalom Magyarországon

Magyarországon a hatvanas években elindult egy mélyreható modernizáció, mely megteremtette azt a társadalomszerkezetet, munkaerő struktúrát, amelynek következtében hasonlítani kezdtünk a nyugat-európai társadalmakra. Ez a modernizáció felkeltette a fogyasztási igényeket is, ám a gazdaság az igények kielégítésére szolgáló árukkal nem tudott szolgálni. Felhalmozódtak a kielégítetlen szükségletek, amelyek kumulálva jelentkeztek a ’89-es rendszerváltozáskor.

Ilyen körülmények közepette jelentek meg a rendszerváltozás első éveiben a nyugati fogyasztási cikkeket kínáló hazai és nemzetközi vállalatok, s megjelent az az áruválaszték, amit ezek a cégek a világban mindenütt kínálnak. Megnyíltak a szupermarketek, az élelmiszerfogyasztásnak azok a színterei, amelyek jellemzően nyugat-európai, sőt amerikai mintára épültek. Felépültek a belvárosokban a bevásárlóközpontok, vagyis keresztülmentünk egy furcsa, hibrid amerikanizáción is.

A közszolgálati televízióban sugárzott reklámok, majd a kereskedelmi csatornák közvetítésével megjelent a modern médiavilág. Ezen keresztül pedig a fogyasztásnak egy új, mesterségesen gerjesztett típusa került előterébe. Ebben az időszakban az emberek szomjaztak a fogyasztásra. Nem nézték, mit kapnak inni, örültek, hogy kínáltak nekik valamit. A fogyasztási láz egy része az emberek önképéből következett. Hiszen a rendszerváltozás hatására túlnyomó többségük összezavarodott, korábban világosan látszott, hogy ki, hol helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Mindez hirtelen eltűnt.

Mindenkinek magának kellett megtalálnia azokat az ismérveket, amelyek alapján ismét el tudta magát helyezni a környezetén belül. Legkönnyebben a fogyasztási szokások alapján tudta besorolni magát az ember, hiszen így jutott legkönnyebben gyors visszajelzéshez. Azt lehetett mondani, ha én bizonyos fogyasztásra képes vagyok, akkor nagy baj nincs, hiszen rendelkezem azokkal a javakkal, amelyekkel a sikeres emberek. Tehát nem pusztán árukat, elsősorban identitást vásároltunk. Eközben azt láttuk, hogy aki nagyobb zavarban volt, mint mi, az még inkább szimbólumok vásárlására adta, adja a fejét. Azért vásárol, mert ez ad neki biztonságot. Ezt ki is használták a világcégek. Az első években nem árut reklámoztak, hanem márkákat, mint életmódelemeket.

A reklámok mellett megjelentek a televíziós csatornákon az új szappanoperák, elöntötték a mozikat az akciófilmek. A tömegfilmeknek nagy az értékük a fogyasztóvá nevelés szempontjából. A hazai szórakoztató ipar jóvoltából tucatjával jelentek meg olyan filmek, regények, amelyek kifejezetten a családi melodráma típusokat mutatták be. Ezekben a magyar néző is láthatja a lakásbelsőket, vannak életmódminták. E filmek, regények hősei azonban nem hivalkodóan fogyasztanak. Vagyis, megjelent egy olyan fogyasztói minta, amelyet követni tud a magyar középosztályhoz tartozó polgár is. Nem érzi úgy, hogy találkozott egy felsőbbrendű fogyasztói civilizációval. Mindez megnyugtatta, lehűtötte a magyar fogyasztói frusztrációt, a korai kilencvenes évek vásárlási hisztériáját.

A multinacionális cégek kénytelenek számolni azzal, hogy Magyarországon mérsékelt a márkahűség, de virágzanak a hasonmás vagy egyenesen hamisított termékeket kínáló távol-keleti boltok. Ma már látszik, hogy bizonyos sávok egyszerűen kimaradtak a fogyasztásból. Hiányoznak például a drága, minőségi árut kínáló butikok, és hiányoznak a modernizált nagyáruházak, amilyenek Németországban, Franciaországban mindennaposak.

A mi régiónkban azonban egyetlen ilyen áruházlánc sem jelent meg, a korábban működő magyar áruházak pedig vagy eltűntek, vagy a fennmaradásért küzdenek. A jelenség egyik oka, hogy nem nőtt úgy a jövedelmünk, ahogyan korábban gondoltuk. Egyelőre tehát meg kell elégednünk annyival, hogy az élelmiszer fogyasztás szerkezete leképezi a nyugati mintát, ám más területe, főleg a ruházati vásárlási szokásaink alakulásában még változások előtt állunk.

A fogyasztóvédelem a 20. században kialakult fogyasztói társadalomhoz kapcsolódik. Ennek jellemzője, hogy dominánssá válik a tömegtermelés, megnő a piaci szereplők közti verseny, a tömegkommunikáció a kereskedelem szolgálatába áll, új értékesítési és marketingformák, módszerek jelennek meg. Az áruk, szolgáltatások választékának rohamos bővülése miatt a fogyasztó egyre kevésbé képes a megfelelő információk begyűjtésére, s egyre nehezebb számára eligazodni a lehetőségek sűrű erdejében.

A gyártók, forgalmazók növekvő gazdasági erőfölénye szintén a fogyasztók kiszolgáltatottságát növeli. Ezen tényezők késztetik az államot arra, hogy a fogyasztók védelme érdekében beavatkozzon a gazdasági mechanizmusokba. Kicsit sarkítva, a klasszikus fogyasztóvédelem szerint tudatos vásárló az, aki nem hagyja, hogy átverjék. Aki tisztában van fogyasztói jogaival, és él is velük. Aki tájékozódik az árakról, a termékek minőségéről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, és a legjobb ajánlatot választja ki. A tudatos vásárlás ma többet kell, hogy jelentsen annál, hogy képviseljük és érvényesítsük saját jogainkat és érdekeinket. Fontos, hogy etikailag és környezetileg is tudatosak legyünk, ami azt jelenti, hogy saját magunkon túl másokra is tekintettel vagyunk. Ezek a mások lehetnek ma élő emberek, vagy a jövőben megszületendő gyermekeink, unokáink, vagy nem emberi létezők: állatok, növények, sőt ökológiai rendszerek. Miért fontos ez?

Fogyasztói társadalomban élünk, szokás ezt mondani. Ez olyasmit jelent, hogy a gazdaság, de a társadalom is jórészt a fogyasztás körül szerveződik. A vállalatok igyekeznek kitalálni, vagy még inkább befolyásolni azt, hogy mi tetszene a fogyasztónak, hiszen végső soron ez a piaci siker záloga.

De a fogyasztás már jóval több, mint egyszerű gazdasági tevékenység: társadalmi, kulturális, sőt pszichológiai jelentőséggel bír. A reklámok és a kereskedelmi média manapság jobban befolyásolja azt, hogy mit gondolunk, hogyan beszélünk a világról, mint a „magas kultúra”. Személyes identitásunk pedig gyakran kibogozhatatlanul összefonódik a vásárolt termékek imidzsével. A fogyasztás tehát jóval több, mint materiális tevékenység. Minden embernek szüksége van arra a tudatra, hogy amit csinál, annak értelme, értéke van. A maguk módján a reklámok is ezt igyekeznek velünk elhitetni: szerintük egy autó megvásárlása tulajdonképpen önmegvalósítás, amely révén olyan magasabb rendű értékeket kapunk kézhez tárgyiasult formában, mint a szabadság és az önállóság.

A reklámok ködfüggönyén túltekintve érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is teszünk akkor, ha a terméket megvásároljuk? Mi a valódi értelme és értéke a terméknek? Talán éppen a gyermekmunkát vagy más emberi szenvedést támogatunk egy távoli országban? Esetleg egy olyan céget, amely a génmanipulációban érdekelt, amely kozmetikai célokra is állatkísérleteket folytat? A megvásárlása több hulladékot és szemetet termel, mint amennyi csekély élvezetet az elfogyasztása jelent? Vagy ellenkezőleg: olyan termékről van szó, amely nemcsak egészsége, de az előállítása is környezetkímélő módon történt, és olyan vállalat gyártotta, amely felelős magatartásával tűnik ki?

A fogyasztói társadalom azonban nem csak azt jelenti, hogy a fogyasztás jelensége fontos, hanem azt is, hogy mennyiségét tekintve is jelentős. A modern gazdaság a globalizáció révén behálózza az egész világot. Legalább két alapvető probléma említhető ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a messziről jött termékről keveset tudunk. Pedig talán elborzadnánk, ha tudnánk, hogy a csokoládénkhoz a kakaót gyermekrabszolgák szüretelték, vagy hogy a márkás sportcipő milyen elképesztően megalázó és kizsákmányoló munkakörülmények között készült valahol Ázsiában. A másik alapvető probléma az, hogy a mai gazdaság ökológiailag nem fenntartható. Minden komoly környezetvédelmi kutatás azt mutatja ki, hogy túl sok anyagot, energiát veszünk ki a környezetünkből, és túl sok szennyezést, hulladékot engedünk bele vissza. Mindeközben visszafordíthatatlan ökológiai károkat okozunk. A számítások szerint azonban az ökológiai katasztrófáért korántsem pusztán az emberiség növekvő létszáma a felelős, hanem sokkal inkább a fejlett országok pazarló életmódot folytató lakossága: az összes anyag- és energiafelhasználás 80 % - a a világ összlakosságának mindössze 20 %- át adó fejlett országokban (köztünk hazánkban) realizálódik!

A globalizáció nem csak azt jelenti, hogy a messzi termékek eljutnak hozzánk, de azt is, hogy így vagy úgy, de a drámai társadalmi vagy környezetei következményekkel is szembe kell néznünk egyszer. Mit tehetünk ez ellen? Változtathatunk!

Ne gondoljuk, hogy tehetetlenek vagyunk! Az ősi igazság most is áll: egyedül talán nem sokat tehetünk, de akaratunk, tetteink összeadódnak másokéival, messzire juthatunk. Még az is meglehet, hogy függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, jó érzés helyesen cselekedni.

A mai gazdaságnak és benne a fogyasztásnak alapvetően át kell alakulnia ahhoz, hogy társadalmilag és ökológiailag fenntartható legyen. Ezért a változásért mindenki máshogy tud tenni. Vásárolni azonban mindannyian vásárolunk. Magyarországon kb. kilencmillió ember hoz naponta, de legalább hetente valamilyen vásárlói döntést. Ez óriási erő! Ha e döntéseknek csak egy része tudatos etikailag és környezetileg, az már sokat számít: a pénzünk szavazat, akár akarjuk, akár nem.

A pszichológia, a szociológia és a fogyasztói magatartás területén végzett kutatások eredményei azt mutatják, hogy az értékek szorosan kapcsolódnak a vásárlók magatartásához, és meg is magyarázzák azt. Ha valaki rendelkezik értékekkel, akkor az azt jelenti, hogy mércéket, kritériumokat állít fel, ami alapján bírálja saját maga és mások viselkedését. A kultúra által nyújtott alapértékeket az emberek kérdezés nélkül elfogadják, és ezek meghatározzák, hogy egy adott terméket hogyan fogyasztanak a társadalomban.

Ki a fogyasztó?

Mindenki, aki végső felhasználóként árut, vagy szolgáltatást vásárol, használ, rendel, kap, igénybe vesz, vagy ilyen jellegű ajánlatnak a címzettje. Tehát valamennyien szinte minden nap, a nap minden percében fogyasztók vagyunk, úgy hogy azt nem is vesszük észre (pl. áram, gáz, szolgáltatás, stb.)

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1985-ös Fogyasztóvédelmi Irányelveiben rögzítette, hogy minden állampolgár fogyasztóként jövedelemre, társadalmi rangra való tekintet nélkül, alapvető jogokkal rendelkezik.

Ezek a következők:

- az alapvető szükségletekhez való jog,

- a veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás joga,

- a megfontolt választáshoz szükséges tények ismeretének joga,

- a különféle termékek és szolgáltatások közötti választás joga,

- a kormány irányelveinek meghatározásába és végrehajtásába való beleszólás joga,

- a jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való jog,

- tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításához való jog,

- jog az egészséges és elviselhető környezetben való élethez.

A Fogyasztóvédelmi Világszervezet munkájának alapját is a fenti jogok képezik. Szorgalmazza többek között a környezetbarát fogyasztást a fenntartható fejlődés érdekében, a jelen és a jövő nemzedékének, lehetőségeiknek, életminőségüknek megóvása érdekében.

A fogyasztóknak elérhető erőforrásaiktól és választott életmódjuktól függően eltérő fogyasztási színvonaluk van. „Az erőforrások eltérő színvonala meghatározza, hogy mi legyen és mi ne legyen alapvető vásárlás. A szűkös pénzügyi források korlátozhatják a valódi választás elérését, megnehezítik a vásárlás és a szükségletek összehangolásának feladatát és még kritikusabbá teszik az esetleges hibákat.”

Egyik oldalon a pénzzel rendelkező fogyasztók számára a piacon egyre kiterjedtebb fogyasztói szolgáltatásokat ajánlanak, a másik oldalon a kevesebb pénzzel rendelkező fogyasztók lehet, hogy képtelenek megfelelni a mindennapi kihívásoknak.

A fizetési szokások megváltozása sok embernek rengeteg problémát okoz, mert nem értik az általuk aláírt szerződések tartalmát vagy nem fogják fel a hitel és hasonló dolgok értelmét. Egyre nő a fogyasztói hitelek miatti túlzott eladósodás. "Vásárolj most, fizess később!" – hangzik az egész Európában jól ismert jelszó.

A fogyasztás hatása

A fenntarthatóság azt jelenti, hogy az emberek jövedelmükből olyan terméket vásárolnak meg, vagy szolgáltatást vesznek igénybe, amely nem veszélyezteti saját és környezetük egészségét, bolygónk természetes életfeltételei – az atmoszféra, a talaj, a vizek, a növényzet és az állatvilág – nem kerülnek veszélybe, hanem védelmet élveznek és megtartják eredeti állapotukat. Arra hogy a fogyasztói társadalom miért érzéketlen a környezetszennyezésre, az ökológiai rendszer kihasználásra többféle magyarázat is létezik. A környezetkárosítás hatásai nem azonnaliak, hanem közvetettek, a hatások sokszor csak időben jóval később jelentkeznek. A károkat a társadalom egésze elosztva viseli, ezért nehezen számszerűsíthetőek (nem jelennek meg pl. egy vállalkozás éves mérlegében), és gyakran alulbecsültek. Mivel a környezetkárosításnál az okok és az okozatok egymástól távol vannak, sokszor nem is tudjuk, hogy egy adott cselekedetünkkel (fogyasztói vagy termelői döntésünkkel) milyen mértékben használjuk ki a környezeti erőforrásokat.

A fenntarthatóság célja

- Gazdasági stabilitás: Ökológiailag és társadalmilag elfogadható alternatívák kialakítása a globalizáció és a verseny nyomására megszülető új technológiák és hatékony termelési eljárások létrehozásakor.

Vizsgálandó: túltermelés, eladósodottság, mobilitási problémák, technikai haladás egészségügyi kockázata, minőség és gazdasági növekedés.

- A természet ökológiai működésének megőrzése: A szennyezés és az erőforrások olyan arányú csökkentése, hogy a gazdaság ne szenvedjen, de társadalmi nehézségek se keletkezzenek (pl. munkanélküliség).

Vizsgálandó: erőforrás-innovációk alkalmazása a termékek és szolgáltatások szempontjából, energiahasználat, termékfejlesztés, az erőforrások jelenlegi használatának hatásai.

- Társadalmi igazságosság: A globális igazságosság gyakorlati megvalósítása oly módon, amely csökkenti a környezeti szennyezést és védi a gazdasági stabilitást a népesség és az urbanizáció növelése helyett.

Vizsgálandó: szegénység, fogyasztást érintő konfliktusok, a társadalom öregedése, generációs szerződések, a gazdasági válságok társadalmi hatásai, a fogyasztói döntések összetettsége, a termék társadalmi minősége.

A fenntarthatóság szintjei

térbeli: helyi - regionális - globális

időbeli: múlt - jelen jövő

A fenntartható fejlődés szempontjai

Fogyasztás és környezet

Már a gyermekeket is érzékennyé lehet tenni arra, hogy felelős fogyasztóként viselkedjenek, vagyis felismerjék és mérlegeljék saját fogyasztásuk családi, társadalmi vagy akár globális következményeit. Ennek ellenére mégsem könnyű a fenntarthatóságot környezeti, egészségügyi, gazdasági, társadalmi és sok más szempontból elérni. Ez a fejezet számos gyakorlati kérdés megválaszolásán keresztül foglalkozik a fenntartható fogyasztással. Mindennapi kérdés például, hogy autóval vagy autóbusszal utazzunk-e, hogy vásároljunk-e szegény országokból importált olcsó termékeket, hogy megvegyük-e a drágább bioélelmiszert vagy az energiatakarékos hűtőgépet, hogy vigyünk-e magunkkal kosarat vagy inkább műanyag szatyrot kérjünk, hogy szelektíven gyűjtsük-e a háztartási hulladékot, hogy figyeljünk-e a termékek szimbolikus értékére, stb.. A gyakorlati kérdések mellett a tanulók a fenntarthatóság átfogó koncepciójáról is képet kapnak, beleértve az egyén ilyen irányú törekvéseit is.

körforgás: munka - pénz - vásárlás - fogyasztás - élet, energia,idő - munka, stb.

A termékek fogyasztásának nemkívánatos mellékhatásai:

- A termék árát munkával meg kell teremteni

- A termék megszerzése időt igényel

- Meg kell tanulni a termék használatát

- Idő és szervezés kell a használathoz

- Tisztítás, karbantartás

- Tárolás

- Várakozás

- Biztosítás

- Javítás – pénzkiadás

- Biztonságba helyezés – félelem az elvesztéstől

- Rossz lelkiismeret érzése

- Szinten tartás

- Eladás

- Megszabadulás a dologtól - elhelyezés
SZÓ - MAGYARÁZAT:

Agenda 21 (Riói Környezet és Fejődés Nyilatkozat)

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiro- ban tartott környezet és fejlődés konferenciáján elfogadott, nem kötelező cselekvési programja, melyben általános elveket fogalmaztak meg az erőforrások hasznosításáról, a környezet védelméről, a fenntartható fejlődésről és az egyes országok együttműködésének alapelveiről.

A program 4 részből áll. Az 1. rész a társadalmi és gazdasági, a 2. rész az ökológiai szempontokkal, a 3. az aktív részvételt kívánó gyakorlati kérdésekkel, a 4. pedig a gyakorlati lépések pénzügyi és szervezeti feltételeivel foglalkozik. Az Agenda 21 helyi jellegű fejlesztési cselekvési program.

Elégséges kapacitás

A környezetnek arra a kapacitására vonatkozik, amely az emberi gazdálkodás eredményeit biztosítja. Azt a népességszámot is jelenti, amelyet egy adott élettér eltart.

Erőforrás hatékonyság

Ez a kifejezés a termékek és szolgáltatások előállításának azt a módját jelenti, amely az alapanyagok és az energia optimális hatékonyságát (olyan kicsi, amilyen csak lehet) jelenti.

Exponenciális/nem lineáris növekedés

A növekedés akkor exponenciális, ha nem állandó lineáris növekedést mutat.

Fenntarthatóság

Az emberek mindennapi szükségleteit oly módon kielégítő lehetőségeket vizsgálja, amelyek figyelembe veszik a társadalmi, gazdasági és ökológiai célokat és megfelelnek a fenntarthatóság alapelveinek.

Megújítható/nem megújítható erőforrások

Az erőforrás azon összes alapanyag és termelési eszköz együttese, amely az embert gazdasági aktivitásra alkalmassá teszi. Egyes erőforrások megújíthatók (pl. fa), mások nem (pl. az olaj).

Ökológiai lábnyom

Egy olyan együttható, amely jelzi azt a területnagyságot, amely egy személy szükségleteinek (táplálkozás, lakás, közlekedés, beszerzés) kielégítéséhez szükséges összes fogyasztás biztosításához kell.

Kiszámításához lásd: http://www.myfootprint.org/ vagy

http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

Fogyasztás és életminőség

Az életszínvonal a társadalom tagjainak jóléti szintje, szükségleteinek kielégítettségi foka.

Legfontosabb összetevői: 1. a fogyasztás terjedelme és összetevői 2. a lakáskörülmények 3. a szociális, kulturális, egészségügyi ellátottság 4. a létbiztonság 5. a közlekedési viszonyok, az út- és közműhálózat, a közbiztonság 6. a munkahelyi körülmények A fogyasztás a termékek és szolgáltatások felhasználása szükséglet-kielégítés céljából. Fogyasztás terjedelme: a felhasznált termékek és szolgáltatások mennyisége. A fogyasztás összetétele: az összes fogyasztásból milyen arányt képviselnek az egyes termékcsoportok. A fogyasztásra kerülő termékeket és szolgáltatást döntően a jövedelmünkből vásároljuk meg, kisebb részét saját magunk állítjuk elő. A vásárlásból történő fogyasztás nagyságát és összetételét meghatározza a jövedelem nagysága. A megvásárolható javak és szolgáltatások mennyiségét pénzjövedelmünk és az árak alakulása együttesen befolyásolja. A fogyasztás szempontjából tehát a reáljövedelem a meghatározó. A jövedelem nemcsak a fogyasztás terjedelmére, hanem összetételére is hatással van. A jövedelem nagyságától függ alapvetően az is, hogy az egyes árucsoportokon belül milyen termékeket fogyaszt a család.

A jövedelmen kívül a fogyasztás nagyságára és összetételére egyéb tényezők is hatnak, ezek a következők:

1. a család hosszú távú gazdasági céljai 2. a család életmódja, értékrendje 3. a gazdaságos vásárlásra való törekvés 4. a háztartás felszereltsége, tartós javakkal való ellátottsága.

A saját termelésből való fogyasztás lehetőségét és mértékét az alábbiak befolyásolják:

1. a saját termelés feltételeinek megléte 2. a család tagjainak teljesítőképessége, adottságai 3. a család tagjainak rendelkezésre álló szabadidő nagysága

A saját termelés lehetősége módosíthatja a vásárlásból történő fogyasztás szerkezetét.

1. A család lakáskörülményei Az, hogy van-e a családnak önálló lakása, annak mérete és komfortfokozata, megfelelő-e az életszínvonalat meghatározó döntő tényező. A rossz lakáshelyzetet nehezen tudja a többi tényező ellensúlyozni.

2. A létbiztonság A család létbiztonságát meghatározza a család felhalmozott vagyona, és az, hogy képesek-e a család egyes tagjai lakóhelyük közelében képzettségüknek, képességüknek megfelelő, stabil munkalehetőséget találni. 3. A szociális, kulturális, és egészségügyi ellátottság Ez alatt azt értjük, hogy milyen lehetőségei vannak a család egyes tagjainak a számukra megfelelő színvonalú oktatás, egészségügyi ellátás, és egyéb szolgáltatások igénybevételére 4. A közlekedési viszonyok, az út- és közműhálózat, a közbiztonság Ennek a megítélésében fontos szempontok, hogy megközelítető-e a lakóhely, munkahely tömegközlekedési eszközzel, a járatok megbízhatósága, sűrűsége, hasonlóképpen megfelelő-e az úthálózat, a közvilágítás, a telefonellátottság, milyenek a bevásárlási lehetőségek, és természetesen milyen a lakóterület közbiztonsága. 5. A munkahelyi körülmények Mivel a társadalom tagjai jelentős időt töltenek el munkahelyükön, a munkahelyi körülmények is lényeges meghatározói az életszínvonalnak. Nem elhanyagolható szempont a munkahely tisztasága, kulturáltsága, a munkaeszközök korszerűsége, a biztonságos és kényelmes munkavégzés feltételeinek megléte, a jó munkahelyi légkör. Az életminőség

Az életminőség az életszínvonalnál tágabb fogalom. Az életszínvonal összetevőin kívül magába foglalja az emberek közérzetét befolyásoló egyéb tényezőket is, melyek a következők: 1. a környezet kulturáltsága, esztétikája 2. a környezetvédelem színvonala 3. az emberi kapcsolatok kulturáltsága 4. a szabadidő mértéke, s annak eltöltési lehetőségei 5. a kívánt életforma kialakításának lehetősége

Nem mindegy az sem, hogy hivatalos ügyeinket a közintézményekben milyen gyorsan, segítőkészen, udvariasan és szakszerűen intézik. A megszerzett javak mennyisége sokszor nem ellensúlyozza az elvesztett szabadidőt, amelyre szükség van kikapcsolódásunkhoz és a tartalmas családi-baráti kapcsolatok ápolásához.

Ma a fogyasztók lapvető célja a fogyasztás maximalizálása: jobb kocsira, jobb partnerre cserélni a meguntat, az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak.

l Következmény: társadalmi-kulturális azonosságtudat hiánya, állandó rivalizálás, a közös erkölcsi elvek semmibevétele (anómia),

l A fogyasztói boldogság ideál: Fogyasztói társadalom: Huxley: Szép új világ szóma boldogsága „fools paradise”, ostobák paradicsoma, „Szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti, helyrebiccenti” – totális „lelki” diktatúra lehetősége,

l bevásárlóközpontok, mint a kikapcsolódás forrásai, drog, valóságshow, virtuális valóság,

l mivel nem belső tartás, életcélok az alapvetőek, állandó elégedetlenség, lemaradás érzése, veszélyeztetése szorongást, negatív érzelmi állapotot vált ki,

l manipulálható tömeg- rivalizáló manipulátorok világa.

- Élelmiszerellátás – helyi kereskedelem

- Élelmiszerbiztonság

- Az egyéni kultúra/életmód szerinti élet lehetősége

- Öltözködés/divat

- A jólét veszélyei

- Lakóhely, lakás

- Pihenőidő és munka

- Esztétika, szépség

- Azonnali hozzáférés az információkhoz és az oktatáshoz

A magyar fogyasztóvédelem rendszere

1. Magyarországon a fogyasztói érdekek érvényesítése iránti igény a piacgazdaságra való áttéréssel egyidejűleg lépett fel. Azt megelőzően a hiánygazdaság által megteremtett eladói piac az eladó érdekeit szolgálta, a fogyasztói érdekek figyelmen kívül hagyásával. A piacgazdaságra való áttérést megelőzően a fogyasztóvédelmet csupán a minőségvédelemmel, a szerződési kapcsolatok kirívó egyenlőtlenségeinek kiegyenlítésével és az ellátási biztonság garantálásával azonosították.

A fogyasztóvédelmi szabályozásban és a fogyasztóvédelmi intézményrendszer kiépítésében a piacgazdaságra való áttéréssel és az Európai Unióhoz való csatlakozási igény bejelentésével következett be fordulat. Azóta a hazai fogyasztóvédelem fejlődése nem választható el az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikájának fejlődésétől. Az EU polgárai számára biztosítani kell, hogy fogyasztókként az egységes európai piac bármely tagállamában hozzájussanak a legbiztonságosabb árukhoz, vagy szolgáltatásokhoz, illetve a legtisztességesebb tájékoztatáshoz.

A fogyasztóvédelem a gazdaságpolitika kiemelt területe, mivel fogyasztók, illetve elégedett fogyasztók nélkül elképzelhetetlen a jól működő gazdaság. A fogyasztóvédelem a gazdaságpolitika olyan horizontális területe, amelynek alapvető célja a fogyasztónak a gyártóval, szolgáltatóval, illetve a forgalmazóval szembeni érdekérvényesítésének biztosítása.

A fogyasztóknak mindennapos ügyleteik során számtalan olyan kérdésben kell dönteniük, amely közvetlenül érinti egészségüket, biztonságukat és nem utolsósorban a pénztárcájukat. Az ezekkel kapcsolatos tudatos döntések meghozatalához a fogyasztóknak ismerniük kell a jogaikat.

A piacok globalizációja új kihívások elé állította a fogyasztókat és a fogyasztóvédelmet. Az Európai Unióban érvényesülő politikai és gazdasági áramlatok új hatást gyakorolnak a fogyasztókra és a fogyasztóvédelemre, amire a fogyasztókat és az érdekeiket képviselőket megfelelően fel kell készíteni. A fogyasztóvédelmi politikának e felkészítésen kívül célja az is, hogy az új gazdasági fejlemények - mint a piaci globalizáció, az új kommunikációs és információfeldolgozási technológiák, vagy a genetikailag manipulált élelmiszerek elterjedése - okozta kihívásokra megfelelő válaszokat adjon.

2. A fogyasztói érdekek védelmének alapelvei

Az Európai Unióban a fogyasztói érdekek védelme öt elvre épül:

1. a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme,

2. a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme,

3. a fogyasztók tájékoztatása és oktatása,

4. a fogyasztói kárigény érvényesítése,

5. a fogyasztók képviselete.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény ezekre az alapjogokra építve határozza meg a fogyasztói érdekek védelmének alapintézményeit.

3. A fogyasztók egészségének és biztonságának védelme

Általános termékbiztonság

A fogyasztók egészségének és biztonságának védelme jelenti egyrészt a termékek, másrészt a szolgáltatások biztonságosságát. Az általános termékbiztonságról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban álló szabályozást a fogyasztóvédelmi törvény és az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet tartalmazza.

Elkészült a 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. Cikk (3) bekezdésével összhangban a gyártók és a forgalmazók által a fogyasztókra nézve veszélyes termékekről a tagállamok illetékes hatóságai felé tett értesítésre vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló 2004/905/ EK bizottság határozatának hazai jogrendbe történő átültetése. (Lásd az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet 11/E § (5) bekezdése.)

Élelmiszerbiztonság

A termékbiztonság körébe tartozik az élelmiszerbiztonság is. Az élelmiszer-botrányok után nyilvánvalóvá vált az élelmiszerbiztonság területén eljáró hatóságok (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve jogelődje a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, illetve jogelődje állategészségügyi állomások és az ÁNTSZ) egymást átfedő hatásköre. Az élelmiszerellenőrzés hatósági feladatainak koordinálására a 66/2003 (V.15) Korm. rendelet elrendelte a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal létrehozását. Az élelmiszer-biztonsági ellenőrzés hatékonyságának növeléséről szóló 58/2005. (VI. 10.) OGY határozat szerinti követelményeknek megfelelő új szabályozást a hatósági élelmiszer-ellenőrzés rendjéről szóló 302/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek megfelelően az élelmiszerbiztonság ellenőrzése az MGSZH, míg az élelmiszerminőség ellenőrzése pedig az NFH hatásköre.

4. A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme

A fogyasztóvédelemért felelős miniszter hatáskörébe több, a fogyasztók gazdasági érdekeit közvetlenül védő jogszabály is tartozik. Ilyen például az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló 370/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet, amely biztosítja, hogy a fogyasztó a vásárlástól számított 8 napon belül elállhasson indokolás nélkül a nem üzletben létrejött ügylettől. Hasonló szabályozást tartalmaz a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet. A fogyasztó telefonos, postai, vagy online vásárlás esetén is jogosult teljes körű tájékoztatásra és 8 napon belüli indokolás nélküli elállásra. A légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet (illetve a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet) alapján a légitársaságok késéseik után kártérítést kötelesek az utasoknak fizetni.

A fogyasztóvédelmi joganyag része a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépést biztosító szabályozás, ezek között a gazdasági reklámtevékenység szabályozása is. Az Európai Unióban egyre hangsúlyosabbá válik a fogyasztók tisztességes tájékoztatására vonatkozó szabályozás. E tárgykörhöz kapcsolódóan folyamatban van a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átvétele.

Az irányelv átvétele alapvetően önálló törvényben kerül szabályozásra, amely általánosságban tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot (generálklauzula), emellett meghatározza a tisztességtelenség sajátos jellemző eseteit (megtévesztő, agresszív kereskedelmi gyakorlatok), végül a mellékletben szereplő ún. feketelista a minden körülmények között tisztességtelennek minősülő gyakorlatokat tartalmazza. Az irányelvet átültető törvény meghatározza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetében eljáró hatóságokat, megosztva a hatásköröket a fogyasztóvédelmi hatóság és a versenyhatóság között, valamint koherenciát teremt és új szabályozást ad az egyes ágazati törvényekben szereplő, a fogyasztók felé irányuló kereskedelmi gyakorlatokra és a hatóságok feladatainak jövőbeni megosztására vonatkozóan.

Az új szabályozáshoz kapcsolódóan jelentősen módosul egyebek mellett a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény is, amely a fogyasztóvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó fogyasztóvédelmi hatóság jogalkalmazásában alapvető fontossággal bír. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárásaiban szintén jelentős szerepet betöltő, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényt (Grtv.) olyan mértékben érintik a szükséges módosítások, hogy a meglévő törvény módosítása helyett a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó egyes alapvető szabályokat tartalmazó új törvény megalkotása vált szükségessé. A reklámozásra vonatkozó szabályok, tilalmak áttekinthetősége érdekében a tervezetbe beépítésre, és ennek kapcsán az ágazati jogszabályokban módosításra, illetve hatályon kívül helyezésre kerülnek a jogrendszerben jelenleg elszórtan megtalálható, a reklámozásra vonatkozó rendelkezések.

A fogyasztói ügyletek között egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a pénzügyi szolgáltatások. A fogyasztóvédelmi törvény és a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) egyaránt tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a fogyasztók kölcsönügyletekkel kapcsolatos érdekeit védik. Mindkét törvény tartalmaz az európai uniós szabályozással összhangban lévő rendelkezéseket a fogyasztási kölcsönre vonatkozóan; a fogyasztóvédelmi törvény a Hpt. hatálya alá nem tartozó, gazdálkodó szervezetek által nyújtott kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés esetében is védelmet teremt a fogyasztóknak.

5. A fogyasztók tájékoztatása és oktatása

A fogyasztót tájékoztatni kell a megvásárolt termék, vagy igénybe vett szolgáltatás alapvető ismérveiről. Ennek érdekében a fogyasztóvédelmi törvény alapvető szabályokat tartalmaz a címkézésről, amelyet más - pl. lábbelik, különféle háztartási készülékek, veszélyes anyagok, stb. jelölésére vonatkozó - termék specifikus előírások egészítenek ki. Bizonyos termékek rendeltetésszerű használatához használati és kezelési útmutatóra lehet szükség. A fentieken túl, a fogyasztók tájékoztatását szolgálja az EU-konform árfeltüntetési szabályokat meghatározó, a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló 7/2001. (III. 29.) GM rendelet, a gépjármű-üzemanyag árfeltüntetése vonatkozásában 70/2005. (IX. 17.) GKM-ICsSzEM együttes rendelet egészített ki. A fogyasztók jogérvényesítési lehetőségeiről a tájékoztatást a fogyasztóvédelmi hatóságok és társadalmi szervezetek végzik.

A hosszú távú környezeti és gazdasági fenntarthatóság elképzelhetetlen a társadalom felelősségtudatának változása nélkül. Ehhez nélkülözhetetlen az etikus gazdasági és társadalmi viselkedésmodell (környezetileg és társadalmilag felelős vállalat, tudatos vásárló, fenntartható fogyasztási és termelési minták) elterjedése. A felelősségtudatos társadalmi gondolkodás kialakításában kulcsszerepet játszik a fogyasztóvédelmi szempontokat és minőségközpontúságot megjelenítő oktatás, amelyben mind az állami, mind a civil szféra feladatot kell, hogy kapjon.

6. A fogyasztói igény érvényesítése

Az igények érvényesítése a fogyasztóvédelmi intézményrendszeren és az igazságszolgáltatáson keresztül történik.

A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere

A magyar fogyasztóvédelem intézményrendszerének egyik sajátossága, hogy a fogyasztóvédelmi jogalkotás és a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok felügyelete megoszlik az ágazati minisztériumok között, és jelentős fogyasztóvédelmi feladatai vannak más típusú szerveknek, testületeknek is.

Szociális és Munkaügyi Minisztérium

A kormányzati munkamegosztás 2006. évben történt módosításával a fogyasztóvédelem irányítása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium feladata lett. Ennek keretében a miniszter feladata a fogyasztóvédelmi politika kidolgozása, a fogyasztóvédelmi jogalkotás előkészítése, a fogyasztói alapjogok más tárcák jogszabályaiban való érvényesítése, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság irányítása, a Fogyasztóvédelmi Tanácsadó Testület és a Piacfelügyeleti Tanács működtetése, valamint a minisztérium felügyelete alá tartozó Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság útján - a nem élelmiszerek körébe tartozó termékek és szolgáltatások piac-felügyeleti ellenőrzésének szakmai irányítása is.

Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság

A fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásért a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felelős, amely tevékenységét a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai irányításával látja el.

A kormány az egységes fogyasztóvédelmi szervezetrendszer megteremése érdekében 2007. szeptember 1-jétől felállította az új Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot, mely alkalmas lesz a határozottabb állami fellépésre és szerepvállalásra.

A korábban a közigazgatási hivatalok szervezetében szakigazgatási szervként működő, de a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakmai irányítása alatt álló Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek kikerültek a közigazgatási hivatalok szervezetéből és - Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság elnevezéssel - egy szervezetet alkotnak a korábbi Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággel.

Az NFH a miniszter irányítása alatt álló központi hivatalnak minősül. Szervezetileg központi szervből, területi szervekből, valamint azok kirendeltségeiből áll.

A kormány a szerkezeti átalakítástól azt várja, hogy a kettős irányítás kiküszöbölésével, az egységes szervezetrendszer létrehozásával lehetővé válik a fogyasztóvédelmi feladatok egységes, összehangolt irányítása, a hatékonyabb állami fellépés alapjainak megteremtése. A fogyasztóvédelmi cselekvési programban meghatározott célkitűzésekkel összhangban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felállításával biztosítható az egységes szemléletű fogyasztóvédelmi politika és a rugalmas piacfelügyeleti módszerek érvényre juttatása, a felügyelőségek eltérő működési, irányítási feltételeinek megszüntetése, a humán erőforrások jobb felhasználása, fejlesztése, adott esetben a feladatokhoz igazodó átcsoportosítása.

A fogyasztói jogviták alternatív vitarendezési rendszere

Békéltető testületek

Hazai Európai Fogyasztói Központ

A fogyasztók képviselete

Az egységes és magas szintű fogyasztóvédelem elérése csupán állami eszközökkel nem oldható meg, szükség van tudatos fogyasztói magatartásra és erős civil érdekérvényesítésre, az alternatív vitarendezési fórumok működtetése mellett.

Az állam ezért egyre nagyobb mértékben ad át fogyasztóvédelmi feladatokat a társadalmi szervezeteknek. Ebben követi az Európai Unió tagállamainak gyakorlatát, rendszerét. Ez egyébként logikus következménye annak, hogy a jelentős állami beavatkozásra épülő fogyasztóvédelmet felváltja a piac nélkülözhetetlen résztvevőjének, a fogyasztónak tudatosabb-öntudatosabb fellépése saját ügyében. Az állampolgárok által létrehozott fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek - felkészültségük, szakértőik, elismertségük okán - a fogyasztók önvédelmében nélkülözhetetlenek.

A civil szervezetek alapvető feladata a fogyasztóvédelem területén a fogyasztók tájékoztatása, képviselete, a megfelelő információk továbbítása, és a fogyasztói érdekek megjelenítése a jogalkotásban, az egyéb politikák kialakításában.

Nagyon fontos cél e területen, hogy a civil szervezetek között együttműködés jöjjön létre a fogyasztóvédelmi programok végrehajtása során. A társadalmi szervezeteknek érdemi párbeszéde és folyamatos szakmai együttműködése fontos társadalmi érdek. Az érdekegyeztetés országos szinten tripartit rendszerben - az állami, kormányzati oldal, a civil szervezetek, valamint a szakmai szövetségek részvételével - kell, hogy működjön, ágazati és regionális szinten pedig a civilek és a szakma bekapcsolódását lehetővé tévő módon, annak érdekében, hogy a döntéshozatali folyamatban valódi részvételt lehessen biztosítani az érdekeltek számára.

A kormány 2008 áprilisában elfogadta e hatékonyabb fogyasztóvédelmi érdekérvényesítést megvalósító, új típusú, háromoldalú érdekegyeztető fórum, a Fogyasztóvédelmi Tanács létrehozásáról szóló 1023/2008. (IV. 17.) Korm. határozatot. Ez alapján 2008. június 30. napján került sor a Fogyasztóvédelmi Tanács megalakulására.

A Fogyasztóvédelmi Tanácsadó Irodák hálózatának kiépítése megtörtént, a hálózati irodák a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság területi szerveivel kötött együttműködési megállapodás alapján minden megyében legalább egy helyen működnek. Fogadják a fogyasztói panaszokat, tájékoztatást adnak a fogyasztói kérdésekkel és problémákkal kapcsolatban, személyes ügyfélszolgálatot is működtetnek, és természetesen elektronikusan is várják a fogyasztói bejelentéseket. A működésük fontosabb adatai (elérhetőségük, működési területük, félfogadási rendjük stb.) megtalálhatók honlapunkon.

A fogyasztóvédelmi hatóság határozataira vonatkozó közzétételi szabályok átalakításának fő célja a szigorítás, az egyszerűsítés és a kiszámíthatóság megteremtése volt, amelynek eredményeképp bővült azon határozatok köre, amelyeket jogorvoslatra tekintet nélkül közzé kell tenni. Ezen túl az üzlet ideiglenes bezárását elrendelő, és az adott termék forgalmazását megtiltó határozatokat is közzé kell tenni. A jogerős határozatokat pedig minden esetben nyilvánosságra kell hozni.

A hatóság döntéseinek nyilvánosságra hozatala elősegítheti a vállalkozások jogkövető magatartásra való ösztönzését. A törvény szerint a közzététel a hatóság honlapján, továbbá - amennyiben szükséges - a hatóság által célszerűnek tartott egyéb módon történik. A közzétett döntésről a hatóság a nemzeti hírügynökséget is tájékoztathatja.

II. MODUL

Fogyasztói Alapismeretek

l Áruismeret

l Reklám

l Hulladékgazdálkodás

l Az Unió fogyasztóvédelmi politikája

Áruismeret

Az áruismeret az áruk vizsgálatát, minőségük meghatározását, az áru rendszerezését, kezelését foglalja magába.

Felosztása: az áruk rendszertana, áruminőség, minőség tanúsítás, szabványosítás, áru védelem, csomagolás, raktározás, anyagmozgatás, pl. fogyasztói érdekvédelem, fogyasztói tájékoztatás stb.

Alapelvei:

Korunk kereskedelmében az árurendszerezés nélkülözhetetlenné vált. Az alkalmazott árurendszereknek a következő feladatoknak kell megfelelniük:

- a termékek, áruk azonosításának-, készletgazdálkodásának segítése - statisztikai adatfeldolgozás.

Az árurendszertan vállalkozik arra a feladatra, hogy a több millió áru között valamilyen rendszerező elv alapján osztályokat hozzon létre. A rendszerezés tudománya klasszifikációs.

A rendszerezés alapelve: az árut valamely lényeges tulajdonsága alapján kiemeljük és besoroljuk.

Árurendszerek:

1. hagyományos rendszerezés

2. a számítástechnikai követelményeknek megfelelő árurendszerezés (kód alapján)

Szabványosítás: Az Európai Unió kereskedelmében az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának feltétele, hogy azok egységes szabvány alapján beazonosíthatóak legyenek. A fogyasztó érdekében végzett szabályozó, egységesítő tevékenységének írásos megjelenítése a szabvány.

A szabvány tevékenységekre és azok eredményeire vonatkozó, az érdekeltek közös megegyezésével létrehozott ismételten alkalmazható

- fogalom meghatározásokat,

- fizikai mennyiségeket,

- méreteket,

- választékot,

- műszaki követelményeket,

és vizsgálati módszereket

tartalmazó közzétett leírás, amely alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

Feladatai:

- ismételhetőség (bármikor a megszokott formában, méretben)

- csatlakozás és cserélhetőség (kapcsolódó termékek, tárgyak eszközök, pl. sörösüveg és a kupak)

- választékrendezés (az ellentétes törekvés megoldása, vásárló gyártó nagytétel, kicsi választék)

- minőség szabályozása (minőségi osztályok)

- a technika mai állásának biztosítása (felkészült szakemberek által kivitelezhető megoldások szintje)

- korszerűség (csúcsminőségű áru szintje)

- termékminőség és az ár közötti kapcsolat (magasabb minőség, magasabb ár)

- alkalmassági elv (a felhasználó igényeit tolmácsolja a gyártónak, hogy a termék betölthesse az elvárható feladatát)

- fogyasztói érdekek védelme

- élet, környezet és vagyon védelme (a termék nem veszélyezteti a felhasználót és környezetét)

A szabványok vonatkozhatnak

- a termék előállításához használt alapanyagokra, az előállítás módjára,

- az áru minőségi követelményeire, vizsgálati módszerekre,

- a csomagolás, tárolás, szállítás módjára, a termék eltarthatósági idejére,

- a csomagoláson feltüntetett tájékoztató jelekre, kifejezésekre.

Harmonizált szabványok, direktívák

Az Egységes Európai Piac egy határok nélküli nemzetközi piac a közösségen belül, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozoghat.

Az áruk és szolgáltatások szabad mozgását a piacvédelmi és egyéb korlátokon túl műszaki akadályok is korlátozzák:

- a termékkel szembeni eltérő követelmények, elvárások,

- eltérő megfelelőségi eljárások.

Az Európai Unió kereskedelmében az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának műszaki szabályozása számos alapelv illetve eszköz útján valósul meg:

- az új műszaki akadályok kialakulásának megakadályozása, műszaki akadályok megszüntetése,

- meglévő jogszabályok egységesítése, műszaki direktívák kidolgozása,

- a nem összehangolt követelmények kölcsönös elfogadása („Cassis de Dijon”-elv)

Lényeges, hogy az áruk szabad mozgása akkor lehetséges, ha a műszaki szabályozó tevékenység összehangolt. Több ezer irányelvet, vagyis direktívát nehéz lenne összehangolni, ezért 1985-től csak azokon a területeken kell ezt végrehajtani, amelyek fölött az állam gyakorol felügyeletet.

Az új megközelítésű irányelvek, direktívák valamennyi országban egyenértékűek és kötelezőek.

A direktívák csak a lényeges követelményeket határozzák meg, melyek a következő területekre terjednek ki:

- biztonság

- egészségvédelem

- környezetvédelem

- fogyasztóvédelem

A lényeges követelményeken túlmenően még a következőket szabályozzák:

- vizsgálat-tanúsítási eljárás

- megfelelőségi jelölés

- hatóság ellenőrző tevékenység (piacfelügyelet)

Az összehangolt – harmonizált – szabványok: a különböző szabványosító szervek ugyanazon termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó jóváhagyott szabványai, amelyek eredményeként érvényesül a termékek, eljárások, szolgáltatások csereszavatossága, biztosított az e szabványok szerint végzett vizsgálati eredmények, illetve szolgáltatott információk azonos értelmezése.

Az áru minőségének objektív és a szubjektív mérése

Az áru minőségét minőségi jellemzők segítségével ismerjük meg, melyek a lényeges tulajdonságairól adnak felvilágosítást. Az egyik legegyszerűbb csoportosítás az objektív /műszerrel mérhető/ és szubjektív/egyéni ízléstől függő/ minőségi jellemzőkre bontás. Az objektív műszaki paraméterek egzaktan meghatározhatók, műszeresen, laboratóriumban mérhetők. Fontos fizikai minőségjellemző: méretek, szakítóerő, szakítószilárdság, hővezető vagy szigetelőképesség, nedvszívó képesség, teljesítménytényezők, fogyasztás.

Fontos kémiai minőségjellemző: összetétel, víz, zsír, fehérje, hamu stb. tartalom, sav, cukorfok, alkoholtartalom, adalék és tartósítószer tartalom, stb.

Az élettartam azt fejezi ki, hogy az áru mennyi ideig alkalmas rendeltetésszerű használatra, vagy mennyi ideig alkalmas gazdaságosan az emberi szükséglet kielégítésére. Így minőségjellemző elsősorban a tartós fogyasztási cikkekre értelmezhető. Az egyéb más árucsoportoknál az élettartam eltérő tartalommal jelenik meg. Textil és cipőáruknál a hordási idő hasonló minőségjellemző, kozmetikai és egyéb vegyi áruknál a felhasználhatóság határidejeként értelmezhető. Élelmiszerek esetén a minőség megőrzésének határideje jelentheti az élettartamot, ami néhány naptól évtizedekig terjedő időszak lehet. Az áru fizikai kopása, a használatbavételtől a teljes fizikai elhasználódásig eltelt időt fizikai élettartamnak nevezzük (pl.: cipőtalp, gumiabroncs)

A megbízhatóság

Tágabb és szűkebb értelemben is használatos minőségjellemző, mely tartalmazza a hibamentes működést az áru tartós használatának a biztosítását, a javíthatóságot és a tárolhatóságot is. A megbízhatóság magában foglalja a teljes élettartam alatti tartós működés biztosításának az összes feltételét. Az áru hibamentes működését, tartós használatának biztosítását, javíthatóságát, tárolhatóságát, hogy a fogyasztó mennyire bízhat meg az általa vásárolt termékben.

A gazdaságosság

A kereskedő számára az a gazdaságos áru, amely a fogyasztói igényeknek megfelel. Az áru gazdaságosságát a szükséglet-kielégítés mértéke és az ennek érdekében hozott kiadások aránya határozza meg. („Drágább az olcsóbb.”).

Szubjektív minőségi jellemzők

A vásárlói döntések meghatározó eleme bizonyos esetekben a fogyasztó egyéni ízlése. Elsősorban élelmiszerek és élvezeti szerek esetén meghatározóak, de fontosak pl. a kozmetikai készítmények esetén is. Szakértők is végeznek érzékszervi vizsgálatokat, hiszen ez bizonyos áruk esetében lényeges minőséget meghatározó tényező. Ezeket összefoglalóan organoleptikus /érzékszervi/ vizsgálatoknak nevezzük. A vizsgálatokat megfelelően felkészült szakember végezheti el. Ha a vizsgálati minták eredetét nem ismerik, a vizsgálatot több szakemberből álló team végzi, így a szélsőséges egyéni vélemények kiszűrhetők.

Fogyasztó tájékoztatása

A fogyasztói tájékoztatás minőséggel összefüggő kérdéseivel a vásárló a következő formákban találkozhat:

- Összehasonlító árutesztek:

Az összehasonlító árutesztek lényege az azonos rendeltetésű áruk minőségének összehasonlító értékelése. Ezek a tesztek információkat nyújtanak a fogyasztóknak az áruk fontosabb használati tulajdonságainak összehasonlításáról, értékeléséről, a vásárlás gazdaságosságáról, az áruhoz kapcsolódó szolgáltatások összehasonlításáról. Ismertetik a felhasználás lehetőségeit, az áru helyes kezelését, karbantartását. Az élettartam növelése, a minőség megóvása érdekében a fogyasztókat tájékoztatja a vásárlás során követendő eljárásról, az áruhoz kötődő szavatossági és jótállási jogokról, felvilágosítja őket az áruval szemben támasztható reális minőségi követelményekről.

A hazai gyakorlatban az áruk összehasonlító minősítésében az osztályozó módszer terjedt el. Az osztályozás 5 fokozatú (1-től 5-ig)

- Tájékoztató címkék:

- megkülönböztető minősítő jelek.

A tájékoztató címkézési rendszer a legkorszerűbb fogyasztói tájékoztatási forma, mivel az áru csomagolásán jól áttekinthető, lényeges információt tartalmaz az áru minőségére vonatkozóan.

Ezen tájékoztatási forma fő jellemzője, hogy az áru minőségét döntően meghatározó néhány fő jellemzőt tüntetnek fel. A minősítés négyfokozatú skálán egy nyíl segítségével történik. Az árucímke tartalmazza az árucikk megnevezését és az esetleges fantázianevét, a gyártó vállalat nevét vagy védjegyét, az áru kezelésére, felhasználására vonatkozó tájékoztatást.

Egyre növekvő jelentőségű szempont az áru környezetkímélő tulajdonsága, melyről a vásárlót célszerű tájékozatni. Ennek következtében született meg az úgynevezett. Környezetvédelmi címkézési rendszer, amely meghatározott jellel tanúsíthatja az adott áru környezetre ártalmatlan tulajdonságát.

Védjegy

Olyan megjelölés, szó, betű, vagy szám, kép, hang, vagy ezek kombinációja, ami az egyes árut a többi hasonló terméktől megkülönbözteti. Nemzetközi védjegy bejelentés, úgynevezett Védjegy oltalom alá esik. Megkülönböztetés, - minőség-garancia, reklámhatás.

Nemzetközi minőségtanúsítási rendszerek

TQM (Teljes körű minőségtanúsítás) olyan irányítási koncepció, amely igényli a termékpálya valamennyi szakaszában részt vevő dolgozók minőségszemléletét. Középpontjában a minőség áll. A TQM meghatározza a minőségpolitikát, a minőségre vonatkozó célkitűzéseket és feladatköröket a minőségtervezés, a minőségfejlesztés, a minőségbiztosítás, és a minőségszabályozás, valamint terméktanúsítás eszközeivel.

ISO: minőségtanúsítási rendszer tanúsítása.

ISO 9000-es sorozat: alapja az ISO 9000-es szabvány, amely megmagyarázza, hogy a 9001, 9002 és 9003-as szabvány nem egyetlen rendszer kiépítési fokozatát jelenti, hanem cégek profiljának meglévő választási lehetőséget biztosít. Az ISO 9004-es követelményeket és ajánlásokat tartalmaz.

HACCP: Hazard Analysis Critical Control Point

Az gyártási eljárás, ahol a kritikus pontokra nagyobb figyelmet fordítanak. A mindennapok gyakorlatában ma már nem csupán mikrobiológiai biztonságot nyújt, hanem alkalmas a nem kívánt anyagok kiszűrésére is.

Alkalmazásának logikai sorrendje:

GMP: Good Manufactoring Practice - jó gyártási gyakorlat

GHP: Good Hygiene Practice - jó higéniai gyakorlat

GLP: Good Laboratory Practice - jó laboratóriumi gyakorlat.

Tanúsítást csak az akkreditált tanúsítók adhatnak ki.

Az akkreditálás annak hivatalos felismerése, hogy egy intézmény, intézet, szervezet, laboratórium felkészült bizonyos tevékenységek meghatározott feltételek szerinti elvégzésére.

Az akkreditálást az EN-ISO 45000 szabvány szerint végzi Magyarországon a Nemzeti Akkreditáció Testület.

Minőségtanúsítás a vásárlók számára

Korunk kereskedelmére jellemző, hogy kizárólag a csomagoláson feltüntetett információkra van utalva. Ezért alapvető szabály, hogy a vásárlók számára adott minőségtanúsítás legyen

- egyszerű közérthető,

- pontos információt tartalmazó;

- jól látható, olvasható méretű.

A minőségi jel kifejezi, hogy az áru minősége megfelel-e a szabvány által előírt követelményeknek.

A minőségi bizonyítvány a tartós fogyasztási cikkekhez csatolt tanúsítvány, amelyben a felhasználás szempontjaiból lényeges tulajdonságokról, jellemzőkről egyértelmű műszaki adatokkal tájékoztatnak.

Minőségtanúsítás a kereskedelem számára

Ha az áru ömlesztve kerül forgalomba, vagy a termék csomagolása nem teszi lehetővé az egyedi minőségtanúsítás feltüntetését, úgy a kereskedelem számára azt külön jelezni kell.

A kereskedelem számára történő minőségtanúsítás szállítólevélen, számlán, vagy a szerződésben tájékoztat a szállított áru minőségéről.

Tájékoztatás és információ, megkülönböztető minőség jelek

A termelők számos módszerrel igyekeznek felkelteni a vásárlási kedvet. Ezek között jelentős szerepe van a tájékoztató és információt közlő, valamint a megkülönböztető minőségi jelnek.

Használati kezelési útmutató

A termék használatára, kezelési módjára vonatkozó, felelősséggel adott tájékoztatás. A fogyasztók érdekeinek védelmében a használati-kezelési útmutató adása kötelező.

Műszaki leírás

A háztartási gépekhez, műszaki cikkekhez csatolt irat. Tartalmazza a terméktípus főbb jellemzőit, a használat, a kezelés helye módját.

Kiváló Áruk Fóruma (KÁF)

Magyarországon 1967-ben szervezték meg a belkereskedelmi forgalomba kerülő áruk minősítésére a Kiváló Áruk Fórumát. A kiválónak minősített áruk megkülönböztetésére egységes háromszög embléma szolgál.

Védjegy

Olyan megjelölés, amely az egyes árut a többi, hasonló terméktől egyértelműen megkülönbözteti. A kereskedelmi gyakorlatban gyakran az idegen származású márkás áru elnevezést használják. A védjegynek származást jelző minőséget garantáló és keresletet növelő funkciója van.

A véd jegyzett áruk kiváló minőségével és széleskörű piaci forgalmazásával tűnik ki a csoportjába tartozó többi termék közül.

A védjegy lehet:

- ábra (az ábra és az áruk között felismerhető kapcsolat legyen)

- szóvédjegy (pl.: vállalat neve, család neve, fantázianév stb.)

- kombinált védjegy (szóból és ábrából áll)

- háromdimenziós védjegy (más néven hangvédjegy)

A csak számokból vagy betűkből álló véd jegyzést olyan termékeknél használják, melyek régen így váltak ismerté a piacon. A védjegyet a hivatalos védjegy bejelentés után meghatározott ideig törvény védi.

A márkahamisítók megfékezésére a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (CCI) kezdeményezésére Londonban létrehozták a hamisítókkal foglalkozó irodát.

Összehasonlító árucímke

Az összehasonlító árucímke azt mutatja meg, hogy a termék a fogyasztó szempontjából lényeges kívánalmaknak milyen szinten felel meg. A tájékoztató címkézési rendszer eltér a többi minőségtanúsító módszertől. Nem rangsorolja az árut, de szavatol egy konkrét minőségi szintet. Hazánkban a KERMI (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet) dolgozta ki és vezette be, elnevezése KERMI tanúsító címke.

A KERMI Kft. által bevezetett megkülönböztető minőségi jel. Olyan árukon alkalmazzák, amelyek a tudományos és műszaki fejlődés eredményeként újat az eddiginél jobbat nyújtanak a fogyasztóknak.

Áruteszt

Az áruteszt az azonos rendeltetésű, de általában különböző gyártók által előállított áruk tulajdonságait, azonos szempontok szerint értékelő bírálat, ismertetés. A teszt angol eredetű szó: jelentés próba, vizsga, vizsgálat. Az áruteszt készítésére hazánkban akkreditált, azaz hitelesen tanúsított laboratóriumok jogosultak. A tesztvizsgálatba csak az a termékcsoport vonható be, amelyen belül széles termékválaszték található, huzamos ideig kapható a piacon, és értékesítése országos terítéssel történik.

A vizsgálandó jellemzők kiválasztásánál az alapelv az, hogy a termékeknek azokat a jellemzőit, és tulajdonságait határozzák meg, amelyek a minőségét döntően befolyásolják, a fogyasztó szempontjából elsődleges fontossággal bírnak, valamint adott technikai felszereltség mellett meghatározásuk elvégezhető, és tetszés szerint ismételhető.

Tájékoztató címkék

A tájékoztató címkék jelzik, hogy pl. megvizsgált termékekről van szó, vagy az adott terméket valamilyen élelmiszeripari célra állították elő, vagy utal a termék keletkezési technológiájára, az alkalmazott tartósítási eljárásra, illetve hogy az adott termék megfelel az európai direktíváknak.

Az áru iránti bizalmat erősítő címkék:

- Magyar Áruküldők Címkéje

- garantáltan egészséges gyümölcs

- CE európai megfelelőséget igazolási jelölés

(a termék megfelel az Európai Közösségi Biztonsági előírásainak)

- EU mennyiségi előírásainak teljesítését tanúsító jel

- az áru természetes anyagokból készült

- a termék csomagolásában részletes írásos tájékoztató található

- MEEI Magyar Elektronikai Ellenőrző. Intézet jele

- KERMI szolgáltató Kft minőségtanúsító jele

- hatósági tanúsítás jele

- az áru élelmiszerrel közvetlenül kapcsolatba kerülhet

Minőségtanúsítás, rendszertanúsítás: A minőségtanúsítás egy meghatározott szerv vizsgálata által felelősséggel adott írásos igazolás arról, hogy egy termék, egy folyamat, vagy egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek.

Minőségtanúsítás, rendszertanúsítás:

A minőségtanúsítás egy meghatározott szerv vizsgálata által felelősséggel adott írásos igazolás

Reklám

Mi a reklám?

Kommunikáció, amely közvetlen vagy közvetett módon az áruk és szolgáltatások fogyasztói értékesítésének ösztönzésére szolgál.

A reklámnak nagyon sok formája van, és a reklámozás során a médiumoknak csaknem minden formáját (nyomtatott: például újságok vagy magazinok, rádió, TV, mozi, hirdetőtáblák, telefon, fax, internet stb.) felhasználják.

A reklám egy nagyon széles értelmű fogalom, amely állandóan jelen van az életünkben.

- A reklám irányulhat valamely szélesebb közönségre vagy csoportra, de akár egyénre is.

- A reklámokat üzleti vállalkozások vagy magánszemélyek is lehelyezhetik, de minden esetben vonatkoznak rájuk a törvények.

Reklám szabályai: A reklámozásnak az a célja, hogy az emberek biztosan megismerjék a rendelkezésre álló javakat. Az eladóknak érdeke, hogy az áruikat vagy szolgáltatásukat annyi fogyasztóval ismertessék meg, amennyivel csak lehet. Mindezek ellenére, tevékenységük során figyelemmel kell lenniük bizonyos jogi és etikai követelményekre.

- A fogyasztók nem minden esetben rendelkeznek kellő ismerettel ahhoz, hogy a reklámüzenetet helyesen értelmezzék, azonosítsák a túlzásokat vagy az esetleges félrevezető információkat. Ezért meg kell őket óvni az inkorrekt és félrevezető reklámoktól.

- A pontatlan vagy félrevezető reklámok tévútra terelhetik a fogyasztót, aminek az lehet a következménye, hogy nem megfelelő árut vagy szolgáltatást vásárol. Az eladók közötti verseny tisztességtelen, ha valamelyikük reklámja félre vezeti a fogyasztókat.

A reklám arra ösztönözhet bennünket, hogy többet fogyasszunk annál, ami szükséges (túlfogyasztás), ez pedig káros a fogyasztó pénztárcájára és környezetére, a fenntartható fejlődésre nézve. Így például az eldobható termékek vásárlásának az ösztönzése az elhelyezendő hulladékok tömegének a növekedésére vezethet.

.

Reklámtilalmak és korlátozások

A reklámozás szabályai országonként változnak, így ami megengedett Magyarországon, az tilos lehet Svédországban és megfordítva.

Hazánkban a gazdasági reklámozásra vonatkozó szabályok betartása fölött a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság őrködik, ha azonban a reklámozás a tisztességtelen piaci magatartással is kapcsolatba hozható, akkor a Gazdasági Versenyhivatalnak is vannak felügyeleti jogai. A reklámozás és etikai követelményeinek e megfogalmazásában és érvényesítésében komoly szerep hárul a Magyar Reklámszövetségre. Ezek a szervek közösen igyekszenek őrködni a felett, hogy a reklámok legyenek: - Törvényesek

- Tisztességesek

- Becsületesek

- Megbízhatóak

Ha valamely reklámozó tevékenysége valamely egyénre vagy csoportra nézve sérelmes, akkor hivatalból vagy kérelemre reklám felügyeleti eljárást lehet kezdeményezni a Fogyasztói Főfelügyelőség megfelelő területi szervénél. A szabályozás nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett fél személyhez fűződő jogainak megsértése esetén igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítse a polgári jog általános szabályai szerint. Ha a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

Hulladékgazdálkodás

A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni:

A. A megelőzés, ezen belül az integrált szennyezés megelőzés elve alapján a legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében. Ez azt is jelenti, hogy úgy kell megoldani ezt a problémát, hogy ne okozzon további környezeti kárt.

B. Az elővigyázatosság elve alapján a veszélyes, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehető legnagyobbak lennének, vagyis a lehető legkedvezőtlenebb esetet kell figyelembe venni.

C. A gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásért, beleértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrahasznosítását. A termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is.

D. A megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük.

E. Az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen, vagyis ne okozzon kárt a gyűjtés, hasznosítás, ártalmatlanítás során.

F. Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra, azaz a lehető legkisebb környezet-igénybevételével járó anyag és energiatakarékos technológiák alkalmazására.

G. „A szennyező fizet” elv alapján a hulladék termelője, birtokosa, vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a tevékenysége során okozott károk, szennyezés elkerüléséért teendő intézkedések teljes költségét viselni.

H. A költség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor.

I. A regionalitás elve alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni.

J. Az önellátás elve alapján a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni

K. A fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni.

L. A példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit.

M. A költséghatékonyság elve alapján a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak.

A hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítására a következő lehetőségek adottak:

· a hulladékok keletkezésének megelőzése, a keletkezett hulladékok veszélyességének csökkentése,

· a hulladékok fajtánként történő gyűjtése és hasznosítása,

· a nem hasznosítható hulladékok megfelelő módon történő ártalmatlanítása.
Az Európai Unió hulladékgazdálkodási alapelvei

Megelőzés

· tiszta technológiák

· tiszta termelés

Hasznosítás

· hasznosító technológiák kifejlesztése

· szelektív hulladékgyűjtés

· a hulladék hasznosításával előállított termékek piacának megteremtése

A lerakásra kerülő hulladékok csökkentése:

· a hulladék hasznosíthatóvá tétele fizikai, kémiai, biológiai eljárásokkal

· a lerakásra kerülő hulladék csökkentése fizikai, kémiai, biológiai eljárások.

(Lásd prezentáció: „Fogyasztásunk mellékterméke a hulladék”)

Az Unió fogyasztóvédelmi politikája

A kereskedő és a fogyasztó közötti kapcsolat természeténél fogva kiegyensúlyozatlan. A kereskedő, a fogyasztótól eltérően kívülről-belülről ismeri a termékét vagy szolgáltatását. Sőt mi több, egy esetleges vita kapcsán a tapasztalataira és vállalkozásának egyéb támogatására is számíthat. A fogyasztó esetében nem ez a helyzet.

Intézménye: Európai Fogyasztói Központ

Az európai jogban van egy ajánlás, amely ennek az egyensúlytalanságnak a megszüntetését szolgáló irányelveket tartalmaz, és a fogyasztókat leginkább érintő öt alapvető jogot testesít meg: - Egészség és biztonság

- A gazdasági érdekek védelme

- Kártérítés

- Információ és oktatás

- Képviselet

Az EU fogyasztót bármely tagországban ugyanezek a jogok védik.

Az egységes piacot és a schengeni zónát nem szabad összekeverni.

Az utóbbi egy olyan terület, ahol garantált az állampolgárnak számító személyek teljesen szabad mozgása. Legfőbb jellemzője a zónán belüli határátlépés ellenőrzésének a hiánya. Itt a hangsúly az állampolgárok mobilitásán van.

A 25 Uniós tagállamból csak 13 tartozik a zónához: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg Németország, Olaszország, Portugália Spanyolország és Svédország.

A schengeni zóna kiterjed két olyan országra is, amelyek nem tagjai az Uniónak: Izlandra és Norvégiára.

Írország és az Egyesült Királyság, illetve a 10 újonnan csatlakozott tagállam nem részei a schengeni zónának. Így, annak ellenére, hogy a helyben lakás feltételeit mind a 25 tagállamban harmonizálták a 13 schengeni tagállam és a többi 12 ország között még mindig van közös határellenőrzés.

Az egységes piac az áruk, szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad mozgásának köszönhető. Az árukat és szolgáltatásokat a nemzeti határokon túl is bármiféle korlátozás, vám vagy egyéb díj nélkül szabadon, lehet értékesíteni. Ez a fogyasztóra nézve két jelentős következménnyel jár:

- A kínált javak szélesebb választéka

E mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a nagyobb piac csak támogathatja azoknak a vállalkozásoknak a fejlődését, amelyek közvetlenül hozzáférnek. A potenciális fogyasztók és eladások növekvő számával a vállalkozások specializálódhatnak, diverzifikálódhatnak, és innovatívabbá válhatnak, azaz fejleszthetik tevékenységük színvonalát. Ez a tevékenység diverzifikáció az egész EU-ban megnöveli a termékek és szolgáltatások választékát.

- Szabad verseny

Több vállalkozás közvetlen versenye azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak még versenyképesebbnek kell lenniük - esetleg még termékeik és szolgáltatásaik árát is csökkenteniük kell, amire a magyar piacon számos műszaki vagy élelmiszeripari termék csatlakozás utáni árcsökkenése szolgáltathat példát. A határok eltörlésével, különösen azokban az országokban ahol bevezették az eurót, az árak összehasonlítása leegyszerűsödött.

Az EU fogyasztóvédelmi politikája, a Közösségi fogyasztóvédelmi program (2007-2013)

Az Európai Bizottság 2005 áprilisában tette közzé a Közösségi fogyasztóvédelmi programról (2007-2013) szóló határozat tervezetét, amely együttesen tárgyalta a fogyasztóvédelmet és az egészségügyet érintő akcióprogramot. Az Európai Parlament 2006 márciusában döntött a program egészségügyi és fogyasztóvédelmi területre történő szétválasztásáról. A munkacsoporti egyeztetések nyomán a Versenyképességi Tanács 2006 szeptemberében politikai megállapodást, majd a Foglalkoztatási, Szociális, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács közös álláspontot fogadott el a határozattervezet szövegéről. Az Európai Parlament 2006 decemberében fogadta el a közös álláspontot, így a határozat 2007 januárjától hatályba léphetett.

A fogyasztóvédelmi cselekvési program célja, hogy meghatározott célkitűzések elérése érdekében pénzügyileg segítse a tagállamok fogyasztóvédelmi politikájának végrehajtását. A program 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi kerete 156 millió euró. Az Európai Parlament és a tanács 1926/2006/EK határozata (2006. december 18.) alapján a program két fő célkitűzést tartalmaz:

l egyrészt a fogyasztóvédelem magasabb szintjének biztosítása, főleg a tudományos kutatómunka elősegítése révén,

l másrészt a fogyasztóvédelmi jogszabályok eredményesebb alkalmazása, a jogalkalmazók együttműködése, a tájékoztatás és a fogyasztók jogérvényesítésének támogatása révén.

A két célkitűzés összesen 11 cselekvést ölel fel, vagyis olyan tevékenységet, amelyekre vonatkozóan az Európai Bizottság pénzügyi támogatásban részesíti a tagállamokat. Ezek a következők:

I. célkitűzés:

A fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása, főleg a pontosabb adatok, jobb konzultáció és a fogyasztói érdekek jobb képviselete révén.

1. cselekvés: Olyan adatok és információk gyűjtése, cseréje és elemzése, amelyek alapként szolgálhatnak a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásához, valamint a fogyasztói érdekeknek más közösségi szakpolitikákba történő integrálásához.

2. cselekvés: Olyan adatok és információk összegyűjtése, cseréje és elemzése, valamint értékelési eszközök kidolgozása, amelyek alapként szolgálnak a fogyasztási cikkek és szolgáltatások biztonságáról, ideértve a termékekből származó vegyi anyagoknak való fogyasztói kitettséget, egyes fogyasztási termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatba hozható kockázatokat és sérüléseket, és a figyelmeztető bejelentések technikai elemzését.

3. cselekvés: Tudományos tanácsadás és kockázatértékelés támogatása, ideértve a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezet területén tudományos bizottságok létrehozásáról szóló 2004/210/EK bizottsági határozattal (1) létrehozott független tudományos bizottságok feladatait is.

4. cselekvés: Jogalkotási és más szabályozási kezdeményezések kidolgozása, a társszabályozási és az önszabályozási kezdeményezések elősegítése.

5. cselekvés: Pénzügyi hozzájárulás európai fogyasztói szervezetek működéséhez.

6. cselekvés: Pénzügyi hozzájárulás a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó közösségi szintű szabványok kidolgozásában, a fogyasztói érdekeket képviselő európai fogyasztói szervezetek működéséhez.

7. cselekvés: Kapacitásépítés a regionális, nemzeti és európai fogyasztói szervezetek számára, különösen a munkatársak képzésével, valamint a legjobb gyakorlat és szakértelem cseréje révén, főleg az Európai Unióhoz 2004. május 1-jét követően csatlakozott tagállamok fogyasztói szervezetei számára.

II. célkitűzés:

A fogyasztóvédelmi szabályok eredményesebb alkalmazásának biztosítása, különösen jogalkalmazási együttműködés, tájékoztatás, oktatás és jogérvényesítés révén.

8. cselekvés: Cselekvések a közösségi fogyasztóvédelmi jogszabályok, különösen az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 24-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet eredményes alkalmazásának javítása érdekében.

9. cselekvés: Jogi és technikai szakértelem, ideértve tanulmányokat is. A tagállamok fogyasztóvédelmi jogszabályainak, különösen a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendeletnek és a nemzeti fogyasztóvédelmi politikáknak az átültetésekor, végrehajtásakor és alkalmazásakor a nyomon követés és értékelés terén.

10. cselekvés: Cselekvések az információkra, tanácsadásra és jogérvényesítésre vonatkozóan.

11. cselekvés: Cselekvések a fogyasztók oktatásával kapcsolatban.

III. MODUL

FOGYASZTÓI JOGOK

l Általános fogyasztói jogok

l Adásvételi, szolgáltatási szerződés

l ajánlattétel, szerződés

l szerződés aláírása

l a teljesítés

l fizetés módja, számla

l elállás, szavatosság, jótállás

l Árcímkézés (hogyan kell egy termék, szolgáltatás árát feltüntetni)

l Távkereskedelem

l Vitás ügyek (fogyasztói jogorvoslat)

l Panasztétel

l Fogyasztóvédelmi szervezetek szerepe, panasztétel

Általános fogyasztói jogok

A fogyasztók jogai

A magyar fogyasztó védelmét a jog több ága is tartalmazza:

- Polgári jog

- Kereskedelmi jog

- Büntető jog

- Szabálysértési jog

- Közigazgatási jog

A fogyasztóvédelem ellenőrzése kiterjed számos területre:, mint pl.

* kereskedelmi, szolgáltató egységek működésére,
* üzleti feliratok meglétére,
* árutájékoztatás szabályszerűségére,
* mérésügyi előírások érvényesülésére,
* környezetvédelmi szabályok betartására,
* a reklámozás szabályainak betartására.

A fogyasztói érdekvédelem feladata, hogy védje a fogyasztók biztonságát, gazdasági érdekeit a gyártók, kereskedők erőfölényével szemben.

A Fogyasztóvédelemi Szövetségek Nemzetközi Szervezetének meghatározása szerint a fogyasztóknak joga van a következőkhöz:

· az alapvető szükségletekhez: olyan fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz, amelynek a túlélést biztosítják,

· a biztonsághoz: az életre és egészségre veszélyes árucikkek elleni védelemhez, (gyártók, importőrök, szolgáltatók, kereskedők)

· a tájékoztatáshoz: a tisztességtelen és félrevezető hirdetés, címkézés elleni védelemhez,

· a választáshoz: a versenyképes árukhoz, fogyasztási cikkekhez és szolgáltatáshoz,

· a képviselethez: a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez,

· a kártérítéshez: a rossz minőségű fogyasztói cikkek és nem megfelelő szolgáltatások ellentételezéséhez,

· az oktatáshoz: a megfelelő tudás és gyakorlat megszerzéséhez,

· az egészséges környezethez: félelem- és veszélymentes környezethez.

A fogyasztóknak mindenek előtt joga van a biztonságos termékekhez, szolgáltatásokhoz.

A termékbiztonság megteremtéséért közösen felelnek

* a gyártók,
* az importőrök,
* a kereskedők,
* a szolgáltatók.

Csatolt jogszabályok

1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről

2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről

2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról

2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól

1023/2008. (IV. 17.) Korm. Határozat a Fogyasztóvédelmi Tanács létrehozásáról

225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról

III. középtávú fogyasztóvédelmi politika (2007-2013) a III. középtávú fogyasztóvédelmi politikában tervezett kormányzati intézkedésekről

1033/2007. (V.23.) Korm. h a t á r o z a t a a III. középtávú fogyasztóvédelmi politika megvalósítására irányuló, 2007-2010. közötti időszakra szóló cselekvési program végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről

Fogyasztóvédelmi cselekvési program a 2007-2010. közötti időszakra

AZ EURÓPAI PARLAMENT és a TANÁCS 2004. október 27-i 2006/2004/EK RENDELETE a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről

Az EU fogyasztóvédelmi politikája, a Közösségi fogyasztóvédelmi program (2007-2013)

Az EU Fogyasztóvédelmi Stratégiája (2007-2013)

Adásvételi, szolgáltatási szerződés

Az természetes, hogy a boltban vásárolt kenyér, vagy a legmodernebb televízió vásárlási szerződésnek minősül. Az már kevésbé közismert, hogy minden egyes alkalommal, amikor az internetre csatlakozunk, vagy felszállunk a buszra, felkapcsoljuk a villanyt, azt ugyan csak valamilyen fogyasztói szolgáltatás alapján tesszük.
Mi is a szerződés?

Egy olyan megállapodás, amelynek alapján az eladó értékesítésre ajánl fel valamilyen terméket vagy szolgáltatást egy vevőnek, egy kölcsönösen elfogadott áron.

A szerződés - amely szóbeli is lehet - akkor jön létre, amikor az eladó és a vevő megegyeznek a termék vagy szolgáltatás jellegében, és annak árában.

A szerződésben megegyezve a vevő beleegyezik az áru leszállításába, vagy a szolgáltatás igénybevételébe és a kialkudott ár megfizetésébe.

Az ilyen szerződéseket a Polgári Törvénykönyv és a fogyasztóknak bizonyos védelmet nyújtó Fogyasztóvédelmi Törvény szabályozza Ennek ellenére mindig tanácsos a kellő óvatosság, mielőtt valaki szerződéses kötelezettséget vállal.

A szerződés résztvevői

Eladó:

1). Kereskedõ, árus vagy bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság.

A köztestületek, a jótékonysági szervezetek és egyéb jogi személyek is ide tartozhatnak.

2) Bárki, aki valamilyen jószágot vagy szolgáltatást eladásra ajánl (pl. gyümölcs, számítógép, cipő).

A szolgáltatások lehetnek anyagi, pénzügyi, vagy eszmei jellegűek.

3) Az, aki üzletszerű tevékenységének keretein belül céljai elérése érdekében cselekszik. (Pl. azon tevékenységek valamelyikének a gyakorlása, amelyre a céget létrehozták)

Az eladó meghatározása igen széleskörű.

Fogyasztó:

Az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.

Árbecslés ás árajánlat közötti különbség

Az emberek gyakran nem látnak különbséget az árbecslés és az árajánlat között. Pedig fontos megérteni a kettő közötti különbséget. Az árbecslés csak egy hozzávetőleges irányár arról, hogy mennyibe kerülhet a munka vagy a szolgáltatás. Vannak olyan esetek, amikor a vevő csak ilyen árbecslést kaphat (pl. amikor elromlik az autója, mert amíg a műhely hozzá nem lát a javításhoz ők sem tudják biztosan, hogy mit kell csinálni). A becsült ár csak hozzávetőleges irányszám, de a vevő által kért szolgáltatás költségeit a lehetőségekhez mérten pontosan kell közölni.

Az árajánlat ugyanakkor egy olyan meghatározott ár, amelyet a szerződés megkötése előtt adnak meg a vevőnek. Az árajánlat az elvégzendő feladat költségeinek szakember által adott becslése, meghatározza a fizetendő árat. Az árajánlat meghatározza azt az árat, amelyet az olyan munkáért vagy a szolgáltatásért kell fizetni, amelynek a körülményektől függően változó költségei vannak és ezért sztenderd árjegyzékben nem közölhetők.

Ezért az árajánlat lehetővé teszi a vevő számára, hogy a kiválasztott szakembernek fizetendő árat előre ismerje, és az ajánlattevő nem vonhatja vissza a szavát, megváltoztatva a kiajánlott árat. Az árajánlat kötelező erejű arra nézve, aki azt adta (ajánlati kötöttség).

A fogyasztót azonban nem köti az árajánlatra vonatkozó fenti szabály. Ahhoz, hogy az árajánlat szerződéssé váljon, és jogilag kötelezettséget jelentsen, a fogyasztónak írásos beleegyezését kell adnia például azzal, hogy aláírja az árajánlatot (kivéve a jelenlevők között, vagy telefonon tett ajánlat esetét).

Ha az árajánlatot mind az eladó, mind pedig a fogyasztó elfogadja és aláírja, az eladási szerződéssé válik.

Gondolkodjunk tehát, mielőtt bármit aláírunk!

A szerződés megrendelése:

A vételi megrendelés egy olyan írott dokumentum, amelyben a vevő és az eladó kinyilvánítják megegyezésüket, a terméket és annak árát illetően olyan esetekben, amikor a megvásárolt termék nem vihető el azonnal. Jogi értelemben a vétel tárgyában és árában létrejött megegyezés elegendő a vétel létrejöttéhez. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a fizetés és a szállítás később történik meg. Ebben az értelemben véve a vételi megrendelés az adásvétel konkrét bizonyítéka, tehát legyünk óvatosak. Amennyiben aláírtunk egy vételi megrendelést, az adásvétel létrejött, és bennünket köt egy szerződés.

A szerződés teljesítése:

Akkor tekintjük a szerződést teljesítettnek, amikor terméket vagy szolgáltatást az eladó a vevő rendelkezésére bocsátja. Az eladónak kötelessége a termék vagy szolgáltatás átadása.

Termékek esetében a teljesítés fő szabályként akkor történik meg, amikor a termék fizikai értelemben birtokost vált, például ha azt fizikailag a vevő rendelkezésére bocsátják, vagy értesítik a fogyasztót arról, hogy hol található a termék. A szolgáltatások esetében a teljesítés akkor történik meg, amikor a szolgáltatás nyújtása befejeződött.

Ugyanebből az elvből kiindulva a fogyasztónak el kell fogadnia a termék vagy szolgáltatás teljesítését. A szállítás elfogadására nézve kötelezettsége van.

A fogyasztónak rendszerint a teljesítés pillanatában annak tényét átvételi elismervényben kell elismernie, és a terméket, vagy szolgáltatást ki kell fizetnie.

A fő szabály az, hogy a fogyasztó a teljesítés helyén és idejében nyilvánítja ki az elfogadás tényét. Ugyanakkor a fogyasztónak lehetőséget kell kapnia a termék előzetes vizsgálatára. Amennyiben ez nem lehetséges, joga van a szállítás után akkor panaszt tenni, amikor alkalma nyílt a termék átvizsgálására.

Az elfogadás hallgatólagos is lehet. Amennyiben a fogyasztó ésszerű időn belül nem tesz panaszt, úgy tekinthető, hogy a teljesítést elfogadta.

A vételár kifizetése

A megrendelt termékek árát rendszerint a szállításkor fizetjük ki.

A szerződés azonban más dátumot is megszabhat, azaz a szerződésben mindkét fél kiköthet ettől eltérő időpontot is.

Gyakori pl., hogy amikor utazunk, az utazás díját az indulás előtt ki kell fizetnünk, ugyanakkor a szállítást csak a szolgáltatás biztosítása után tekintjük megtörténtnek, jelen esetben az utazás végén.

Ha ezeket a meglehetősen szokatlan feltételeket szabályozzák az általános feltételek, azokat két ok miatt kell figyelembe venni:

1. Hallgatólagosan elfogadta ezeket a feltételeket, amikor a szerződéses feltételekbe beleegyezett;

2. Ezek a feltételek nem érvénytelenítik azokat a fizetési módokat, amelyekben előzőleg az eladóval megegyezett.

Az érintett felek szabadon választhatják meg a fizetés módját és helyét.

Számla:

A számla tartozást leíró dokumentum, és annak megfizetésére vonatkozó követelés.

Lehetővé teszi, hogy a fogyasztó a fizetés előtt ellenőrizze az összeg helyességét és jogosságát, tehát azt, hogy megfelel-e annak, amit az adásvétel előtt megjelöltek (pl. az Általános Forgalmi Adót helyesen számították-e fel, stb.)

Írásos szerződés vagy árajánlat hiánya esetén a számla a vásárlás bizonyítékaként is szolgálhat a fogyasztó számára.

Fontos, hogy a számlát legalább a fizetési kötelezettség lejártáig megőrizzük. Ajánlatos a számlákat és a nyugtákat hosszabb ideig megőrizni, mert szükség lehet rájuk az áru kapcsán felmerülő garanciális igények érvényesítése során.

Elállási idő

Olyan időtartam, amely alatt a vevő a nélkül fontolhatja meg vagy gondolhatja újra a vásárlási szándékát, hogy bármilyen büntetéssel nézne szembe, vagy bármilyen indokot kellene szolgáltatnia a szerződéstől való elállásra. Ilyen időszakot csak bizonyos esetekben biztosítanak a fogyasztónak.

Az általános szabály az, hogy ha egyszer megegyezés született egy szerződésben, akkor az a vevőre nézve kötelező.

Ahol arra kötelező előírás van, ott az elállási szabályok pontosan rögzítik a vevő számára rendelkezésre álló időt is, így az elállási idő alatt a vevő írásban visszaléphet a szerződéstől. Ennek írásban kell megtörténnie, és annak érdekében, hogy később bizonyítékunk legyen, a nyilatkozatot személyesen, vagy ajánlott levélben kell eljuttatni az eladóhoz.

Szavatosság

Ha valaki adásvételi szerződést köt, elvárja, hogy az általa kifizetett összegért hibátlan szolgáltatást kapjon. Ezért a szerződésben a kötelezett helytállni tartozik (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság).

A szavatossággal kapcsolatos általános összefüggéseket a PTK (1959. évi IV. törvény) tartalmazza, de az egyes szolgáltatásfajtákra, dolgokra nézve speciális jogszabályok további kötelező előírásokat tartalmazhatnak (pl. a szabványok, kötelező minőségi előírások, stb.).

A törvényes kellékek mellett maguk a felek is meghatározhatnak, kiköthetnek lényeges tulajdonságokat, feltételeket, amelyeknek a szolgáltatás meg kell, hogy feleljen (szerződéses kellékek).

Hibás a teljesítés, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg akár a jogszabályban, akár a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás akkor is, ha a dolgot szakszerűtlenül szerelték össze, és a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős; illetve a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

A fogyasztói szerződés esetében vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

A jogosult személy hibás teljesítés esetén az alábbi szavatossági igények közül választhat:

- javítást vagy cserét követelhet,

- ha sem javításra, sem cserére nincs joga, vagy ha a kötelezett a javítást, illetve a cserét nem vállalta, megfelelõ árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerzõdéstõl.

Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

Jótállás, garancia

Gyakori eset, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítésért a szavatosságon túlmenően jótállást (garanciát) is vállal, illetőleg jogszabály alapján jótállásra köteles. Míg szavatosság esetén a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy teljesítéskor a szolgáltatás hibás volt. Jótállás és fogyasztói szerződésben érvényesített szavatosság esetén erre nincs szükség, mivel a bizonyítási teher itt fordított: a jótállónak (fogyasztói szerződés kötelezettjének) kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Ha ez a bizonyítás sikerül, mentesül a felelősség alól, ha nem, akkor szigorúbb felelősséggel tartozik. A PTK szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál is alkalmazni kell

Gyakran előfordul az is, hogy a kereskedők külön díj felszámítása ellenében „kiterjesztett”, vagy „meghosszabbított” garanciát kínálnak a vevőnek. Ne szabad hagyni, hogy ez az ajánlat megtévesszen bennünket, hiszen a garancia a törvényben megszabott keretek között abban az esetben is jár nekünk, ha nem vagyunk hajlandók ezért fizetni. A „kiterjesztett garancia” a mai szóhasználatban rendszerint a kereskedő által a törvényes követelményeken időben túlmenő szolgáltatást jelent.

Az adásvételi szerződés általános feltételei

Az áruk vagy szolgáltatások vásárlásakor kötött szerzõdések általános szerzõdési feltételeinek nagy többségét az eladók szabják meg. Vannak azonban a szerzõdésnek olyan részei is, amelyeket kölcsönös egyetértés alapján fogalmaznak meg a felek (pl.: ár, a szállítás idõpontja, stb.). Minden esetben olvassa el a figyelmesen az általános feltételeket (az apró betűs részeket is), hogy megbizonyosodjon az összes feltétel megfelelõségérõl (pl.: fizetés módja). Sok kereskedõ nem ajánl alternatív megoldásokat, ezért ha anélkül írja alá a szerzõdést, hogy az egyes részletekre vonatkozóan más feltételekben egyezett volna meg, az általános szerzõdési feltételek azonnal hatályba lépnek.
általános szerzõdési feltételek

Ha valamilyen probléma merül fel, a szerzõdés általános feltételeit kell alkalmazni. Az általános szerzõdési feltételek olyan elõírások, amelyek mindkét szerzõdõ fél jogait és kötelezettségeit meghatározzák.
Fontos!

Ha nem olvasta el az általános szerzõdési feltételeket a szerződés aláírása elõtt, akkor azt az esetet kivéve, hogy valamely pont jogszabályellenes, nem szegülhet ellen az abban foglaltaknak. Ezért fontos, hogy a szerződés aláírása előtt olvassa el a szerződés általános feltételeit, és figyeljen a következőkre:

1) A kereskedőnek, szolgáltatónak fel kell hívnia a vásárló figyelmét a szerződés általános feltételeire, és ha alá kell írnia a szerződést, minden feltétel elolvasására megfelelő időt kell kapnia.

2) Tudatosan, értelmezve kell elfogadnia a feltételeket. A kereskedőnek tilos bármely feltételt a vásárló elől elrejteni.

3) A szerződés nem korlátozhatja azokat a jogokat, amelyeket törvény biztosít a fogyasztónak. Az általános szerződési feltételek nem csökkenthetik azoknak a fogyasztói jogoknak a körét, amelyet a magyar törvények biztosítanak.

Tisztességtelen szerződési feltételek

A szerződések bizonyos pontjait elméletileg a felek kölcsönös megegyezése alapján fogalmazzák meg. A gyakorlatban a fogyasztónak gyakran el kell fogadnia az eladó által megszabott általános szerződéses feltételeket. Az eladónak nem szabad tisztességtelen feltételeket szabnia.

Akkor beszélünk tisztességtelen szerződési feltételekről, ha van olyan szerződéses pont, amely egyértelmű egyensúlytalanságot teremt a kereskedő és a vevő jogai és a kötelezettségei között.

Vannak olyan esetek, amikor a szerződésben szereplő termék vagy szolgáltatás jellege a fogyasztó elvárható ismereteit meghaladja, az átlagos fogyasztótól nem várhatóak el ezek az ismeretek, ezért tisztességtelen olyan szerződéses pont beillesztése, amelyet a fogyasztó feltehetőleg nem fog érteni.

Más esetben a szerződés aláírásának körülményei okoznak egyensúlytalanságot: bizonyos helyzetekben a fogyasztónak nincs arra kellő ideje és módja, hogy a szerződéses kapcsolat következményeivel összefüggő összes kérdésre reflektáljon.

Amennyiben a terméket vagy szolgáltatást megfelelően ismertették, és a felek örömmel elfogadták az árat is, akkor ez az ár már nem tekinthető tisztességtelennek még akkor sem, ha közben a fogyasztó rájön, hogy máshol esetleg jóval olcsóbban is megvehette volna a terméket, vagy szolgáltatást.

Csak azok a szerződéses feltételek tekinthetők tisztességtelennek, amelyek a fogyasztó hátrányára az eladónak jogi, vagy nem gazdasági előnyöket nyújtanak.

Árcímkézés

Az árcímkézés fő szabályai

- A törvény fõ szabálya szerint a kiskereskedõnek joga van eldönteni azt, hogy milyen áron értékesíti a termékét.

- A törvény tiltja az ármegegyezést, és a közkeletű nézetektõl eltérõen - néhány árut és szolgáltatást kivéve - nincsen árszabályozás sem.

- Törvénybe ütközõ a termékek és szolgáltatások árának félrevezetõ vagy helytelen közlése. Ez a szabály mind az értékesítésben és a reklámokban gyakran alkalmazott árösszehasonlításokra, mind az egyedi ármegállapításokra vonatkozik.

- Ragaszkodhatunk ahhoz, hogy a kereskedõ az üzletben feltüntetett áron adja el nekünk az árut, függetlenül attól, hogy hibázott-e, vagy sem. Amennyiben ezt a szabályt a kereskedõ figyelmen kívül hagyja, beírhatunk a vásárlók könyvébe és panasszal fordulhatunk a Fogyasztói Fõfelügyelõséghez.

Az árakat fel lehet feltüntetni:

· magukon az árukon,

· az áruk közelében elhelyezett árcédulán vagy feliraton,

· más áruk árjelzéseivel együtt, az áruk közelében elhelyezett listán vagy katalógusban.

Az árakat forintban kell megadni, melyeknek egyértelműnek, könnyen azonosíthatónak és olvashatónak kell lenniük. Az ide vonatkozó szabály szerint az árat úgy kell feltüntetni, hogy az a vásárló számára bármiféle segítség nélkül azonosítható legyen.

Fogyasztói árként a fogyasztói forgalomban fizetendõ teljes árat kell feltüntetni, amely tartalmazza az Általános Forgalmi Adót és más adókat, a termékdíjakat, bármilyen egyéb fizetendõ díjat, stb. (A fogyasztói ár + Általános Forgalmi Adó árközlési mód szabályellenes).

Az áru fogyasztói forgalomba hozatalakor a forgalmazó köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni az eladási árról és az egységárról, illetve a szolgáltatási díjról.

Az egységár az az ár, amelyet a termék egy egységéért vagy csomagjáért kell fizetni. Ez lehet a termék egy kilogrammnyi, liternyi, méternyi, négyzetméternyi, köbméternyi, stb. mennyiségéért fizetendõ, Áfá-t és minden más adót és díjat is tartalmazó ára.

Az egységárakra különösen akkor kell figyelnünk, ha a természetes mértékegységben mérhetõ termékeket különbözõ méretű kiszerelésekben (doboz, flakon, tubus stb.) hozzák forgalomba.

Ahol a termékeket darabszámra adják (mint például a tojást), ott a kereskedõnek csak egyetlen egyedi termék áráról kell bennünket informálnia.

Az egységárat a gyűjtõ csomagolásban értékesített termékeknél is fel kell tüntetni.

A szolgáltatások esetében nem mindig lehetséges a termékekhez hasonló ármegadási módot követni, mert a szolgáltatások gyakran egyedi fogyasztói igények kielégítését szolgálják. Ennek ellenére nagyon sok szolgáltató ráébredt a fogyasztó számára világos árközlés elõnyeire, és ha lehetséges, elõre meg is adja az árat.

Amennyiben a szolgáltató az árat közzéteszi, annak pontosnak és egyértelműnek kell lennie. A megadott árnak tartalmaznia kell az Áfá-t és a többi fizetendõ adót, illetve díjat.

Számos országban vannak olyan szektorok, amelyeknél az árazás különleges szabályok szerint történik. Ilyenek például a vendéglõk, kávézók vagy bárok.

Távkereskedelem

Nap mint nap sokan vásárolnak telefonon, faxon vagy levélben feladott megrendelés útján, és rohamosan növekszik az Internetes, illetve a digitális TV-n keresztüli vásárlások száma.

Ezek a megoldások lehetõvé teszik, hogy a számunkra megfelelõ idõben vásároljunk és a parkolóhely-vadászat õrülete nélkül élvezzük a böngészés szabadságát.

Mielőtt meghoznánk a távvásárlásra vonatkozó döntésünket, az eladónak a tudomásunkra kell hoznia a következő információkat:

· Az eladó neve, és amennyiben előre kell fizetnie, akkor a pontos címe

· A termékek vagy szolgáltatások pontos és részletes leírása

· Az ár és - amennyiben vannak - az adókötelezettségek, a szállítási költségek és az árajánlat érvényességének időtartama

· A szállítási feltételek (rendszerint 30 nap, ha nincs más megjelölés)

· Fizetési feltételek

· A megrendelés érvénytelenítésének joga

· Információ arra vonatkozóan, hogy az áru visszaküldése esetén milyen költségek terhelik a vásárlót

· Szolgáltatási szerződések esetében a szerződés minimális időtartama

Miután meghoztuk döntésünket, az eladó a következő információkkal kell, hogy ellásson Bennünket:

· Megrendelésünknek - beleértve a fent említett jellemzőket - levélben, e-mailen, faxon stb. történő írásos megerősítése, ha azt valamilyen más módon még nem tették meg

· Írásos információ a megrendelés visszavonásának módjáról, a postai kapcsolattartási címről, a szavatosság és a jótállás részleteiről, az értékesítés utáni esteleges szolgáltatásokról

· Annak ismertetése, hogy miként és mikor szakíthatjuk meg a szolgáltatás igénybevételét és mikor mondhatjuk fel az arra vonatkozó szerződést, ha ennek nincs meghatározott lejárata

· Ezeket az információkat az áru megérkezéséig vagy a szolgáltatás igénybe vétele előtt, illetve a megkezdését követően rövid időn belül meg kell kapnunk.

Az elállás joga

Az ide vonatkozó szabályok lehetőséget adnak arra, hogy nyolc napon belül meggondoljuk magunkat és érvénytelenítsük a megrendelésünket. Amennyiben így döntünk, azt írásos formában, levélben (a későbbi bizonyítás érdekében ajánlott küldeményként), faxon, vagy e-mailben kell elküldeni. A telefon erre a célra nem megfelelő eszköz, kivéve azt az esetet, ha az eladóval azt kölcsönösen elfogadjuk.

Időbeli korlátok:

- Áruk estében rendszerint a kézhezvételt követő nyolcadik nap - Szolgáltatások esetében a szerződés hatályba lépésétől számított nyolcadik nap

Amennyiben a kereskedő nem világosított fel bennünket a felmondásra vonatkozó jogainkról, a megfontolás periódusa hosszabb is lehet - a pontos részletekért forduljon tanácsért a fogyasztóvédelemhez.

Amíg az árut mi birtokoljuk, azt megfelelő gondossággal meg kell őriznünk, vissza kell juttatnunk, vagy az eladó számára elérhetővé kell tennünk. Azokat az esteket kivéve, amikor az eladó hibás árut kézbesít, az eladó az áru visszaszállításának költségeiért díjat számíthat fel, annak visszaküldése pedig postaköltségeket vonhat maga után.

Ha e fenti feltételekkel az áru visszaküldése mellett döntünk, a befizetett pénzünket harminc napon belül vissza kell kapnunk. Amennyiben az eladó által nyújtott hitel vagy lízing lehetőséget is igénybe vettük, ezt automatikusan érvénytelenítenünk kell, és a befizetett letétet vissza kell fizetnünk.

Az olyan szolgáltatások esetében, amelyeket 8 napon belül meg kell kezdeni, annak visszamondására nincs módunk - amennyiben a szolgáltatás már ténylegesen megkezdődött -, ha beleegyeztünk abba, hogy azt a mérlegelési időszak lejárata előtt megkezdjék. Az eladónak azonban ezt írásban közölnie kell velünk, ellenkező esetben mód van a visszamondásra. A pénzügyi szolgáltatások esetében lehetnek másfajta szabályok is.

Nincs visszamondási lehetőségünk

· a személyes kívánságunkra és speciális megrendelésünkre készített javak (pl.: beépített bútor),

· gyorsan romló javak (pl.: virág, friss élelmiszer, stb.),

· a lepecsételt audio, video felvételek és számítógépes programok esetében, amelyeknek a pecsétjét felnyitották,

· fogadás, játék, lottó,

· újságok, folyóiratok, magazinok esetében.

Meg nem rendelt terméknek az olyan áruk számítanak, amelyek a "semmibõl”, megrendelés nélkül, érkeznek hozzánk. Az ilyen áruk esetében sok szolgáltató igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy mag az áru átvétele is szerzõdéskötésnek minõsül. Ez azonban nem így van. Errõl csak akkor lehet szó, ha vásárlási szándékunkat az áruhoz mellékelt szerzõdés aláírásával és visszajuttatásával egyértelművé tettük.

Ennek hiányában a terméket gondosan meg kell õriznünk, és az eladó kérésére azt rendelkezésre kell bocsátanunk. Egyes Uniós országokban az ily módon érkezett árut a címzett feltétel nélküli ajándéknak tekintheti, és azt tehet vele, amit akar, anélkül, hogy bármilyen anyagi ellenszolgáltatással tartozna az eladó felé.

Vigyázzunk a kártyás fizetéssel! Ha valaki tudomásunk nélkül rosszhiszeműen vagy csalárd módon bármilyen távvásárlásra használja a kártyánkat, érvénytelenítheti a fizetést, és a kártya kibocsátójának vissza kell térítenie a szóban forgó összeget. A visszaélés, vagy a kártya eltűnésének felfedezése után a lehető leggyorsabban értesítenünk kell a kártya kibocsátóját.

Fogyasztói jogorvoslat

A fogyasztói igényérvényesítés rendszerét alapvetően két nagy részre oszthatjuk:

· igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítési lehetőségek

· igazságszolgáltatáson kívüli igényérvényesítési lehetőségek.

Az igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítés alatt természetesen az alkotmányos alapokon működtetett bíróságok eljárását értjük. Az igazságszolgáltatáson kívüli extrajudiciális eljárások közül a két legjelentősebb a közvetítés és a békéltetés.

A közvetítés vagy mediáció olyan speciális vitarendezési mód, melynek lényege, hogy egy harmadik személy segít a feleknek a konfliktust feloldani, méghozzá oly módon, hogy megpróbálja a feleket asztalhoz ültetni, és köztük megegyezést létrehozni. A felek saját elhatározásukból kötnek egyezséget. A mediátor diplomáciai képességein, bölcsességén, tekintélyén, szaktudásán, egyszóval a személyén hatalmas hangsúly van, hiszen ezen képességeit latba vetve kísérli meg a felek álláspontjainak közelítését.

Az alternatív jogérvényesítési módok másik nagy csoportját a békéltetés alkotja, melynek lényege, hogy a jogvita tanulmányozása után a békéltető személy vagy testület határozott megoldási javaslatot ad a feleknek. Ez a javaslat ugyan nem bír kötelező erővel, azonban a felek az eljárás előtt egy ún. alávetési nyilatkozattal magukra nézve kötelezőnek fogadhatják el.

Az extrajudiciális érdekérvényesítési módok közül harmadikként az ombudsmani rendszer említhető, mely a legfiatalabb igényérvényesítési fórum, de már sok uniós tagállamban alkalmazzák. Az ombudsman általában olyan független személy, aki vagy a törvény által felruházott jogkörében, vagy a magánszektorban kialakuló önszabályozó jogorvoslati fórumként önkéntes alávetés alapján eljárva dönt az állampolgár és az állami szervek, hatóságok, közszolgáltató vállalatok közötti vagy a magánszektorban a fogyasztók és a társaságok közötti jogvitákban. Attól függően, hogy az ombudsman milyen jogokat érvényesít, megkülönböztetünk országgyűlés által választott ombudsmant, aki mint közjogi méltóság az állampolgári jogok érvényesülését vigyázza, és fogyasztói ombudsmant, aki a fogyasztói jogok érvényesülését felügyeli.

A fogyasztói jogorvoslat a magyar jogrendszerbe beépül, szerződések formájában:

1) Reklamációhoz való jog.

A fogyasztónak joga van ahhoz, hogy az általa megvásárolt árut rendeltetésszerűen használja. Ha a termék mégis meghibásodik, akkor a vevőnek jogában áll reklamálni abban az esetben, ha blokkal vagy számlával igazolni tudja a vásárlást. Kérheti a termék cseréjét, vagy a vételár visszafizetését, három napon belül. A szavatossági jog minden megvásárolt áru esetén érvényesíthető, míg a termékek szűkebb körére jótállási jog van érvényben. A jótállás, lényegében fokozott helytállást jelent a minőségért. A jótállási jog általában tartós fogyasztási cikkek esetén érvényes. A jótállás, a termék minőségéért vállalt fokozottabb felelősség, amelyben a termelő vállalja azt, hogy egy meghatározott ideig a termék hibamentesen fog működni. A szavatosság azt garantálja, hogy a vásárláskor és azon túl meghatározott ideig az áru hibamenetesen fog működni. A szavatosság az eladó felelőssége, a jótállás pedig a gyártó felelőssége az áru minőségében. A szavatossági felelősség érvényesítésének fő vonásai:

- Panasz esetén kérjük el a vásárlók könyvét, és jegyezzük be panaszunkat. Annak elvihető példányával később bizonyítható első panaszunk bejelentésének dátuma, tárgya, helye.

- Ha a vásárló minőségi kifogása alapos, az áru hibátlanra történő azonnali kicserélésével kell kártalanítani. Ha ez nem lehetséges, más egyenértékű áruval, a minőségi hibával arányos árengedmény adásával, az áru kijavíttatásával vagy a vételár visszafizetésével kell kártalanítani a vevőt.

- A minőségi kifogást abban az üzletben kell érvényesíteni, ahol az árut megvásárolták. A bolt megkívánhatja a vásárlótól a blokk felmutatását.

- Leértékelt, minőséghibás áruk esetén az ismert hiba miatt minőségi kifogás nem emelhető. Ha az áru hibája a használat során derül ki, akkor a vásárlástól számított 6 hónapon belül érvényesítheti a vásárló szavatossági jogait.

- A vásárló minőségi kifogásait a bolt köteles elbírálni. Ha boltban a kifogás alaposságát nem tudják eldönteni, akkor az árut műszeres vizsgálat céljából megjelölve minőségvizsgáló intézethez kötelesek elküldeni.

- Vitás ügyünket először a kereskedővel és a szolgáltatóval próbáljuk megoldani. Nagyobb szolgáltatók ügyfélfogadási irodájában van panaszkezeléssel megbízott ügyintéző

2.) A jótállási felelősség érvényesülésének fő vonásai:

- A jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap (személygépkocsi esetén megtett km-re is vonatkozhat).

- A jótállási idő meghosszabbodik azzal az idővel, ami alatt a hibás árut megjavítják. Ha a hiba szakszerűtlen használatból vagy szakszerűtlen szerelésből jött létre, akkor a vevő jótállási jogától elesik.

- Ha a javítás időtartama meghaladja a 15 napot, akkor a bejelentéstől számított 16. naptól a vásárló részére cserekészüléket kell biztosítani.

- A jótállással értékesített árut a jótállás időtartama alatt ki kell cserélni, ha az valamely okból nem javítható.

- A vásárló kérheti az áru cseréjét akkor is, ha az a vásárlástól, vagy üzembe helyezéstől számított 3 napon belül meghibásodott.

Termékfelelősség fogalma alatt általános értelemben a termékhibával kapcsolatos teljes felelősséget értjük. A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amit az összes körülmény figyelembe vételével joggal el lehet várni. Különösen a termék megjelenését, a termék ésszerűen várható használatát, és a termék forgalomba hozatalának időpontját tekintve.

Minőségi kifogás valamennyi reklamáció, amelyet a fogyasztó a dolog minőségére vonatkozóan jelent be. Mindazon esetekben, amikor a fogyasztó állítása szerint a szavatossági, illetve jótállási igény érvényesítésének alapjául szolgáló hiba a dolog nem megfelelő minőségéből ered, bejelentése minőségi kifogásnak tekintendő. Minőségi kifogás esetén szavatossági, illetve jótállási igény érvényesíthető

A Ptk. 305. § (1) bek. szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság).

A jótállás lényegi eleme, hogy a jótállásra kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A mentesülésre kizárólag a törvényben szabályozott ok esetén kerülhet sor, más indokra hivatkozással a mentesülés kizárt. A jótállás tehát könnyebbséget jelent a fogyasztó számára, mivel a bizonyítás kötelezettsége nem őt, hanem a jótállásra kötelezettet terheli.

Fogyasztói szerződések esetén a szavatossági jogok tekintetében az alábbi speciális szabályok érvényesülnek:

1.) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. A vásárlást követő hat hónapon belül tehát, a jótálláshoz hasonlóan, a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítést követően keletkezett.

2.) A fogyasztó az általános szabály szerinti hat hónaptól eltérően a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, de egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

3.) Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a vásárlástól számított két éven belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének jogvesztő határideje három év. (Nem fogyasztói szerződések esetében egy év, csupán tartós használatra rendelt dolgok esetében három év a határidő).

A fogyasztói szerződések keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézése

A szavatossági igényt annál a kereskedőnél kell bejelenteni, ahol a fogyasztó a terméket vásárolta. A forgalmazó köteles a szerződés megkötését bizonyítottnak tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot (számla, nyugta).

A szavatossági igény bejelentésekor a kereskedő köteles jegyzőkönyvet felvenni, amelynek tartalmaznia kell

· a fogyasztó nevét és címét,

· a hibás termék megnevezését és vételárát,

· a vásárlás időpontját,

· a hiba bejelentésének időpontját,

· a hiba leírását,

· a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,

· a kifogás rendezésének módját, és amennyiben a kifogást a fogyasztó igényétől eltérően rendezi, ennek indokát is.

A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni. Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesítésekor nem tud nyilatkozni, álláspontját legkésőbb 3 munkanapon belül köteles közölni a fogyasztóval.

Az árut elismervény ellenében kell javításra átvenni, amelyben fel kell tüntetni a fogyasztó nevét, címét, az áru azonosításához szükséges adatokat, az áru átvételének idejét, és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított árut átveheti.

A kijavítást úgy kell elvégezni, hogy az a fogyasztónak ne okozzon jelentős kényelmetlenséget, és törekedni kell ara, hogy a kijavítás 15 napon belül megtörténjék.

A fogyasztó

a) elsősorban - választása szerint – kérheti a termék kijavítását vagy kicserélését, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a forgalmazónak a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne,

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a forgalmazó a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének nem tud megfelelő határidőn belül, jelentős kényelmetlenség okozása nélkül eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

A kötelező jótállás

1.) Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozóan a 151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet 1 éves kötelező jótállás vállalását írja elő a rendelet mellékletében felsorolt termékek tekintetében.

2.) Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet mellékletében felsorolt, a fogyasztó által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, amennyiben a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja, a szolgáltatást nyújtó vállalkozót jótállási kötelezettség terheli. A jótállás időtartama hat hónap. Kivétel: ha a javító-karbantartó szolgáltatást a termékre vonatkozó szavatosság vagy jótállás alapján teljesítik.

A jótállási jegy

A fogyasztó jótállási igényét jótállási jeggyel érvényesítheti. A jótállási jegyet a forgalmazó a fogyasztási cikkel együtt, a szolgáltatást nyújtó vállalkozó pedig a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb azonban a termék fogyasztó részére történő átadásakor köteles a fogyasztó részére – annak külön kérése nélkül – átadni. A jótállási jegy kötelező tartalmát az említett jogszabályok határozzák meg. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása, vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

Jótállási igény érvényesítése

A jótállási igény érvényesítése a forgalmazóval, illetve javító-karbantartó szolgáltatás esetén a vállalkozóval szemben történik. A tartós használatra rendelt fogyasztási cikk meghibásodása miatt kijavítási igény a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesíthető.

Jótállás alapján a fogyasztó ugyanazon jogokat érvényesítheti, mint a szavatosság körében, szolgáltatás esetén kicserélés helyett a munka újbóli elvégzése kérhető. A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrész építhető be.

Ha a fogyasztó a termék meghibásodása miatt annak megvásárlásától számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó köteles a fogyasztási cikket kicserélni.

Panasztétel

Vásárlási, szolgáltatási vitás ügyeket először a kereskedővel és a szolgáltatóval próbáljuk megoldani

Panaszaink megtételére, rögzítésére alapvető szabály, hogy minden esetben írásban tegyük meg azt. Vannak olyan szolgáltatók, ahol telefonon is elfogadják a reklamációt, de ebben az esetben mi nem tudjuk bizonyítani, hogy mikor és milyen témában tettünk panaszt.

Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a bekért adataink ne sértsék az adatvédelmi előírásokat. Nézzünk utána, hogy a panasz elintézését követően a szolgáltató törli, vagy más módon egyedi azonosításra alkalmatlanná teszi-e személyes adatainkat.

Panaszbejelentésünk 1 példányát, illetve áruvásárlási panasz esetén a vásárlók könyvének 1 példányát őrizzük meg.

A panasz kezelése kereskedőtől, szolgáltató társaságtól függően változik. Általában 15-30 napban határozzák meg azt. A panasz átvételekor kérjünk tájékoztatást erre vonatkozóan, ha nem ismerjük a cég szervezeti, működési szabályzatát.

Panaszunkra a szolgáltatónak írásban kell választ adnia. Ha a válasz elutasítás, lehetőségünk van fellebbezésre a társaság ügyfélszolgálati szervénél, illetve fogyasztóvédelmi hatósághoz, civil szervezetekhez fordulhatunk segítségért, tanácsért.

Fogyasztóvédelmi eljárás megindítása

1. Eljárás megindítása:

A fogyasztó panaszbejelentése alapján az illetékes megyei (fővárosi) felügyelőségen.

2. Ügyintézési határidő:

A területi felügyelőségnek az eljárás megindítását követően 30 nap áll rendelkezésére, hogy meghozza határozatát. A felügyelőség igazgatója indokolt esetben egy alkalommal ezt a határidőt 30 nappal meghosszabbíthatja.

3. Hatósági ellenőrzés:

A fogyasztói panaszkivizsgálás indokolt esetben hatósági ellenőrzés keretében történik.Az ellenőrzés során a felügyelők körültekintően ellenőrzik a jogszabályi előírások betartását, és feltárják az esetleges hiányosságokat, hibákat. Az ellenőrzésről minden esetben jegyzőkönyv készül, amely az eljárás megindításának alapjául szolgál. Az ellenőrzés során a felügyelők rendszerint közlik az eljárás indításának tényét, és az ellenőrzésen jelen nem lévő képviselőnek a jegyzőkönyvben nyilatkozattételi jogot biztosítanak. Az ellenőrzést végzők és a jelen lévő személy(ek) a jegyzőkönyvet minden oldalon aláírják, az ellenőrzés során közreműködő(k) a jegyzőkönyvben nyilatkozatot tehet(nek).

4. Jogok és kötelezettségek az eljárás során:

Az ellenőrzést végző felügyelő a tényállás felderítése érdekében hatósági ellenőrzést, helyszíni vizsgálatot végezhet. Az ellenőrzést kettő vagy több hatósági ellenőrzésre jogosult személy végezheti.

Az ügyfelet megillető jogok:

Nyilatkozattételi, irat betekintési, nyelvhasználathoz és képviselethez való jog.

Az ügyfelet terhelő kötelezettségek:

Az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni. Magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. A rosszhiszemű ügyfél eljárási bírsággal sújtható és a többletköltségek megfizetésére kötelezhető. Az eljárási bírság mértéke természetes személyek esetében 5.000 - 500.000 Ft, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén 5.000 – 1.000.000 Ft. Erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni.

5. A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása hatáskör hiánya okán:

A hatóság hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Hatáskör hiánya esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a kérelem áttételének nincs helye. Ennek esetei a következők:

a.) A hatáskör hiányának megállapítására kerül sor, ha a panaszos nem minősül fogyasztónak.

b.) A polgári jogi jogviszonyhoz kötődő jótállásból, illetve szavatosságból eredő jogok érvényesítése, azok módjának, formájának és mértékének előírása tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóságok azonban nem rendelkeznek hatáskörrel, amennyiben a panaszos ez irányú igényt érvényesít, a felügyelőségnek hatáskör hiányában el kell utasítania panaszát. A minőségi kifogások körében a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek hatásköre a fogyasztók minőségi kifogásainak, panaszainak intézési rendjére, határidejére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartásának ellenőrzésére terjed ki. Nem kötelezhetik tehát a kereskedőt kijavításra, kicserélésre, árleszállításra, vagy a vételár visszatérítésére, erre hazánkban jelenleg kizárólag a bíróság jogosult.

c.) A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek a fogyasztók minőségi kifogásainak, panaszainak intézési rendje, határideje vonatkozásában sem vizsgálódhatnak, amennyiben a panaszbejelentésben kifogásolt termékre nem vonatkozik kötelező jótállás, csupán a gyártó/forgalmazó vállalt jótállást annak tekintetében. A vállalt jótállás esetében tehát a fogyasztóvédelmi hatóságok hatásköre teljes egészében kizárt.

6. Az eljárás és döntés:

Az ellenőrzés megállapításait rögzítő jegyzőkönyv tartalmának, illetve amennyiben az üzemeltető élt nyilatkozattételi jogával, annak figyelembevételével a hatóság tisztázza a tényállást, és dönt a szükséges intézkedésről, szankciókról.

Az Fgytv. 6. § e) pontjában biztosított jogköre alapján a fogyasztók minőségi kifogásait a jogszabályok megsértésével intéző gazdálkodó szervezettel szemben intézkedést és/vagy szankciót alkalmaz.

Intézkedésként jellemzően a jogsértő állapot megszüntetését célzó, kötelezést tartalmazó határozat kiadására kerül sor, szankcióként fogyasztóvédelmi bírság kiszabására van lehetőség.

Az elsőfokú határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg. A hatóság döntését az ügyfél postai kézbesítés útján kapja meg.

7. A fellebbezés:

A felügyelőség által hozott első fokú határozat ellen a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Főigazgatójához címzett, de a felügyelőségnél benyújtott fellebbezésnek van helye. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályú. A fellebbezés illetéke a vitatott összeg minden megkezdett 10.000 Ft-ja után 400 Ft, de legalább 5.000 Ft, és legfeljebb 500.000 Ft. Ha a fellebbezés tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5.000 Ft.

8. A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján:

Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján az elsőfokú hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntést módosítja vagy visszavonja. A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél. A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték.

9. A másodfokú eljárás:

Ha az elsőfokú hatóság nem él saját hatáskörben történő jogorvoslattal, köteles a fellebbezést annak mellékleteivel és az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokkal felterjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek határozatai ellen benyújtott fellebbezést a Főfelügyelőség főigazgatója bírálja el. A hatáskör és illetékesség vizsgálata a másodfokú eljárásban sem mellőzhető. Az ügyintézési határidő harminc nap, mely az iratoknak a másodfokú szervhez érkezésekor kezdődik. A főigazgató az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

Az ügyfelet a másodfokú eljárásban is megilleti a nyilatkozattételi, az irat betekintési, a nyelvhasználathoz és a képviselethez való jog.

A fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítása:

A főigazgató érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a fellebbezést, ha az fellebbezésre nem jogosulttól származik, valamint, ha azt határidőn túl nyújtották be, és igazolási kérelem előterjesztésére nem került sor.

A másodfokú határozat:

Az előző esetek kivételével a másodfokú szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást is megvizsgálja, ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a Főfelügyelőség kiegészítő bizonyítási eljárást folytathat le.

A másodfokú eljárás eredményeként a Főfelügyelőség főigazgatója érdemi döntést hoz. Amennyiben az elsőfokú eljárást és határozatot jogszerűnek találja, a határozatot helybenhagyja. Kisebb jelentőségű hiányosságok az elsőfokú határozat megváltoztatását indokolhatják. Végül amennyiben az elsőfokú határozat teljességgel megalapozatlan, és ez utólag sem orvosolható, a Főfelügyelőség főigazgatója annak megsemmisítéséről dönt. Megsemmisítő határozat meghozatalára kerül sor abban az esetben is, ha a területi felügyelőség olyan ügyben eljárva hozott érdemi döntést, amelyre hatásköre nem terjed ki. Ha a tényállás teljes tisztázása érdekében kiegészítő bizonyítás szükséges, a Főfelügyelőség főigazgatója az elsőfokú határozat megsemmisítése mellett az első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasítja. A megismételt eljárásban a megyei (fővárosi) felügyelőséget a másodfokú határozat rendelkező része és indokolása köti.

10. A közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás:

Az állami és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket a 2004. évi XXIX. törvény előírásainak megfelelően kötelesek elintézni.

A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, közigazgatási - eljárás hatálya alá.

A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat.

Panasszal és a közérdekű bejelentéssel bárki fordulhat a tárgykörben eljárásra jogosult szervhez. A panaszost, illetőleg a bejelentőt nem érheti hátrány a panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés megtétele miatt.

Ügyintézési határidő: A panaszt és a közérdekű bejelentést a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni. Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost (bejelentőt) a panasz (bejelentés) beérkezésétől számított tizenöt napon belül - az elintézés várható időpontjának egyidejű közlésével - tájékoztatni kell.

A panasz, közérdekű bejelentés intézése: Az eljárásra jogosult szerv a panaszost, illetőleg a közérdekű bejelentőt meghallgathatja, ha azt a panasz, illetőleg bejelentés tartalma szükségessé teszi. A hatóság a vizsgálat befejezésekor a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről - az indokok megjelölésével - köteles a panaszost, illetőleg bejelentőt írásban vagy elektronikus úton haladéktalanul értesíteni. Az írásbeli értesítés mellőzhető, ha az elintézésről a jelen lévő panaszost, illetőleg bejelentőt szóban tájékoztatták, és a tájékoztatást tudomásul vette.

A vizsgálat mellőzése: A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos, illetőleg bejelentő által tett ismételt, továbbá a névtelen bejelentés vizsgálata mellőzhető. A panasz vizsgálata mellőzhető akkor is, ha a panasztevő a sérelmezett tevékenységről (mulasztásról) való tudomásszerzéstől számított hat hónap után terjesztette elő a panaszát. A tudomásszerzéstől számított egy éven túl előterjesztett panaszt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

A fogyasztóvédelmi szervezetek szerepe

A minőségvédelmi rendszer közvetlen eszközei az állami előírások és szabályozók. A szabványok, jogszabályok, direktívák.

A fogyasztóvédelem állami intézményrendszerének legfontosabb szervei:

- Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, Gazdasági Versenyhivatal, Nemzeti Hírközlési Hatóság, Magyar Energia Hivatal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, helyi önkormányzatok jegyzője.

Békéltető Testületek

A békéltető testület eljárásának alapvető célja és funkciója tehát a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése. Amennyiben ez nem lehetséges, a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítése érdekében az ügy eldöntése.

A hazai békéltető testület ingyenesen igénybe vehető és az ország egész területén hozzáférhető vitarendezési fórum, a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamara mellett működő független testület. Hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bírósági eljáráson kívüli rendezése: e célból egyezség létrehozásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében.

Kereskedőkkel, szolgáltatókkal való vitás esetekben, bíróság helyett fordulhatunk a Budapesten és a megyeszékhelyeken működő Békéltető Testületekhez. Abban az esetben, ha a kereskedő, vagy a szolgáltató magára nézve nem ismeri el a testület határozatát, és az eljárás során elmarasztaló ítélet születik rá nézve, a fogyasztó Bírósághoz fordulhat, amely elfogadhatja a Békéltető Testület döntését.

Fogyasztóvédelmi civil szervezetek

Az első fogyasztóvédelmi civil szervezet - a Fogyasztók Szabványosítási Tanácsa - 1970-ben jött létre, majd 1982-ben megalakult a Fogyasztók Országos Tanácsa. Az utóbbi években egyre több civil szervezet vállalja át az államtól a különböző társadalmi rétegek fogyasztóvédelmi tájékoztatását, oktatását és panaszkezelését. E szervezetek tanácsot adnak vitás ügyekben, egészen a bírósági eljárásig.

A civil szervezetek jelentős szerepet töltenek be a fogyasztóvédelemben, mivel az átlagos fogyasztónál több információ birtokában, a fogyasztóvédelemben jártas szakemberek bevonásával eredményesebben tudnak fellépni, a fogyasztói jogok érvényesítése érdekében. A fogyasztók egyéni és közösségi jogérvényesítése terén kiegészítik az állami és önkormányzati fogyasztóvédelmet.

A fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglalt feladatmegosztásnak megfelelően a civil szervezetek feladata a fogyasztói érdekek feltárása és képviselete, valamint a fogyasztók tájékoztatásának meghatározó része.

A fogyasztóvédelmi civil szervezetek között kisebb számban vannak azok a szervezetek, amelyek alapszabályuk szerint kizárólag fogyasztóvédelmemmel foglalkoznak. Nagyobb számban vannak olyanok, amelyek egyéb tevékenységük mellett (pl. környezetvédelem) vették fel a fogyasztóvédelmet is céljaik közé.

A civil szervezetek a fogyasztók tájékoztatását szolgáló, jogérvényesítésüket elősegítő tanácsadó irodák működtetésével nagyban hozzájárulnak a hazai fogyasztói érdekérvényesítéshez, a tudatos fogyasztói magatartás kialakításához.

A civilek eljutnak a lakosság minden rétegéhez, a nyugdíjasokhoz, tanulókhoz és a hátrányos helyzetű fogyasztókhoz egyaránt. Kiemelkedő a szerepük a fogyasztók oktatásában, így az iskolarendszeren kívüli oktatásban, melyben a tanulók, felnőttek, sőt egyes programokon nagy eredménnyel a kereskedelmi dolgozók, vezetők is részt vesznek.

IV. MODUL

A FOGYASZTÓk biztonsága

l Termékbiztonság

l Általános termékbiztonság

l Élelmiszerbiztonság

l Másnak látszó termékek és a marketing

l Meggyőzés vagy manipuláció

l A reklám hatása

l A reklámozás szabályai

l Reklámtilalmak és korlátozások

l Az áruk reklámozására vonatkozó tilalmak

l Megtévesztő reklám

l Reklámfelügyeleti eljárás

l Egészségvédelem

l A betegségmegelőzés fogalma, lehetőségei

l Az egészséget befolyásoló tényezők

l A legfontosabb szűrővizsgálatok

l Táplálkozás, táplálkozási zavarok

l Ajánlott élelmiszerek

l Tévhitek és tények a fogyókúráról

l Kábítószer fogyasztás, elsősegélynyújtás

termékbiztonság

l Általános termékbiztonság

l Élelmiszerbiztonság

l Másnak látszó termékek és a marketing

Általános termékbiztonság

A fogyasztók egészségének és biztonságának védelme jelenti egyrészt a termékek, másrészt a szolgáltatások biztonságosságát. Az általános termékbiztonságról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban álló szabályozást a fogyasztóvédelmi törvény, az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról, továbbá az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet tartalmazza.

Biztonsági jel

Egy olyan igazolás, amely megerősíti, hogy az adott termék minden tekintetben megfelel a jelhez kapcsolódó biztonsági előírásoknak. A különböző árucikkeken sok fajta biztonsági jelet találhatunk. Ezek közül néhányat maga a termelő helyez el a gyártmányán és azt jelöli, hogy a terméket a biztonsági előírásoknak megfelelően állították elő Ez egy önkéntes jelzés és nem azt jelöli, hogy a terméket független vizsgálatnak vetették alá. Néhány jelet csak abban az esetben lehet a terméken elhelyezni, ha azt független vizsgálatnak vetették alá. A terméknek minden biztonsági, környezeti hatásra vonatkozó stb. paraméternek meg kell felelnie ahhoz, hogy az ellenőrzésen átmenjen.

A biztonsági jel jelenléte vagy hiánya lehetővé teszi a vásárlók számára a különböző termékek összehasonlítását és minősítését. Ez jelentős mértékű és folyamatos javulásra vezet a termékek minőségét és felhasználásuk biztonságát tekintve.

Bizonyos esetekben az is előfordulhat, hogy a jelzés megszerzésének a követelményei erősebbek a törvényben megfogalmazottaknál.

A terméken lévő biztonsági jel természetesen két okból sem jelenti azt, hogy kevésbé óvatosan kellene viselkednünk és nem kell megtennünk a szükséges óvintézkedéseket a használatakor:

- A szabványok betartása a termelőre van bízva,

- Az ellenőrzés mintavételes eljárással és nem minden egyes termék ellenőrzésével történik, ráadásul az is előfordulhat, hogy a szabványos előírások nem térnek ki minden biztonsági tényezőre.

JEL:

Ez az a jel, amely azt igazolja, hogy a terméket „az Európai Unió szabványainak megfelelően” állították elő. Igazolja, hogy a termék kielégíti az Unióban előírt követelményeket és forgalmazható minden tagállamban.

Ezek a szabványok az Európai Unió piacain forgalmazott termék biztonságát garantálják. Amennyiben valamely tagállam (a saját belső piac felügyeleti rendszere alapján) úgy találja, hogy egy termék bizonyos veszélyeket hordoz magában, akkor azt a jelzés ellenére betilthatja. Az ilyen intézkedéseket Uniós szintű ellenőrzésnek vetik alá.

Ennek a jelnek rajta kell lennie minden az Európai Unió piacain forgalmazott játékon és háztartási elektromos készüléken, vagy annak csomagolásán.

A CE jelzés hiánya, vagy a vele való visszaélés büntetést von maga után.

Az CE jelzés kötelező követelmény, amely megmutatja a fogyasztónak, hogy a termékeknek a két fenti fajtája rendelkezik a minőségre és a biztonságra vonatkozóan előírt jellemzőkkel

Biztonságos a termék, ha kockázatmentes vagy minimális kockázattal rendelkezik, ha az eredeti céljának megfelelően használják.

A terméket biztonságosnak tekintjük, ha a biztonságára vonatkozó speciális követelményeket kielégíti. A különböző termékekre, így például a játékokra, a gyermekágyakra, a házi használatú tűzijátékokra, vagy az orvosi eszközökre stb. előírások egész sora vonatkozik

Ezeknek a szabályoknak a hiányában akkor tekinthető egy termék biztonságosnak, ha a megszokott vagy előrelátható felhasználási körülmények között és különösen a kisgyermekek használatában, kielégíti a fogyasztó jogos biztonsági elvárásait.

Általános termékbiztonsági kötelezettségek

Az Európai Unióban forgalmazott minden terméknek biztonságosnak kell lennie.

Ezt az elõírást minden, a fogyasztók közvetlen vagy közvetett felhasználására szánt (például valamely szolgáltatás részeként nyújtott) termékre érvényesíteni kell.

A kötelem egyaránt vonatkozik a gyártóra és a forgalmazóra.:

- a gyártóknak megfelelõ intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a szokásos vagy elõre látható felhasználási módokhoz kapcsolódó kockázatokat kizárják, csökkentsék és azokról a fogyasztót informálják. Ezek az intézkedések a piacról való kivonástól kezdve a részletes és világos felhasználási tájékoztatóig terjedõen számos különbözõ formát ölthetnek.

- A forgalmazók nem értékesíthetnek olyan termékeket, amelyekrõl tudják, hogy nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek. Olyan termékeket sem szabad eladniuk, amelyeket a termékre vonatkozó valamilyen információ alapján nem tartanak biztonságosnak.
A szolgáltatandó információk

A gyártóknak a fogyasztókat el kell látni minden olyan információval, amely a termék biztonságos használatához szükséges. Ez az információ azért szükséges, hogy a fogyasztók megfelelő gondossággal járhassanak el.

A megfelelõ információnyújtás érdekében a termelõknek minden a felhasználás során elõfordulható kockázatot figyelembe kell venniük. A fogyasztókat azokról az elõrelátható kockázatokról is tájékoztatniuk kell, amelyek abban az esetben fordulhatnak elõ, ha a fogyasztó a terméket megfelelõ tájékoztatás hiányában nem az elõírt módon használja. Ez az oka annak, hogy néhány termék olyan figyelmeztetésekkel is el van látva, amely a legtöbb ember számára nyilvánvaló. Ezeket a figyelmeztetéseket a termelõk a nem eredeti célnak megfelelõ felhasználást követõ jogi eljárás kivédése érdekében fogalmazzák meg. (Pl.: tilos a mikrohullámú sütõben macskát vagy más élõ állatot szárítani...)

A gyártóktól azt is megkövetelik, hogy a termékük követhetõ legyen, így ha valamilyen hiba merül fel, meg lehet határozni, hogy mikor és hol állították elõ a terméket, illetve az alkatrészeit, és azt is hogy az elõállítás során betartották-e a biztonsági elõírásokat.
Felelõsség a hibás termékekért

Bármely hibás termék elõállítójától megkövetelik, hogy a hiba által okozott kárt megtérítse. A termék hibájának a bizonyítása gyakran nehézkes, de ha egyszer sikerül, akkor a gyártónak meg kell térítenie az okozott kárt. Így ha a vadonatúj mosógép hibás, és elárasztja a lakást vízzel, a gyártónak meg kell térítenie a használhatatlanná vált eszközök (pl.: a szõnyegek) költségét.

A terméket azzal a céllal összefüggésben kell tekinteni, amire készült. Amikor egy termék biztonságát vizsgáljuk, a következőket kell figyelembe vennünk:

- Az alapjellemzők (összetétel, csomagolás, összeszerelés módja, karbantartás stb.),

- annak a terméknek az esetleges hatása, aminek a közelében használja,

- megjelenés (címkézés, használati utasítások, a hulladék felhasználás lehetőségei stb.),

- A használat során esetleges sérüléseket szenvedők köre (idősek, gyermekek stb.).

Amennyiben a gyártók vagy a forgalmazók tudják, hogy az általuk forgalmazott termék (pl. játék, gyermekápolási cikk, elektromos háztartási eszköz vagy jármű) a fogyasztókra nézve veszélyes, erről tájékoztatniuk kell a tagállamok illetékes hatóságait (Általános termékbiztonságról szóló irányelv (2001/95/EK) – 5. cikk (3) bekezdése).

A fogyasztóvédelmi munkában a vásárlók életének, egészségének és biztonságának védelme a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény hatályba lépése óta hangsúlyosabbá vált. A játék azon kiemelt termékcsoportok közé tartozik, amelynek tervezésekor, gyártásakor és forgalmazásakor külön jogszabály - a gyermekjátékszerek biztonságossági követelményeiről, vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 24/1998. (IV.29.) IKIM-NM együttes rendelet - előírásait feltétlenül figyelembe kell venni, mert ennek elmulasztása akadálya lehet a piacon való megjelenésnek.

Az EU jogharmonizáció következményeként megszűnt az előzetes termékbevizsgáltatási kötelezettség, a biztonság azonban továbbra is a legfontosabb követelmény. Ez azt jelenti, hogy a termék egészségre, testi épségre, életre és környezetére nem jelenthet veszélyt. Környezetünkben, úgy munkahelyen, mint otthon, villamos működtetésű készülékek használatával igyekszünk komfortosabbá tenni életünket.

Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy működésük a felhasználóra nézve bizonyos veszélyeket is hordoz, ezért, hogy a kockázat csökkenjen, a következőkben a villamos biztonsággal kapcsolatosan tájékoztatást adunk.

Élelmiszerbiztonság

A termékbiztonság körébe tartozik az élelmiszerbiztonság is. Az élelmiszer-botrányok után nyilvánvalóvá vált az élelmiszerbiztonság területén eljáró hatóságok (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve jogelődje a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, illetve jogelődje, állategészségügyi állomások és az ÁNTSZ) egymást átfedő hatásköre. Az élelmiszerellenőrzés hatósági feladatainak koordinálására a 66/2003 (V.15) Korm.rendelet elrendelte a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal létrehozását. Az élelmiszer-biztonsági ellenőrzés hatékonyságának növeléséről szóló 58/2005. (VI. 10.) OGY határozat szerinti követelményeknek megfelelő új szabályozást a hatósági élelmiszer-ellenőrzés rendjéről szóló 302/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek megfelelően az élelmiszerbiztonság ellenőrzése az MGSZH, míg az élelmiszerminőség ellenőrzése pedig az NFH hatásköre.

A termékbiztonság megteremtésére való törekvés mind a nemzetközi, mind a hazai gazdasági, állami- és társadalmi szervezetek kiemelt feladata. Az élelmiszer-biztonság, az élelmiszer összetett funkciója miatt, különösen érzékeny terület a fogyasztói bizalom és megelégedettség kritériumainak teljesítése során. A tápláléklánc csúcsán álló ember - fogyasztó - joggal várhatja el, hogy az a termék, amely az élet legfőbb forrása, kielégítse mind az egészségmegőrzés, mind a betegségmegelőzés szempontjából megfogalmazott igényeit.

A veszélyforrások felderítése, azok megszüntetése, illetve a nem biztonságos termék kiszűrése és kivonása a gyártói és kereskedelmi forgalomból fontos és kiemelt feladata a fogyasztók védelmével foglalkozó társadalmi szervezeteknek és hatóságoknak.

Mikrobiológiai veszélyek

A nyers és feldolgozott élelmiszerek túlnyomó többsége a mikro-organizmusok részére kiváló tápanyag. Kedvező körülmények között bennük vagy rajtuk elszaporodhatnak, és életműködésük során az élelmiszer összetevő anyagait lebontják, átalakítják. Ez az élelmiszer minőségének csökkenését, gyakran teljes megromlását okozza, fogyasztásra alkalmatlanná teszi. Bizonyos mikroorganizmusok, vagy mérgező anyagcseretermékeik az élelmiszerrel az emberi szervezetbe jutva egészségkárosodást, megbetegedést okozhatnak.

Mikroorganizmusok okozta veszélyforrások

A nyers és feldolgozott élelmiszerek túlnyomó többsége a mikro-organizmusok részére kiváló tápanyag. Kedvező körülmények között bennük vagy rajtuk elszaporodhatnak, és életműködésük során az élelmiszer összetevő anyagait lebontják, átalakítják. Ez az élelmiszer minőségének csökkenését, gyakran teljes megromlását okozza, fogyasztásra alkalmatlanná teszi. Bizonyos mikroorganizmusok, vagy mérgező anyagcseretermékeik az élelmiszerrel az emberi szervezetbe jutva egészségkárosodást, megbetegedést okozhatnak.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a mikroorganizmusok egy részének tevékenysége hasznos, hozzájárul például a termék érzékszervi tulajdonságainak kialakításához (starter kultúrák).

Élelmiszer-mikrobiológiai szempontból a mikroorganizmusok következő csoportjai jelentősek: Kórokozó és/vagy toxintermelő mikroorganizmusok

- Vegyi szennyeződések

A fogyasztót érintő egészségi ártalmak között a vegyi szennyeződés következtében bekövetkező kémiai-toxikológiai veszélyek rendkívüli jelentőségűek. A lehetséges ártalmak közül egyesek rövid időn belül ható súlyos tüneteket okoznak. Nagyobb azonban azoknak a jelentősége, melyek a szervezetbe kerülve lassan, hosszan tartó felhalmozódás és beépülés következtében fejtik ki hatásukat, melyek lehetnek rosszindulatú daganat kifejlődéséhez, halálhoz vezetőek is.

- Biológiai eredetű anyagok (kivéve baktériumok, penészek által termelt toxinok)

Vannak olyan növényi és állati eredetű termékek, élelmiszerek, melyek természetes összetevőikként tartalmaznak toxikus és rákkeltő anyagokat, illetve amelyekben bizonyos körülmények között (hosszú ideig tartó tárolás, nem kellően szabályozott enzimes folyamatok stb.) olyan anyagok szaporodnak fel, melyek kellemetlen tünetekhez, egészségkárosodáshoz vezethetnek.

- Kártevők és anyagcseretermékeik

Az élelmiszereket károsító rovarok és rágcsálók anyagcseretermékeikkel, az általuk közvetített kórokozó mikroorganizmusokkal nem csak az élelmiszerek tápértékét csökkentik, esetleg undort kelthetnek, hanem allergiát vagy ételmérgezést okozhatnak.

- Új biotechnológiai, technológiai eredetű veszélyforrások

Transzgénikus élelmiszerek (GMO élelmiszerek)

Magas hozamú, ellenálló növények termelésére a növényi szervezet genetikus állományából - az átvinni kívánt tulajdonságot hordozó - gént egy másik szervezet genetikus állományába beépítik. Így létrejön a gén manipulált organizmus. Veszélyként merülhet fel az immunrendszer védekezőképességének csökkenése, az allergének átvitele.

- Fizikai szennyeződések

Környezetből, berendezésekből, helyiségek falairól, dolgozókról származó idegen anyagok, melyek veszélyforrást jelentenek, másrészt undorkeltő hatást fejtenek ki a késztermékben.

Másnak látszó termékek, marketing

A másnak látszó, és ez által a biztonságot vagy egészséget veszélyeztető termékek sajátos kockázatot jelentenek a fogyasztókra nézve. A számos ilyen termék és termékcsoport közül különösen veszélyesek lehetnek azok, amelyek élelmiszerekre hasonlítanak, de nem élelmiszerek. Minden fogyasztó, de különösen a gyermekek hatékony védelme követelte meg, hogy az Unió ezen a területen is egy külön direktívába foglalva erősítse a fogyasztók biztonságát. Ez a direktíva nem csak az ide sorolható termékek fogalmát definiálja, hanem azt is előírja, hogy a tagállamoknak olyan hatékony ellenőrző és intézkedési rendszert kell létrehozniuk, amely lehetővé teszi ezek kiszűrését, és ha kell a piacról való kivonását.

A másnak látszó, és ez által a fogyasztók egészségét, vagy biztonságát veszélyeztető termékek csoportjába tartoznak azok a termékek

- amelyek bár nem élelmiszerek, formájuk, illatuk, megjelenésük, csomagolásuk, címkézésük, kiterjedésük vagy méretük alapján a fogyasztók, különösen a gyermekek, összetéveszthetnek élelmiszerekkel, és ezért azokat szájukba veszik, szopogatják vagy lenyelik, és ami többek között fulladás, mérgezés vagy az emésztőtraktus átfúródása, illetve elzáródása veszélyével járhat.

A másnak látszó termékekre vonatkozó direktíva

A másnak látszó, és ezáltal a fogyasztók egészségét vagy biztonságát veszélyeztető termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 87/367/EGK direktívában a Tanács nem csak az ide tartozó termékek fogalmát definiálta, hanem kötelező intézkedéseket is előírt.

Ennek értelmében a tagállamoknak:

- meg kell hozniuk az irányelv hatálya alá tartozó termékek forgalmazásának, behozatalának, illetve előállításának vagy kivitelének megtiltásához szükséges intézkedéseket,

- gondoskodniuk kell a piacon lévő termékek ellenőrzéséről annak megállapítására, hogy semmilyen, az irányelv hatálya alá tartozó termék ne legyen forgalomban,

- meg kell hozniuk valamennyi szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy illetékes hatóságaik az irányelv hatálya alá tartozó bármilyen terméket visszavonjanak, vagy visszavonassanak piacaikról,

- az egyedi intézkedésekről tájékoztatniuk kell a Bizottságot, közölve a termék leírását és a határozat indokolását, a Bizottság pedig haladéktalanul továbbítja ezeket az információkat a többi tagállam felé.
Hogyan védi a hazai jog ezen a területen a fogyasztót?

Az Uniós irányelvben megfogalmazott követelményeket a hazai szabályozás az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Kormány rendeletben jeleníti meg.

A rendeletben a nehezen felismerhető és ezért veszélyes árukra vonatkozó rendelkezések között a következőket olvashatjuk:

"Nem hozható forgalomba olyan áru, amelynek tényleges tulajdonsága nem ismerhető fel, és ezért veszélyezteti a fogyasztók egészségét és biztonságát.

A rendelkezés arra az árura vonatkozik, amely az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény alapján

a) nem minősül élelmiszernek, és külső megjelenítése - különösen formája, mérete, illata, színe -, továbbá csomagolása és címkézése alapján alkalmas arra, hogy a fogyasztók, különösen a gyermekkorúak az árut összetéveszthessék az élelmiszerekkel, vagy

b) élelmiszernek minősül, és külső megjelenítése - különösen formája, mérete, illata, színe -, továbbá csomagolása és címkézése alapján valamely veszélyes, vagy elfogyasztásával, lenyelésével egyébként veszélyessé váló árura hasonlít, és ezáltal alkalmas arra, hogy a fogyasztók, különösen a gyermekkorúak ezen élelmiszert összetéveszthessék a valóban veszélyes, vagy elfogyasztásával, lenyelésével egyébként veszélyessé váló árukkal."

Példa: Egy házaló kereskedő megmutatja Önnek egy új takarítógép előnyeit. Kipróbálja, és nagyon meggyőzőnek találja őket. Rendel egyet és ki is fizeti. Amikor a berendezést leszállítják, kiderül, hogy nem ugyanolyan, mint amit kipróbált, nem szívja fel a vizet, így használhatatlan. Reklamálni próbál, de az eladó nyomtalanul eltűnt... Ezek a csalások sajnos meglehetősen gyakoriak. Hogyan ismerhetjük őket fel? Mit tehetünk, ha ilyen csalás áldozatává válunk?

Ismerje fel időben, hogy csalással, megtévesztéssel áll szemben!

A megtévesztés típusai - A termék vagy a szolgáltatás nem felel meg a kereskedő leírásának. - A termék vagy a szolgáltatás nem elégíti ki a fogyasztó elvárásait, mert az anyagminőségre vagy az árra vonatkozó leírás félrevezető volt.

- A fogyasztót szándékosan megtévesztik annak érdekében, hogy rávegyék a kereskedő termékének vagy szolgáltatásának a megvásárlására

- Házalás

Számos csaló magatartási forma köthető a házaláshoz, amikor nem a fogyasztó keresi fel az eladót az üzletében, hanem őt keresik fel postai küldeményekkel, személyesen a lakásán, hirdetésekkel stb.. Ez az egyik oka annak, hogy Magyarországon a házaló kereskedelemre vonatkozóan speciális fogyasztóvédelmi szabályok vannak érvényben.

- Sérülékeny fogyasztók

A csaló értékesítési gyakorlat gyakran irányul olyan sérülékeny társadalmi csoportokra, mint az időseké, alacsony jövedelműeké, gyermekeké és más tapasztalatlan fogyasztóké. A csalók azokat a helyzeteket használják ki, amikor ezek a csoportok segítségre szorulnának. Ezek a csalók gyakran jelennek meg házalók, telefonos értékesítők, vagy egészségjavító termékek árusának képében.

- Színlelt vállalkozások

A csalást sokszor olyan személyek követik el, akik erre a célra egy rövid életű vállalkozást alapítanak. Az azonosíthatóság elkerülése végett gyakran változtatják a vállalkozás nevét, a telephelyét, a levelezési címét amikor a fogyasztói panaszok megsokasodnak. Egyetlen céljuk a lehető legnagyobb nyereség a lehető legrövidebb idő alatt anélkül, hogy tekintettel lennének a fogyasztóra vagy annak jogaira.

A megelőzés módja:

- Figyeljünk a csaló eljárásokra és különösen akkor legyünk óvatosak, ha az eladó keres fel bennünket.

- Amikor vételt fontolgatunk, mindig keressünk egy az ár és minőség összehasonlítására alkalmas másik árut, vagy szolgáltatást.

- Gondolkodjunk el a vásárláson, mielőtt véglegesen döntenénk, különösen akkor, ha az eladó nyomást gyakorol ránk azzal érvelve, hogy ez „egyszeri ajánlat, amely csak ma és csak Önre” érvényes”.

- A munka vagy a javítás előtt - ha mód van rá - kérjünk árajánlatot több helyről, és hasonlítsuk őket össze.

- Ha egy terméket javíttatunk, fizetés és átvétel előtt próbáljuk ki, hogy működik-e.

- Amikor kifizetünk egy árucikket vagy szolgáltatást, akkor figyeljünk arra, hogy a fizetés tényét és módját később bizonyítani tudjuk pl.: csekkel, átutalással, elektronikus úton, vagy készpénzzel, számla illetve nyugta ellenében.

- Ha az eladó azt szeretné, hogy letétet fizessünk, bizonyosodjunk meg arról, hogy kapunk tőle elismervényt, és világossá teszi a szállítás időpontját.

- Ha valamilyen építési munkát végeztetünk, osszuk el a fizetéseket a munka időtartamára, pl.: a kezdet előtt egy szerény letét, majd a készültségi foktól függő százalék, és a végső részlet a munka befejezésekor.

Ha kétségeink vannak, vegyük fel a kapcsolatot a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal- a részleteket megtaláljuk a “további információk” résznél.

A marketing, mint a megtévesztés eszköze

A marketing az egyik olyan gazdasági kifejezés, amire nincs egységes definíciónk. Szűkebb értelemben a marketing egy olyan vállalati tevékenység, ami a vevők, vagy felhasználók igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat, megismerteti azokat a fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat. Bizonyos értelemben a fogyasztói igényt is befolyásolja, új termékek bevezetésével, azaz innovációval.

Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő filozófiai szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felső vezetés feladata, oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a marketing szempontok domináljanak.

Története

Mint sok más menedzsment terület, a marketing is a II. világháború utáni Amerikából ered. A '60-as években megszületnek az első reklámok (A legelső televíziós reklám mosóport igyekezett eladni). A marketing hajnalán, a tömegtermeléses korszakban a termékek funkcióira koncentráltak a marketingesek. A versenytársak megjelenésével és erősödésével aztán azt igyekeztek elmondani, hogy mitől jobbak. Manapság, a fogyasztók által uralt korszakban, a tömeges személyre szabás a jellemző, azaz a marketingesek üzenete, hogy miért jó a termék a fogyasztóknak, illetve kiknek szánják azt.

Personal selling – személyes eladás

A személyes eladás az a tevékenység, amikor szóban, közvetlen kapcsolatfelvétellel szeretnénk meggyőzni a célcsoportot a vásárlásról. A fogyasztói döntések utolsó lépéseinél a szóbeli ráhatás meghatározó szereppel bír. Jó alkalom a meggyőzésre, illetve a vásárlókkal való tartós kapcsolat kialakítására. Az is megtörténhet, hogy nem jön létre vásárlás, de a kialakított kapcsolat későbbi üzletkötés alapja lehet.

A személyes eladás számos előnnyel jár. Hitelesnek hat, hiszen a személyes kommunikálást legtöbbször megbízható, elfogulatlan információforrásnak tekintik a vásárlók. A kommunikáció interaktív jellege miatt a fogyasztó arra kap választ, ami igazán érdekli.

Direkt marketing

Bolt nélküli kiskereskedelem, illetve az értékesítés-ösztönzés formája. Valamely reklámeszközt felhasználva kapcsolatfelvételre és a megcélzott személyekkel történő kommunikációra törekszik.

Különböző eszközökkel rendelkezik, melyek közül a legfontosabbak:

- csomagküldő kereskedelem

Ez az egyik legelterjedtebb módszer. Az áruházak kínálatukat katalógusokban mutatják be és a megrendelt árut postai úton szállítják el a megrendelők otthonába. Ez a forma mind előnyökkel mind hátrányokkal rendelkezik. Az áruházaknak nem kell eladó személyzetet fenntartani, azonban nehéz a piaci szegmenst megválasztani, ezért elsősorban azoknak küldik el a katalógusukat, akik már rendeltek tőlük.

- közvetlen levél (direct-mail):

Közvetlen levél formájában prospektusokat és röpiratokat küldenek a lehetséges vásárlóknak a különböző vállalatok.

- telemarketing:

Telefonon történő piaci munka. Ezt az eszközt tartják a leghatékonyabbnak. A telemarketing, ha az ügyfél hívásán alapul, "in-bound" (bejövő), ha a cég a kezdeményező, "out-bound" (kimenő) jellegű lehet.

- SMS-marketing:

Ez egy új, de egyre inkább fellendülő eszköze a direkt marketingnek. Üzenete pontosan ahhoz a célcsoporthoz jut el, melynek szánták.

- tévémarketing:

Ennek keretében a televízióban mutatják be a termékeket. Azonnal megrendelhetők.

- multi level marketing:

Ebben az esetben a hálózat tagjai szereznek új eladókat, akik az ő irányításuk alatt dolgoznak.

- internet marketing:

Az internetet használja, mint marketingeszközt. Ide tartozik többek között az e-mail marketing, a webmarketing, a keresőmarketing, a web2.0-ás vagy szociális hálókon történő marketing is.

meggyőzés vagy manipuláció?

Rom Harré /2/ azonos című írásában a nem hagyományos társadalmi rendszerek legjellemzőbb tulajdonságának tartja a mások meggyőzésére és manipulálására tett erőfeszítéseket. Vizsgálódásai annak a kérdésnek a megválaszolására irányulnak, hogy „mi változik meg, amikor az embereket meggyőzik, vagy manipulálják?” /3/

Mindkét esetet olyan szociálpszichológiai fogalomként határozza meg, amelyek interperszonális cselekvést írnak le, hatásirányuk aszimmetrikus. A meggyőzés a meggyőzöttség lelkiállapotát hozza magával, míg a manipulációnak negatív pszichológiai következményei vannak az áldozatra nézve, mert nincs tudatában az őt ért befolyásnak.

A meggyőzés magában foglal etikai alapfeltevéseket is, amennyiben a meggyőzöttség mind a szónok, mind a befogadó érdeke. A manipuláció esetében a szónok érdekorientációja egyértelmű, a befogadó érdekei kétségesek. Nem tud a befolyásolás igazi okáról, céljáról, a hallgató pozitív véleménnyel van a szónokról. A meggyőzés erkölcsi minőségét a tisztelet adja. A szónok tiszteletét hallgatója iránt, értelmére épít, személyként bánik vele.

Arisztotelész gondolata: „Valakinek az értelméhez folyamodni annyi, mint lényének arra a részére építeni, ami benne a legsajátosabban emberi”.

Kant véleménye is ezzel cseng össze: „Az erkölcsnek éppen az a különbség az alapja, hogy az emberi lénnyel személyiségként vagy dologként bánunk-e.” A manipulációban, mivel a „hallgató” nem vesz részt tudatos és értelmes lényként a beszélgetésben, a „szónok” szükségképpen dologként kezeli. Tehát elsősorban morális különbség van a meggyőzés és manipuláció fogalmai között.

A társas megismerés

A vevő szempontjából Bettinghaus szerint a meggyőző közlésnek négy központi tényezője van:

1) A forrás (szavahihetősége, társadalmi hatalma, társadalmi szerepe, vevőhöz való viszonya, neme, életkora, foglalkozása)

2) A közlemény változásai (témája, tartalma, megtervezése, alkalmazott érvek, a nyelv jellemzői)

3) A csatorna (személye szituációban vagy közbülső instellancia pl.: televízió, illetve fizikai szituáció, hogy a hallgató egyedül van-e, ismerős vagy ismeretlen a környezet, kellemes vagy kellemetlen inger éri-e)

4) A vevő (a meggyőzhetőség függ a nem, életkor, iskolázottság, foglalkozás tekintetében, illetve attól, milyenek a vevő attitűdjei, témával kapcsolatos ismeretei, érzelmi tulajdonságai, a téma fontossága illetve az, hogy a vevő hogyan értékeli a társas szituációt).

A figyelem arra irányult, hogy azokat az összetevőket vizsgálják, amelyekből a benyomások és ítéletek felépülnek. A legfőbb hibát az elfogultságban látta, melynek a prekoncepció az oka, amelyet az ember típusairól alkotunk. Ezekhez a típusokhoz személyes tulajdonságokat kapcsolunk és elvárjuk, hogy észlelésünk igazolja őket. Ezeket az előzetes elvárásokat nevezik burkolt személyiségjegyeknek, vagyis a tulajdonságok inkább a megfigyelő szemében léteznek, mint a cselekvő pszichikumában. A burkolt személyiség elméletek a személyészlelést befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak. A megismert személyeket osztályozzuk, típusokat, prototípusokat hozunk létre, melyeket az új személyek felismerésében, megismerésében is alkalmazunk.

A személyészlelésben, az ítéletalkotásban attitűdjeinknek elsődleges szerepe van. Az attitűd bonyolult és nehezen mérhető.

Az attitűd három alapvető összetevőre bontható:

- a megismerési összetevő: vagyis az attitűd tárggyal kapcsolatos tudásra, hiedelmekre,

- affektív komponens: vagyis az attitűd tárggyal szembeni érzésre, érzelmekre,

- viselkedési összetevő: vagyis az attitűd tárggyal kapcsolatos viselkedési szándékokra, tervekre.

E három összetevő az alábbi funkciókat tölti be:

o instrumentális,

o kiegyenlítési vagy utilitárius,

o énvédő,

o értékkifejező-

o és tudásfunkció.

A másik személyt nemcsak észleljük, illetve valamilyennek látjuk, attitűdünknek megfelelően értékeljük, hanem megjelenésének, cselekvéseinek, szándékainak okot is tulajdonítunk. Az oktulajdonítás (attribúció) „Az értékítéletek szerint történő válogatás, hangsúlyozás, értelmezés, a világ megértésének, rendezésének, értelmessé tételének egyik módja. Az értékítéletek segítségével állapítjuk meg önmagunk és társaink számára, hogy a világban mi a jó, a szép, az igaz, illetve mi a rossz, a rút, a hamis.” (Csepeli)

A meggyőző közlést a személyekről alkotott benyomásaink is támogatják. Tehát, amikor leírunk egy embert, nemcsak cselekvéseit soroljuk fel, hanem rámutatunk jellemvonásaira, sőt, még összefüggést is keresünk a jellemvonások között. Ezért van, hogy okot és következményt várunk és látunk, és így ítéljük meg saját- és mások viselkedését és tévedünk sokszor, mert amit mi oknak vélünk, nem egyezik meg a valódi okkal.

Forgách ismertet többféle attribúciós modellt, melyek tartalmazzák feltevéseit:

a) az attribúció lényegét tekintve racionális, logikus és ennek következtében előre látható folyamat,

b) az észlelők fő célja egy cselekedet értelmezésében az adott cselekvéshez szükséges megelőző okok azonosítása.

A társ észlelése, megismerése, a benyomás és értékítéletek kialakulása az interakciók folyamán, a kommunikációs helyzet és szándék felismerésével válik teljessé.

A meggyőző közlés

1) a logikus érvelés

. „Jó dolog, ha valami logikus – írta Bettinghaus /14/ -, habár semmiféle bizonyítékunk nem volt arra, hogy a hallgatók ténylegesen meg tudták volna különböztetni a logikus érveket az illogikus érvektől. Kutatási bizonyítékunk arra van, hogy a kommunikáció sikeresebb, ha a közlemények és azok érvei külön- külön is logikusnak látszanak, még ha ez a logikus jellegük nem is ellenőrizhető könnyen.”

A beszéd és írás az elsődleges kód. A kép esetében a logikusság (vagy annak látszata) nem merülhet fel. A kép a nyelvi funkciók közül a felhívó funkciót maradéktalanul, míg a kifejező funkciót nehezen, a leíró funkciót kiegészítő támpontok híján egyáltalán nem tudja betölteni. A kép értelmezését három tényező: a kód, a felirat és a kontextus biztosítja. Két egymástól független csatorna megkönnyíti a szándék (üzenet) rekonstrukcióját, de ezt a kontextusnak is támogatnia kell.

Messaris és Gross „Narratív fényképek értelmezése négy különböző korcsoportban” című tanulmányukban arról számolnak be, hogy gyerekeknek kellett egymás mellé rakott képeket értelmezniük. Az egyik képen fiatal férfi volt látható fehér köpenyben, sztetoszkóppal a nyakában, és sárgás folyadékot vizsgált. A gyerekek orvost láttak benne. Az egymás utáni fényképek egy történet alapján képezték, melyet a különböző korcsoportba tartozók saját előfeltételezéseiket, sztereotípiáikat, attribúcióikat alkalmazva interpretálták. Noha a képek negatív szándékot és cselekedet sugalltak, a gyerekek támpontjai a tipikus orvostól elvárható szándék, jellem, cselekvés volt. (Hazamegy a feleségéhez. A feleségével beszél.) Nem elítélik, hanem felmentik, amikor az nem segít egy balesetet szenvedett férfin az utcán. Mivel a szerzőknek a képek általi sugallata ellentmondott az uralkodó társadalmi sztereotípiáknak, ezért a sztereotípiák által befolyásolt válaszadók feltételeznek egy olyan valóságot, amely független attól a módtól, ahogy a történetmondó strukturálta azt, így a narrációhoz olyan részletek is hozzáadódnak, amelyek elő sem fordulnak benne: Segített, de azt nem mutatták. Hiányzott egy felvétel. Mert látta, hogy ő egyedül nem boldogul. Nem segített, mert nem akarta, hogy ha nem sikerül, akkor bepereljék. A fiatalabbak még egyöntetűen az orvos jóakaratában hittek, az idősebbek (az egyetemisták) már cinikusabbak voltak.

2) a kommunikátor hitelessége

Általában nincs kétségünk afelől, hogy egy újságban, múzeumban látott kép, melyhez tájékoztatást (címkét) kapunk, valóban azt ábrázolja, amit állítólag mutat. Véleményünk kialakításában, módosításában, megerősítésében támaszkodunk az általunk megbízhatónak ítélt informátor közlésére.

Mikor tekinthető valaki hitelesnek? Aronson az alábbiakban foglalja össze a kritériumokat /19/:

a) Véleményünket a szakértelemmel rendelkező és megbízható egyének befolyásolják.

b) A kommunikátor megbízhatósága (és hatékonysága) fokozódhat, ha olyan álláspontot képvisel, amely minden jel szerint saját érdeke ellen való.

c) A kommunikátor megbízhatósága (és hatékonysága) növekedhet, ha úgy tűnik, hogy nem akarja véleményünket befolyásolni.

d) Ha valaki tetszik nekünk és azonosulunk vele, akkor véleménye és viselkedése jobban hat ránk, mintha egyébként ez a hatás a közlés tartalmából következne – legalábbis lényegtelen véleményeket és viselkedéseket illetően.

e) Amennyiben lényegtelen véleményről és viselkedésről van szó, ha valaki tetszik nekünk, hagyjuk magunkat befolyásolni még akkor is, ha tudjuk, hogy az illetőnek szándékában áll meggyőzni bennünket és ebből ő maga is hasznot húz.”

A következtetés levonása

Megoszlanak a vélemények, hogy a kommunikátornak magának kell-e levonnia a következtetést, vagy azt a hallgatóságra kell-e bízni. Kísérletek bizonyították, hogy sikeresebb a meggyőzés, nagyobb arányban változott a vélemény, ha a kommunikátor maga vonta le a következtetést. „Hogyha egyszer valamilyen eredményes közlés módosított egy meggyőződést, az újonnan kialakított vélemény a későbbiekben gátolni fogja vele összeegyeztethetetlen vélemények kialakítását.”

Láthatjuk, hogy egy logikusnak látszó érvelés, egy meggyőző, a valóságot tükröző (címkével ellátott) kép és egy megbízhatónak ítélt kommunikátor sok mindenről meg tud győzni, véleményünket képes megváltoztatni. Szándékától függ csupán, hogy ez a folyamat a hallgatónál a meggyőzöttség pozitív élményét vagy ellenkezőleg, a negatív becsapottság állapotát eredményezi-e. Ez utóbbi esetben még van az egyén számára lehetőség énképe védelmében, a disszonancia-redukció.

Az ember racionalizáló lény, aki nem arra motivált, hogy igaza legyen, inkább arra, hogy azt higgye, igaza van. Egy döntés bekövetkezése után az egyén már elkötelezettnek érzi magát, és ez egyre nagyobb elkötelezettséget fog tőle követelni. Viselkedésének megfelelően változik az attitűd, az attitűdváltozás pedig további döntéseit és viselkedését is befolyásolja. Az egyén akkor él át disszonanciát (befogadó előzetes véleménye – a kommunikátor értékelés – közlemény tartalma), ha:

a közlemény egyezik a befogadó nézetével, de a kommunikátort negatívan értékeli,

a közlemény eltér a befogadó nézetétől, de a kommunikátort pozitívan értékeli,

a befogadó vagy megváltoztatja a véleményét a közleményt, vagy a kommunikátort illetően.

A hitelesség feltételezésében, és manipulációs közlésben jelen lévő kommunikációs törvényszerűségek:

1) Tartalmi stratagémák:

a) csalétek: döntő vonása mindig az, hogy valamilyen szempontból irreális, és hatékonysága abban áll, hogy a valóság „van és lehet” világából kiskaput nyit a különös előnyök, remélt lehetőségek világába

b) simogatás: megerősíti a másik fél részvételét, benne örömet, sikerélményt, kellemes közérzetet kelt, amely megtámogatja önérzetét

c) magakéretés: az esély, hogy az ígéretből még sem lesz semmi, frusztrációt okoz

d) önsajnálat: a másik félben szánalmat, sajnálatot, együttérzést kiváltó kommunikáció

e) konnotatív elemek: a megbízhatóság külsődleges jegyeinek egyezményes elfogadásával, megbízható ember benyomását kelti

viselkedés: intelligens, iskolázott, kulturált, tartózkodó vagy kedves, magabiztos, határozott, nyugodt, természetes

beszéd: lágy, halk kellemes vagy meggyőző, határozott

külső: megnyerő, csinos, jó, rendezett, jól öltözött, finom ápolt kéz, szemüveg

szociális erények: mindennemű társadalmi rang, magas társadalmi státusszal járó foglalkozás, gazdagság, konszolidált életvezetésre mutató jelek

f) dokumentumjáték: bizonyítékok, adatok, dokumentációk

2) Műveleti stratagémák: (tartalomtól függetlenül pusztán formai-műveleti tulajdonság: közlésmód, kommunikációs forma)

a) vakugrás: „blöff”, a kapcsolatfelvétel és az ismerkedés művelete

b) meseszövés: a közlés annál hitelesebb, minél több irreleváns, apró részletet sző bele, gyakran adatszerű

c) csiki-csuki: olyan mozzanattal hitelesít egy másikat, amely még maga is hitelesítésre szorul, illetve úgy tesz, mintha eleve bizonyításra nem szoruló tényről lenne szó

d) lehűtés: késlelteti, esetleg megakadályozza a másik tisztánlátását, illetve leszereli esetleges számonkérő, megtorló szándékát

Miért hisszük el?

1) gondolati szint:

- a következtetések itt a részeredmények láncolatának összegét jelentik, nem az egész kérdésre vonatkoznak; hamis előfelvetésre, így egy igaz és valószerű tényre alapoz, ami reális tapasztalatokon nyugszik;

- a dokumentumoknak nagy a hitelesítő ereje, fel sem tételezzük, hogy azokat szándékosan meghamisították;

- mások viselkedésében is saját viselkedési elveinket keressük: miért mondaná, ha nem lenne igaz; IGAZSÁG

- „tükörjáték” – szinte ráirányítja a figyelmet az ellentmondásokra, gyanút keltő mozzanatokra – rossz másról rosszat gondolni, ártatlanul megkérdőjelezni – lelkiismeret furdalásunk támad, elsiklunk az ellentmondások felett;

- gondolkodásunkban nem választható szét a szavak igazsága és őszintesége – hinni lehet abban, amit mondunk, de ez még nem jelenti azt, hogy igazunk van

HIT

- miért mondunk valamit, szándékunk nyílt vagy rejtett – szándék őszintesége – szintén nem függ az igazságtól –

SZÁNDÉK

Egy hitelesnek csupán csak vélelmezett elem, ha bizonyító szerepet tölt be egy másik hitelesítésében, egyben megerősíti önmaga hitelességét. (Az ember nem egyenként dönt a részletes igazságáról – a teljes közlemény elhangzása után tudja csak eldönteni -, hogy elhiszi-e. Ami logikus, vagy annak látszik, még nem biztos, hogy igaz.

2) pszichodinamikai szint: (beidegződések, indulati sémák, érdekmotívumok, elhárító műveletek) – az egyén általában azt hiszi el, amit hinni szeretne, és ebben az esetben ezt is hitelesnek ítéli. A kivetítés: az egyén a valóság értelmezésében nem befolyásmentes, érdekelt az eredményben, és ez téves irányba viheti. Félismeret – fogalmak, tények, utalások, amelyekről már hallottunk, de pontos ismeretünk nincs róla – hitelesítő szerepet töltenek be – megalapozatlan jelentéstulajdonítás, következtetés alapja

3) szociodinamikai szint: a felek közötti kapcsolat, szerepviszony, alá-és fölérendeltség, szereposztás, családi-baráti kapcsolatok

A Reklám hatása

l A reklámozás szabályai

l Reklámtilalmak és korlátozások

l Áruk reklámozására vonatkozó tilalmak

l A megtévesztő reklám

l Reklámfelügyeleti eljárás

A reklám szabályai:

A reklámozásnak az a célja, hogy az emberek biztosan megismerjék a rendelkezésre álló javakat. Az eladóknak az az érdeke, hogy az áruikat vagy szolgáltatásukat annyi fogyasztóval ismertessék meg, amennyivel csak lehet. Mindezek ellenére, tevékenységük során figyelemmel kell lenniük bizonyos jogi és etikai követelményekre.

- A fogyasztók nem minden esetben rendelkeznek kellő ismerettel ahhoz, hogy a reklámüzenetet helyesen értelmezzék, azonosítsák a túlzásokat vagy az esetleges félrevezető információkat. Ezért meg kell őket óvni az inkorrekt és félrevezető reklámoktól.

- A pontatlan vagy félre vezető reklámok tévútra terelhetik a fogyasztót, aminek az lehet a következménye, hogy nem megfelelő árut vagy szolgáltatást vásárol. Az eladók közötti verseny tisztességtelen, ha valamelyikük reklámja félre vezeti a fogyasztókat.

A reklám arra ösztönözhet bennünket, hogy többet fogyasszunk annál, ami szükséges (túlfogyasztás), ez pedig káros a fogyasztó pénztárcájára és környezetére, a fenntartható fejlődésre nézve. Így például az eldobható termékek vásárlásának az ösztönzése az elhelyezendő hulladékok tömegének a növekedésére vezethet.

A reklámozás szabályai országonként változnak, így ami megengedett Magyarországon, az tilos lehet Svédországban és megfordítva.

Hazánkban a gazdasági reklámozásra vonatkozó szabályok betartása fölött a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság őrködik, ha azonban a reklámozás a tisztességtelen piaci magatartással is kapcsolatba hozható, akkor a Gazdasági Versenyhivatalnak is vannak felügyeleti jogai. A reklámozás és etikai követelményeinek e megfogalmazásában és érvényesítésében komoly szerep hárul a Magyar Reklámszövetségre. Ezek a szervek közösen igyekszenek őrködni a felett, hogy a reklámok legyenek

- törvényesek,

- tisztességesek,

- becsületesek,

- megbízhatóak.

Ha valamely reklámozó tevékenysége valamely egyénre vagy csoportra nézve sérelmes, akkor hivatalból vagy kérelemre reklám felügyeleti eljárást lehet kezdeményezni a Fogyasztói Főfelügyelőség megfelelő területi szervénél. A szabályozás nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett fél személyhez fűződő jogainak megsértése esetén igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítse a polgári jog általános szabályai szerint. Ha a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

Áruk reklámozására vonatkozó tilalmak

Tilos a fegyverek, a lőszerek, a robbanóanyagok és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök reklámozása, kivéve a szakmai célú reklámot és az eladás helyén történő reklámozást.

A gyógyszerek szakmai célú reklámozásán (gyógyszerismertetés) kívül a gyógyszertárból kizárólag receptre kiadható vagy kizárólag kórházi felhasználásra engedélyezett, valamint kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek reklámozása tilos.

A Magyarországon nem forgalmazható, illetve nem alkalmazható gyógyszerekre vonatkozó, továbbá gyermekkorúaknak szóló gyógyszerreklámot 2001.márciusától egyáltalán nem lehet közzé tenni. Tilos közzétenni az olyan recept nélkül kiadható gyógyszer reklámját is, amelynek nevével azonos elnevezésű, kiszerelésű és gyógyszerformájú, de kizárólag receptre kiadható gyógyszer is forgalomban van.

A gyógyszertárból vény nélkül is kiadható gyógyszerek, továbbá a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények akkor reklámozhatók, ha a reklám

· egyértelműen meghatározza, hogy a termék gyógyszer, vagy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény,

· tartalmazza a termék nevét,

· a gyógyszert a törzskönyvezés, illetve a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt a nyilvántartásba vétel során meghatározott alkalmazási előirat alapján mutatja be,

· tartalmazza a rendeltetésszerű alkalmazásához szükséges tájékoztatást.

A reklám nem tartalmazhat olyan utalást vagy kifejezést, amely

· az orvosi vizsgálat, kezelés vagy műtéti beavatkozás szükségtelenségére vagy mellőzhetőségére hivatkozik,

· azt a képzetet kelti, hogy használatával biztos gyógyulás érhető el,

· a termék hatásosságát és biztonságos használatát kizárólag annak természetes eredetére vezeti vissza,

· kórtörténet leírásával vagy részletes ismertetésével téves öndiagnózist eredményezhet,

· tudósok, egészségügyi szakemberek vagy ismert személyiségek ajánlását tartalmazza,

· azt a képzetet kelti, hogy a termék alkalmazása nélkül az emberi egészség károsul,

· a termék forgalmazási engedélyére hivatkozik.

Ezeket a szigorú tartalmi követelményeket oldja az a 2001. március 1-jétől hatályos rendelkezés, amely szerint, ha a reklám kizárólag a gyógyszer törzskönyvi elnevezését és gyártójának nevét vagy védjegyét tartalmazza (emlékeztető reklám), akkor nem kell megfelelnie a törvény tartalmi követelményeinek. Ilyen reklám azonban csak rádióban vagy televízióban, egy reklám összeállításon belül, és a tartalmi követelményeknek megfelelő gyógyszer, vagy gyógyhatású készítmény reklám megjelenését követően tehető közzé.

Tilos alkoholtartalmú italt reklámozni

· olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól,

· sajtótermék címoldalán,

· színházban vagy filmszínházban 20 óra előtt, illetve gyermek- vagy fiatalkorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt követően,

· játékon és annak csomagolásán,

· közoktatási és egészségügyi intézményben és annak bejáratától számított 200 méteres távolságon belül.

Tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól, vagy gyermek-, illetve fiatalkorút mutat be, továbbá túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel.

2001. július 1-jétől a törvény általánosan tiltja a dohányáruk reklámozását, ideértve a közvetett reklámot is. Közvetettnek minősül különösen az a reklám, amely

· a dohányárut közvetlenül nem jelöli meg, de azzal összefüggésbe hozható bármely más megjelölés vagy árujelző használatával alkalmas a dohányáru reklámozására,

· más áru elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutatja be a dohányárut,

· más árut dohányáru elnevezésével, megjelölésével vagy árujelzőjével mutat be.

A tilalom nem terjed ki a kizárólag a forgalmazóknak szóló szakmai célú reklámra, a dohánytermék eladási helyén való bemutatására és árfeltüntetésére, valamint azokra az idegen nyelvű sajtótermékekre, amelyeket nem Magyarországon nyomtattak vagy adtak ki és elsődlegesen nem az ország területén való forgalmazásra állítottak elő.

Az általános reklámtilalom alól a gazdasági miniszter - az egészségügyi miniszter véleményének meghallgatásával - világszintű nemzetközi motorsportrendezvény vonatkozásában (például a Forma-1 Magyar Nagydíj) kérelemre, meghatározott időre felmentést adhat.

Tilos közzétenni olyan dohányreklámot, amely egészséges tevékenységként tünteti fel a dohányzást, dohányzó személyeket ábrázol, továbbá ismert film-, popzenei vagy szórakoztatóipari sztárok képeit vagy nyilatkozatait használja fel.

A dohányreklámnak jól olvashatóan, magyar nyelven, a háttérből kiemelve kell tartalmaznia a figyelmeztetést: "A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét", valamint a termék nikotin- és kátránytartalmát.

A törvény rögzíti a szexuális szolgáltatás általános reklámtilalmát, ilyen szolgáltatást csak a szexuális árukon, illetve a szexuális áruk üzletében lehet hirdetni. A jogszabály 2001. március 1-jétől szexuális szolgáltatás reklámjának minősít minden olyan tájékoztatást, amely közvetlenül vagy közvetve szexuális szolgáltatás igénybevételének előmozdítására irányul. A szexuális szolgáltatás fogalmát a szervezett bűnözésről szóló 1999. évi LXXV. törvény határozza meg: "szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul".

A módosított reklámtörvény - a szexuális árukon vagy a szexuális áruk üzletén kívül - tiltja a pornográf reklámot is, ilyennek minősül minden olyan reklám, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolja, különösen amelyik nyíltan ábrázol nemi aktust vagy nemi szervet.

Az olyan áru reklámját is csak a szexuális árun vagy a szexuális áruk üzletében lehet közzétenni, amely szexuális ingerkeltésre irányul. Sajnos sem a reklámtörvény, sem külön jogszabály nem határozza meg, hogy milyen áru minősül szexuális ingerkeltésre alkalmasnak. Így a jogalkalmazásra hárul annak a gyakorlatnak a kimunkálása, amely e reklámtilalom megszegőivel szemben szankciókat fog alkalmazni. Adott esetben ugyanis a fehérnemű-reklám is alkalmas lehet "szexuális ingerkeltésre", tehát a tiltott reklámok közé sorolható. A szexuális ingerkeltésre irányuló emeltdíjas távközlési szolgáltatásokat (például a 06-90-es hívószámon elérhető "randivonalak") is tilos márciustól reklámozni (a szexuális árun, illetve a szexuális áruk üzletében természetesen nem érvényes a tilalom).

Megtévesztő reklámozás

Minden olyan reklám, amely bármilyen módon – beleértve a megjelenítését is – megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos, illetve ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti.

Reklámfelügyeleti eljárás

A gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések megsértőivel szemben reklámfelügyeleti eljárás keretében lehet a felelősségre vonást kezdeményezni. A törvény megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős, az okozott kárért pedig egyetemlegesen felelnek. A burkolt és tudatosan nem észlelhető, a megtévesztő és összehasonlító reklámra, valamint a különleges ajánlatra vonatkozó szabályok megszegéséért a reklámozó a felelős. Az eljárásban első fokon a területi Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságek, másodfokon pedig a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el. Ha a gazdasági reklám a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény rendelkezésit is sérti, illetve megtévesztő vagy összehasonlító reklámokkal kapcsolatos, az eljárás a polgári bíróságok, illetve a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik.

Az eljárás a sérelmet szenvedett fél kérelmére, vagy hivatalból indul. Ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem állapítható meg, vagy a fogyasztók nagy száma miatt nem lenne célravezető az igények egyenkénti érvényesítése, az érdekvédelmi szervek is jogosultak az eljárás megindítására. A kérelmet a jogsértő reklám közzétételétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni.

A területi felügyelőségek és a főfelügyelőség az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint járnak el azzal az eltéréssel, hogy a reklám jogsértő voltának megállapítása esetén elrendelhetik a jogsértő állapot megszüntetését és megtilthatják a jogsértő magatartás további folytatását. A felügyelőségeknek lehetőségük van arra is, hogy bírságot szabjanak ki a jogsértővel szemben; amelynek összegét a törvény nem szorítja határok közé (a korábban kiszabható alacsony összegű szabálysértési bírságnak nem volt ugyanis visszatartó ereje). Többszörös jogsértésnél a bírság halmozottan is kiszabható.

Az eljáró szerv ideiglenes intézkedéssel még a reklámfelügyeleti eljárás befejezése előtt határozatban megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, ha erre - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek védelme miatt - halaszthatatlanul szükség van. Az ideiglenes intézkedés elrendelése tárgyában az eljáró szerv haladéktalanul, soron kívül köteles határozni, s a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője utasíthatja a felügyelőséget az ideiglenes intézkedés elrendelésére.

egészégvédelem

l Európai Unió egészségügyi politikája

l Betegségmegelőzés, felvilágosítás

l Egészséget befolyásoló tényezők

Táplálkozás, testmozgás

Dohányzás

Alkohol

Kábítószer

Szexuális egészség

Mentálhigiéné

Környezet

Európai Unió egészségügyi politikája

Európai Unió alapszerződése: Az Uniónak törekednie kell polgárai egészségi állapotának javítására, gátat kell vetnie a betegségek terjedésének, és azonosítania kell az egészséget fenyegető veszélyforrásokat. Ez a feladat az egészségüggyel összefüggő szakpolitikai területeket összehangolni igyekvő, integrált EU-szintű tevékenységek kialakításához vezetett.

Az EU egészségügyi stratégiáján keresztül járul hozzá az európai nép- és közegészségügyi helyzet javításához; miközben kiegészíti a tagállamok ez irányú tevékenységeit, teljes mértékben tiszteletben tartja azt, hogy az egészségügyi szolgáltatások és ellátás kialakítása és biztosítása az egyes országok hatáskörébe tartozik.

Európai Unió egészségügyi stratégiája:

- Együttműködés, egyeztetés erősítése, információcsere, nemzeti döntéshozatal támogatása.

· Átfogó egészségügyi információs rendszer kialakítása, naprakész egészségügyi adatokhoz biztosít hozzáférést, s így lehetőséget nyújt a polgárok egészségi állapotát befolyásoló tényezők közös elemzésére.

· Fokozza az egészséget fenyegető veszélyekre való reagálás sebességét. Ennek érdekében támogatja a járványügyi megfigyelést és a fertőző betegségek ellenőrzésére hivatott rendszereket.

· Betegbiztonság, az ellátás minőségének javítása, a határokon átnyúló egészségügyi ellátás fejlesztése, valamint az egészségügyi szakemberek és a betegek mobilitásának elősegítése.

Ezen a téren az egyik legfontosabb kérdés a termékek és szolgáltatások biztonságos mivolta, ideértve az élelmiszer-biztonságot és az ezzel kapcsolatos riasztórendszert.

Számos konkrét kutatási projekt is egészségüggyel kapcsolatos témákra irányul. A gyógyszeripari termékek értékelése és engedélyezése szintén ide tartozik, és ugyancsak roppant fontos terület.

Betegségmegelőzés és felvilágosítás

Az emberi szervezet működését nagyon érzékeny és könnyen sebezhető rendszerek, mint amilyen a hormonrendszer, idegrendszer, immunrendszer, az enzimfolyamatok, az elektromos impulzusok és más folyamatok irányítják. Ezen érzékeny rendszerek a legkisebb károsító befolyásokra is igen nagy hevességgel reagálnak. A méreganyagok, amelyek kívülről jutnak a szervezetbe, vagy odabenn keletkeznek, nagyon hamar rossz irányba befolyásolják az említett rendszerek működését.

Az urbanizálódott világunkban egyre több méreganyag jut a szervezetünkbe, mely negatív irányba befolyásolja szervezetünk rendszereinek működését.

Kívülről bevitt méreganyagok: ólom, higany, nikkel, kadmium és más fémek, radioaktív anyagok, vegyszerek, kipufogógázok, gyógyszerek, permetszerek, élelmiszer-adalékanyagok, oltóanyagok, geopatikus leterhelés, fogtömőanyagok, kozmetikai szerek, tisztítószerek. Továbbá mikroorganizmusok, mint pl. baktériumok, vírusok, gombák, paraziták. Ezekhez jönnek még a szervezetben a működés folytán keletkezett méreganyagok. Főleg táplálkozási szokásainkkal „segítjük elő“ a belső mérgek keletkezését a szervezetben, de egészségtelen életmódunk is „jó szolgálatot tesz“ a mérgek elszaporodásának és felhalmozódásának a szervezetben.

A mérgező hatásokat még fokozza a stresszes életmód, és egyéb környezeti hatások.

Az egészséget azonban az életmóddal kapcsolatos tényezők is befolyásolják, pl. a dohányzás, a táplálkozás, a testmozgás, az alkoholfogyasztás vagy az emberek önmagukkal és másokkal szemben tanúsított magatartása. A korai elhalálozás és a maradandó egészségkárosodás legfőbb okai Európában a balesetek, a mentális zavarok, a rák, valamint a keringési és a légzőszervi megbetegedések. Mindezek ellen eredményesen vehetjük fel a harcot a megelőzés és a felvilágosítás eszközeivel.

Az Európai Unió jóléti társadalmában, a várható életkor 80 év körül van. Az európaiak egészségi állapota azonban messze elmarad a lehetőségektől, és továbbra is magas az olyan megbetegedések és halálozások száma, amelyek megelőzhetők lennének. Az egészségi állapotot meghatározó fő tényezők a társadalmi és gazdasági feltételekkel és az ezekkel összefüggő élet- és munkakörülményekkel kapcsolatosak. Ezeken igyekszik javítani az Európai Unió gazdasági és szociális területeket érintő szakpolitikája.

Prevenció:

Törvényi erőfeszítések: Jogi szabályozás – például a biztonsági övről, a közlekedésbiztonságról , a dohánytermékek tartalmáról, értékesítéséről és használatáról, termék címkéjén kötelezően feltüntetendő összetevők, stb. alkotott törvények formájában.

Felvilágosítás szintén fontos, ám önmagában többnyire nem elég ahhoz, hogy megváltoztassa az emberek viselkedését. Az egészségnevelési erőfeszítések akkor a legeredményesebbek, ha egyszerre többféle eszközzel segítik az embereket abban, hogy mindennapjaikban az egészségesebb megoldásokat válasszák. Fontos partnerek az egészségre nevelésben a munkahelyek, az iskolák és mindazok az intézmények, ahol az emberek viszonylag sok idő töltenek (az elítéltek esetén például a börtönök).

Az orvostudomány feladata

egészség előmozdítása, a betegségek megelőzése. Ebben a tevékenységben fontos szerepe van a lakosság egésze számára a hozzáférhető élelmiszereknek és a felhasználásukkal megvalósuló táplálkozásnak.

Szűrővizsgálatok: Olyan rendszeres, időszakonként (évente, kétévente stb.) elrendelt és végrehajtott vizsgálatsorozat (röntgen-, labor- és egyéb vizsgálatok), amelynek célja bizonyos betegségek kockázati tényezőinek vagy magának a betegségnek a kiszűrése. Nagyon sok betegség gyógyítható lehetne, ha időben elmegyünk e szűrővizsgálatokra.

Táplálkozás: Az vagy, amit megeszel... A betegségek megelőzése érdekében első helyen áll az étkezési szokások módosítása.

· Együnk sovány húst, a látható zsírt vágjuk le róla. A vörös húsok zsírtartalma többnyire magasabb, mint a baromfihúsoké. Egy kivétel a vadhús, ami a marha- vagy bárányhúshoz viszonyítva soványabb.

· Amennyire csak módunkban áll, fogyasszunk baromfit a vörös húsok helyett.

· Próbáljuk helyettesíteni a fehér kenyeret a teljes kiőrlésű péksüteményekkel.

· Együnk több halat. A zsíros halak, például a hering, a makréla, a tőkehal és a pisztráng főleg olyan telítetlen zsírokat tartalmaznak, amelyek védelmet nyújtanak a szívinfarktus ellen.

· Mérsékeljük tojás-és tejtermékfogyasztásunkat, különös tekintettel a sajtra, a zsírdús tejre, a tejszínre és a vajra. Válasszunk helyettük alacsony zsírtartalmú termékeket, fölözött vagy zsírszegény tejet, sovány túrót és joghurtot.

· Fogyasszunk kevesebb csokoládét, cukrászsüteményt és linzert.

· Lehetőleg ne süssünk zsírban, olajban. A főzés, párolás, grillezés, a fóliában vagy szárazon sütés mind egészségesebb ételkészítési módok.

· Ha mégis használunk olajat a főzéshez, tiszta növényi olaj legyen. A hidegen sajtolt, kevéssé finomított vagy finomítatlan olajok a legegészségesebbek.

Egészséget befolyásoló tényezők

Táplálkozás és testmozgás: A XXI. század európai polgárai túl sok kalóriát fogyasztanak, és túl keveset mozognak. Egyre több gyermek szenved túlsúlytól vagy elhízástól. A korai elhalálozást kiváltó tényezők, például a magas vérnyomás, megemelkedett koleszterinszint, a kedvezőtlen testtömegindex vagy a cukorbetegség mind összefüggésben állnak táplálkozási szokásainkkal és azzal, mennyit mozgunk. Az egészséges táplálkozás és a testmozgás népszerűsítése ezért az Európai Unió népegészségügyi politikájának legfontosabb céljai közé tartozik.

Az Unió szükségesnek látja, hogy összehangolt együttműködés jöjjön létre az érintett felek, köztük az élelmiszer- és a reklámágazat, a civil társadalom és a média szereplői között. A legfőbb cél a tájékozottság növelése és a táplálkozáshoz, valamint a testmozgáshoz kötődő szokások megváltoztatása. Az étrenddel és testmozgással foglalkozó európai cselekvési platform közösségi szintű fórumot kíván biztosítani az élelmiszeripar, a kiskereskedelem, a vendéglátás és a reklámágazat képviselői, a fogyasztói érdekképviseletek és az egészségügy területén működő nem kormányzati szervezetek számára: azokat a szereplőket gyűjti össze, akiknek valóban módjukban áll tenni a fent említett célkitűzések érdekében.

2007 májusában az Európai Bizottság fehér könyvet fogadott el a túlsúly és a kóros elhízás elleni küzdelemről. A stratégiai javaslat a különböző szakpolitikai területeken (mezőgazdaság, közlekedés, sport, oktatás, egészségügy, élelmiszer-ágazat stb.) folytatott fellépések összehangolását szorgalmazza. A dokumentum megerősíti az étrenddel és testmozgással foglalkozó európai cselekvési platform jelentőségét, hangsúlyozva, hogy a fórum modellként szolgálhat a nemzeti és helyi szereplők partnerségi kapcsolatainak javítása terén. A stratégia részét képezi továbbá egy tagállami kormányzati képviselőkből álló magas szintű munkacsoport létrehozása is.

Sport és szabadidős tevékenységek nem csupán az egészséges életmód szempontjából fontosak, társadalmi és nevelési szerepük is vitathatatlan. A testmozgás ezenfelül a betegségek megelőzése terén is kiemelkedő szerepet tölt be.

Dohányzás

„HELP – A dohányfüstmentes életért” – Az Európai Unió dohányzásellenes kampánya

Az Európai Unió dohányzásellenes honlapja hasznos tanácsokat nyújt a dohányzás ártalmaival kapcsolatban, és segíti azokat, akik le akarnak szokni. Az Európai Unió a dohányzás elleni küzdelmet az egyik legfontosabb népegészségügyi kérdésnek tekinti. A dohányzással összefüggő betegségeket a világ második legjelentősebb elkerülhető halálokai között tartják számon (évente körülbelül 5 millió haláleset); az Unióban pedig ez a legfontosabb halálok. A 25 tagállamban évente 650 000 ember hal meg dohányzással összefüggő betegségek következtében. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik halálesetért a dohányzás okolható.

Miközben a felnőttek manapság már általában kellő mennyiségű információval rendelkeznek a dohányzás káros hatásairól, a fiatalok – és különösen a fiatal lányok – továbbra is jelentős veszélynek vannak kitéve, így a dohányzásellenes aktivitás fő célcsoportjának tekintendők.

Alkohol

Az alkoholizmus mind egészségügyi, mind társadalmi szempontból az egyik legaggasztóbb jelenség Unió-szerte. A népességszám tükrében a kontinensek közül Európában a legnagyobb a szeszesital-fogyasztók aránya, az egy főre jutó alkoholfogyasztás is itt a legmagasabb. Kiemelkedőek az alkoholfogyasztással összefüggő károk. A káros és súlyos alkoholfogyasztás az Unión belüli összes betegség és idő előtti elhalálozás 7,4%-ának kiváltója. Rengeteg az alkohollal összefüggő halálos közúti baleset, nem is beszélve a társadalmi következményekről: erőszak, huliganizmus, bűnözés, családon belüli problémák, társadalmi kirekesztés, csökkent munkaképesség jár együtt a túlzott mértékű alkoholfogyasztással.

Az Unió elismeri, hogy a szeszes ital gazdasági szempontból fontos árucikk, és Európa számos régiójában kulturális értéket is képvisel. Az alkohol előállítása, kereskedelme és forgalmazása hozzájárul az Unió gazdasági növekedéséhez. Az egészségügyi problémák megoldása érdekében azonban elengedhetetlenek az alkohollal kapcsolatos hatékony politikai intézkedések. A tagállamoknak szükségük van az Unió támogatására és összehangoló munkájára ahhoz, hogy megfelelően léphessenek fel az alkoholfogyasztással összefüggő károk csökkentése érdekében.

Erre a kihívásra célirányos intézkedésekkel kell válaszolni. Az Unió korlátozza – főként a fiatalok esetében – a szeszesital-vásárlást, illetve csökkenti a célcsoportot ostromló, vásárlásra ösztönző reklám mértékét. A jövőben stratégiai célkitűzés lesz az ittas vezetés visszaszorítása, valamint az alkoholizmussal kapcsolatos oktatás és tájékoztatás színvonalának javítása is.

Az Európai Unió alkohol-politikája

Az Európai Bizottság 2006 októberében fogadta el az Európai Unió első Alkohol-ártalom Csökkentési Stratégiáját. Ebben más stratégiákhoz hasonlóan azonosítják azokat a jó gyakorlatokat, amelyek pozitív eredményre vezettek és azokat a területeket, amelyeken további eredményekre elérésére van szükség. A Stratégia egyik eredménye, hogy 2007 júniusában létrejött az Alkohol és Egészség Fórum, amelyen civilszervezetek és alkoholgyártók is részt vesznek az uniós képviselőkön kívül. Az Alkohol-ártalom Csökkentési Stratégia sok ellenállásba ütközött, főként az alkohol-ipari szervezetek részéről, amelyek úgy érveltek, hogy ezen a téren elegendő lenne a tagállami szabályozás. Az Európai Sörfőzők nevű kereskedelmi szervezet egy jelentést is kiadott 2006-ban az európai alkoholfogyasztásról álláspontjának alátámasztására. A jelentés éppen egyszerre jelent meg az Unió által támogatott „Alkohol Európában” című anyaggal, amelyen a Stratégia is alapul.

Kábítószer

A kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) becslései szerint az EU-ban évente 6500–9000 ember hal meg kábítószer-túladagolásban. Az injekciózás ráadásul az egyik leggyakoribb módja a vér útján fertőző kórokozók – pl. a HIV/AIDS-vírus vagy a hepatitis B és C – terjedésének. Ez utóbbiak körében a HIV-fertőzöttek száma 2001-et követően ugyan csökkent, de 2005 során még mindig mintegy 3500 új esetet regisztráltak.

Az Unió a 2005 és 2012 közötti időszakra stratégiát dolgozott ki a kábítószer-fogyasztás megfékezésére. A stratégia egyebek mellett támogatja az egészséges életmód kialakítását, és figyelembe veszi az egyes drogokhoz, az életkorhoz és a különböző élethelyzetekhez (pl. terhesség, autóvezetés) kapcsolódó eltérő egészségügyi kockázatokat. Erre a stratégiára épül az az európai cselekvési terv, amely a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozóan a kábítószer-kereslet és -kínálat csökkentése, a nemzetközi fellépés hatékonyabb összehangolása, a tájékoztatás, kutatás és értékelés terén tűz ki feladatokat. A cselekvési terv az egyes programokra vonatkozóan világos, mérhető mutatókat határoz meg; ezzel biztosítja, hogy az intézkedések eredményei értékelhetők legyenek, és átlátható képet nyújtsanak a fejlődésről.

Az EU intézkedései közé tartozik a kábítószerek által okozott társadalmi károk csökkentését célul tűző Európai Kábítószer-ellenes Szövetség létrehozása is. Az Európai Kábítószer-ellenes Szövetség keretében a Bizottság a kormányzati szerveket, a közszolgálatokat és az önkéntes szervezeteket is felszólítja a partnerségi együttműködésre.

Szexuális egészség

Az átfogó egészség elérése érdekében szükség van a szexuális egészség védelmére és erősítésére. Az egészségügy számos területén elért, jelentős haladást tovább lehetne erősíteni a szexuális törekvések és problémák megújuló hangsúlyozása révén. Különösen nagy erőfeszítések történtek a reproduktív egészség területén és a HIV/AIDS megelőzése, ill. kontrollja terén. A szakemberek munkacsoportja egyetért abban, hogy az egészségvédelem alapvető célját hatékonyabban el lehetne érni, ha átfogóbban foglalkoznának a szexualitással, ahogyan azt a jelen dokumentum ajánlja.

A szexuális egészség átfogó koncepció. Az elérésére és megőrzésére irányuló akciók és stratégiák az egészséget általában is javítják, s így növelik a személyes és társadalmi jóllétet.

A munkacsoport egyetért abban, hogy az átfogó egészségvédelem mellett az emberi jogok elismerése is hatékony eszköze a szociális, politikai, jogi és kulturális változások elérésének. A WHO az egészséget, mint emberi alapjogot ismerte el. A szexuális egészség követelménye változásokat igényel a társadalomban, a politikában, a jogban és a kultúrában; ezért hangsúlyozzuk itt az emberi jogokat.

Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja például a következő, hivatalos nyilatkozatot tette:

Az emberi jogok minden ember értékének és méltóságának tiszteletben tartásán alapulnak és megkísérlik biztosítani a nyomortól és bajoktól való mentesülését. Az emberi jogok etikai elvekben gyökereznek (s ezeket általában az országok alkotmányai és jogrendszere törvénybe foglalja).

A szakemberek munkacsoportja a következő öt célt ajánlotta a kormányzati és civil intézmények, köztük az egészségügyi szektor figyelmébe:

 A szexuális egészség védelme, beleértve mindazon akadályok eltávolítását, amelyek e cél elérését akadályozzák.

 A nyilvánosság átfogó szexuális felvilágosítása.

 Kiképzése és támogatása mindazoknak, akik az egészségért dolgoznak.

 Átfogó egészségügyi szolgálatok kialakítása a lakosság számára.

 A szexuális egészség terén folyó kutatások és értékelések fejlesztése és pénzügyi támogatása, valamint az így nyert ismeretek terjesztése.

A szakemberek munkacsoportja egy sor stratégiát is megnevezett e célok elérésére.

l Fejlesztéspolitika az AIDS ellen, az egészség szolgálatában

l Tájékoztatás az elmaradott országokban a nemi egészség érdekében, az EU fejlesztéspolitikája részeként kifejtett tevékenységről

l Reproduktív egészség

l Tájékoztatás a reproduktív egészség nyomon követését lehetővé tevő összehasonlító adatok gyűjtését célzó uniós munkáról

Mentálhigiéné

A mentálhigiénia minden olyan tevékenység, melynek célja az egészséges lelki élet kialakítása és megtartása, olyan orvosi tudományág, amely támogatja és elősegíti a mentális egészséget és a mentális betegségek megelőzését a pszichiátria és a pszichológia segítségével. Az egyre szaporodó családi és közösségi élet tragédiái rávilágítanak, hogy egyre nagyobb szükség van e területen is a prevencióra, különös tekintettel a gyermekek és fiatalok célcsoportjánál. Ide sorolhatóak az étkezési zavarok (bulémia, anorexia), a viselkedési, tanulási zavarok, stb. Elsősorban helyi szintű beavatkozásra van szükség, melyre csak elvétve találunk kezdeményezéseket. pl. az iskolai pszichológusi hálózat

Környezet

Környezeti tényezőkből eredő egészségügyi kockázatok, az urbanizálodótt világunkban egyre nagyobb mértékben érnek bennünket. A legtöbb embert a zaj, légszennyezés a szennyezett ivóvíz káros hatásai érik, de ide sorolhatóak a permetezett, vagy génmanipulált élelmiszerek is. Elsőre nem jut eszünkben a rohanó életünk következménye, a stressz és a szorongás, amely számos betegség alapja lehet.

Sajnos kevés ember teheti meg, hogy környezetet vált, elköltözik, vagy új munkahelyet keres. Szűkebb környezetünkben azonban törekedjünk arra, hogy a környezet okozta negatív hatásokat csökkentsük. Akár azzal, hogy a teraszra virágokat ültetünk, vagy ha módunk van rá magunk termeljük meg a zöldséget bio módszerekkel, magyar terméket vásárolnunk, megnézzük a vásárolt élelmiszer címkéjén az összetevőket, és nem utolsó sorban csökkentjük a stresszt.

V. MODUL

Pénzügyeink

l Pénzügyi alapismeretek

l Mit jelent gazdálkodni?

Álmaink és céljaink

Alapvető fogalmak

Döntések és választások

Hogyan hozzunk jó döntéseket?

l Az áruk és a pénz világában élünk

Hogyan szüntethetjük meg a szűkösséget?

Piacgazdaságban élünk

A piacgazdaság alapkategóriái: piac, kereslet, kínálat, ár

Változások a piacon

Hogyan valósul meg az elosztás az ár segítségével?

l Szereplők és kapcsolatok a piacgazdaságban

Én is a gazdaság része vagyok?

A piacgazdaság egyszerűsített modellje

Az állam szerepe a piacgazdaságban

A külföld szerepe

l A pénzügyi piacok

l A háztartások gazdálkodása

l Háztartás - család

A háztartás funkciói

Időgazdálkodás a háztartásban

Vagyongazdálkodás a háztartásban

l Háztartási formák

Ki dönti el, hogy mikor, mennyit és mire költsünk?

Nominál jövedelem és reáljövedelem

l Bevételek és kiadások

Milyen bevételei lehetnek egy háztartásnak?

Mire költik a háztartások a jövedelmüket?

l Költségvetés

A költségvetés lényege

A költségvetés elemei

Fizetőképesség

Hitelek, megtakarítások

l Fizetési eszközök

l Készpénz

l Elektronikus pénz

l Csekk

l A kártyák világa

l Folyószámla

l Miért kell folyószámla?

l Folyószámla nyitása és zárása

l Bankszámlakivonat, teljesítés

l Hitel

l A hitelnyújtás szereplői és feltételei

l A hitelfolyósítás feltételei

l A hitel fajtái

l A hitel költségei

l Hitel visszafizetése

l Adósnyilvántartás

l Kezesség

l Határon átnyúló hitelezés

l Megtakarítások, befektetések

l Bevezetés

l Megtakarítás vagy befektetés

l Befektetések

l Tőzsdei befektetések

l Kötvények a tőzsdén

l Részvények a tőzsdén

l Biztosítások

Magánnyugdíjpénztár

Önkéntes nyugdíjpénztár

Életjáradék

Nyugdíj elő takarékossági számla

l Öngondoskodás I. Magánnyugdíj-pénztárak

l Öngondoskodás II. Önkéntes nyugdíj-pénztárak

Pénzügyi alapismeretek

Mit jelent gazdálkodni?

1. Álmaink, céljaink

Talán tudatában sem vagyunk, hogy nap, mint nap mennyi döntést (gazdasági döntést is) hozunk, melyeknek esetenként az egész életünkre (és mások életére is) kiható következményei lehetnek.

Minden döntésünknek hatása van másokra is, a gazdaság más szereplőire. Nem mindegy tehát, hogy mikor hogy döntünk, milyen iskolát, tantárgyakat választunk, milyen munkát vállalunk, mire költjük a pénzünket, hogyan takarékoskodunk, stb. Mindezek azt bizonyítják, hogy meg kell tanulnunk gazdálkodni, azaz a közgazdaság-tudományt a mindennapi döntéseink szintjén is alkalmazni.

A közgazdaságtan feltételezi, hogy ésszerű döntéseket hozunk, és vizsgálja, hogy mi lesz ezen döntések következménye. Más tudományhoz hasonlóan törvényszerűségeket állapít meg, és sajátos fogalmakat, szakkifejezéseket használ. A világot leegyszerűsítve, de lényeges elemeit kiemelve modellekben elemzi.

2. Kezdjük az alapvető fogalmakkal!

Termék (Hasznos dolog, jószág, termékek = javak): Szükséglet kielégítésre alkalmas dolog, mai formájában áru, melyet a cégek (termelők) állítanak elő annak érdekében, hogy a fogyasztóknak eladják (pl. CD, Túró Rudi, autó, stb.)

Szolgáltatás: Cégek által értékesítésre felkínált tevékenység, amelynek leginkább az eredménye a fontos. Megfoghatatlan, de értékkel rendelkező dolgok (pl. fodrászok, orvosok, jogászok, utazási irodák, bankok, biztosítók nyújtanak szolgáltatásokat).

Erőforrások (termelési tényezők): azok a dolgok, melyeket áruk és szolgáltatások előállítására (azaz termelésre) használunk. Négy fajtája van, melyek mindegyike szükséges a termeléshez: természeti erőforrás, tőke, munkaerő és a vállalkozói készségek. De egyre gyakrabban mondjuk, hogy az információ önálló termelési tényezővé vált.

Fogyasztó: bárki, aki szükségletei kielégítésének céljából termékeket/szolgáltatásokat vásárol.

Termelő: bárki, aki a szükségletek kielégítéséhez termékeket/szolgáltatásokat állít elő és értékesít.

3. Miért kell állandóan döntéseket hoznunk, választanunk?

A szűkösség gazdasági értelemben nem csak a ritka és csekély mennyiségben rendelkezésre álló dolgokra (pl. gyémánt) vonatkozik, hanem mindenre, ami korlátozott mértékben áll rendelkezésre. Választanunk kell tehát, és a legtöbbször le is kell mondanunk egy-egy döntés során. Az, amiről lemondunk a haszonáldozata (haszonáldozati költsége) a választásunknak

A közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy az ösztönzők, a gazdasági érdekek befolyásolják a döntéseket. Az ösztönzők, azaz az előnyök (haszon) és hátrányok (haszonáldozat) mérlegelése segít a döntések meghozatalában.

4. Hogyan hozzunk jó döntéseket?

A helyes döntés kritériuma: a döntéssel nyert haszon legyen nagyobb, mint a lemondott alternatívával feláldozott haszon.

Az áruk és a pénz világában élünk

1. Hogyan szüntethetjük meg a szűkösséget?

Az emberiség egyre jobb módszereket, előállítási módokat talált ki. Különféle találmányok sokasága tette lehetővé, hogy a hétköznapi ember számára is elérhető legyen számos, korábban csak a kiváltságosokat szolgáló luxus, mint pl. a gyors közlekedés, az olvasás, a korszerű kommunikáció. Az erőforrások korlátaiba ennek ellenére is beleütközünk.

A közvetlen környezetünkben, vagy az országban, a világban látható szűkösségbeli különbségekre még egy megoldás kínálkozik: osszuk el másképpen az erőforrásokat. Az emberiség által „kitalált” és kipróbált elosztási módszerek alapján különböző gazdasági rendszerek alakultak ki.

2. Piacgazdaságban élünk

Az erőforrások elosztásának az a módja, amikor a termelő és fogyasztó a piac közvetítésével találkozik, és az erőforrások felhasználásról a jövedelmezőség alapján, piaci közvetítéssel döntenek, a piacgazdasági rendszert jellemzi. A piacgazdasági rendszer napjainkban uralkodó elosztási típus, amely kiegészül az állami, központi elosztással illetve egyéb móddal, például adakozással.

3. A piacgazdaság alapkategóriái: piac, kereslet, kínálat, ár

A kereslet a vevők vásárlási szándéka egy árura vonatkozóan. Az az árumennyiség, melyet az emberek hajlandók és képesek megvenni a különböző árak mellett adott termékből.

A kínálat a termelők, kereskedők eladási szándékát fejezi ki egy termékből, szolgáltatásból. Az a mennyiség, melyet az eladók hajlandók és képesek eladni különböző árak mellett.

Bármely termék árát a piaci kereslet és kínálat határozza meg együttesen. Piaci árnak nevezünk minden olyan árat, amelyen a fogyasztók hajlandók és képesek a termékeket megvásárolni.

Az egyensúlyi ár (piactisztító ár) egyben piaci ár is. Az az ár, ahol a termékből felkínált mennyiség pontosan megegyezik a vásárolt mennyiséggel (vagyis, amely ár mellett minden elkel a piacon és többlet kereslet sem jelentkezik.).

4. Változások a piacon

Mitől változhat meg a kereslet? Az emberek ízlésének, szokásainak változása (divatváltozás). Az emberek jövedelmi helyzetének változása. Helyettesítő termék árának változása. Kiegészítő termék árának változása.

5. Hogyan valósul meg az elosztás az ár segítségével?

Az ár szerepe, hogy a szűkösen rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások elosztását segítse. A pénzben kifejezett ár tükrözi a termékek, szolgáltatások megszerzésének és előállításának haszonáldozatát, mely egyben információ mind a fogyasztó, mind a termelő számára. A magas ár azt jelzi, hogy az illető termék vagy szolgáltatás relatíve szűkösebb, mint az alacsonyabb árú termék vagy szolgáltatás.

Szereplők és kapcsolatok a piacgazdaságban

1. Én is a gazdaság része vagyok?

Fogyasztóként nap, mint nap különféle termékeket, szolgáltatásokat vásárolunk. Nyári, vagy évközi munkát vállalva munkaerőként is bekapcsolódhatunk a gazdasági körforgásba. Termelők, szolgáltatók is lehetünk, amikor saját készítésű terméket pl. ékszereket értékesítünk, weblap-készítést vállalunk. Pénzfelajánlással, élelmiszeradománnyal, árvízvédelmi munkával, segélykoncerten való részvétellel rászorultak támogatóiként is megjelenünk. Ha szabad pénzünket nem otthon, hanem bankban őrizzük, akkor megtakarító, és a bank közvetítésével befektetői szerepet is vállalhatunk.

2. A piacgazdaság egyszerűsített modellje

A piacgazdaság két főszereplője a fogyasztó(k) és a termelő(k). Két fontos piacon találkoznak, a fogyasztási cikkek piacán és a termelési tényezők (erőforrások) piacán. A fogyasztó (háztartások) modellünkben a fogyasztás képviselője, az elkészült termékek és szolgáltatások megvásárlásával tudja szükségleteit kielégíteni. Ezeket a cikkeket a fogyasztási cikkek piacán szerzi be.

3. Az állam szerepe a piacgazdaságban

Az állam egyrészt mindkét piacon vevőként és eladóként is megjelenhet. Ugyanis vannak állami tulajdonú termelővállalatok, valamint az állam által fenntartott intézmények (pl. televízió, minisztériumok) amelyek a fogyasztási cikkek piacán vásárolnak (benzint, papírt, élelmiszert stb.). Az állam másik fontos szerepe, hogy a képződött jövedelmeket újra elosztja. Az állam adókat és járulékokat (pl. SZJA, ingatlanadó, ÁFA, TB járulék) von el a háztartásoktól és a vállalatoktól, és juttatásokat (pl. nyugdíj, munkanélküli járulék, GYES, segélyek, stb.) nyújt a háztartásoknak, illetve különféle támogatásokat egyes vállalkozásoknak (ártámogatás, stb.). Ezeket az állami juttatásokat és támogatásokat összefoglalóan állami transzfereknek nevezzük.

4. A külföld szerepe

Mind a háztartások, mind a vállalatok, illetve az állam is vásárol külföldről (import = termékek, szolgáltatások behozatala) és elad külföldre (export = termékek, szolgáltatások kivitele). A termelési tényezők piaca is kapcsolódik a külföldhöz: gépeket, technológiát, munkaerőt is hozhatnak be, illetve vihetnek külföldre a vállalatok és a háztartások is. Ezzel egyidejűleg, vagy akár ezektől függetlenül jövedelmek is mozognak

5. A pénzügyi piacok

A pénzügyi piacokon gyűlnek össze a gazdaságban azok a hosszabb-rövidebb ideig szabad pénzeszközök, amelyeket tulajdonosuk egyelőre más célra nem használ fel. Ugyancsak ezen a piacon jelennek meg a pénzügyi forrást kereső, igénylő szereplők.

A pénzügyi piacok közismert közvetítő intézményei a bankok, takarékszövetkezetek, brókercégek stb., amelyek a kínálatot gyűjtik és a keresleti oldalnak - üzleti megfontolások alapján, haszon reményében – közvetítik.

A háztartások gazdálkodása

1. Háztartás – család

1. A háztartás funkciói:

A család, háztartás, a gazdaság legkisebb, viszonylag jól meghatározható egysége. A háztartás nem csak alapegysége a társadalomnak, de tükörképe is, hiszen a társadalmilag káros vagy hasznos jelenségek a háztartások szintjén is megjelennek.

A háztartás keretei között tehát emberek élnek, dolgoznak és gazdálkodnak, közvetlen szükségleteik kielégítése érdekében a szolgáltatások tömegét állítják elő, fogyasztják el megosztott vagy egyszemélyi felelősség mellett.

2. Háztartási pénzgazdálkodás

A pénzgazdálkodás célja a fogyasztás zökkenőmentes finanszírozása, a vágyak megvalósítása, szükségletek magasabb szinten való kielégítése. Ennek forrásai: a folyó jövedelmek, (havi rendszeres és időnkénti bevételek), a megtakarítások (előző időszaki félretett bevételek) és a hitelek.

3. Időgazdálkodás a háztartásokban

Az idő egyike azoknak a forrásoknak, amelyek a háztartás funkcióinak ellátására korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Általános tapasztalat, hogy a „munkakönnyítő” gépek számának szaporodásával nagyon kevés idő takarítható meg, mert egyidejűleg megváltozik például a tisztálkodási, öltözködési, lakás, étkezési, stb., kultúra, ami több mosást, mosogatást, takarítást, stb., munkát jelent. A háztartások adott időalappal rendelkeznek, amelyet racionálisan kell kihasználniuk, mert másként időzavarba kerülnek, ami legalább olyan káros, mint a pénzzavar.

4. Vagyongazdálkodás a háztartásban

Vagyon az a forrás, amely jelen van a gazdaság minden területén. Megjelenési formáit tekintve megkülönböztetünk tárgyiasult vagyont (gondoljunk pénzre, árura, értékpapírra, gépekre és eszközökre, ingatlanokra) és eszmei vagyont (használati jog, követelés, egy művészi alkotás).

A pénzjellegű forrásokat kedvező és kedvezőtlen hatások formájában egészítik ki a humán, a gazdálkodási és a menedzselési tényezők. Ezek a kiadások és a bevételek egyensúlyára hatnak, aminek következménye az anyagi boldogulás vagy az eladósodás. Ez utóbbi a mai Magyarországon egyre növekvő számú háztartást súlyt, ami mögött különböző okok húzódnak. Például:

• a tapasztalatok hiánya,

• magas rezsiköltség,

• túlköltekezés,

• munkanélküliség,

• alkoholizmus vagy más, nagy pénzigényű káros szenvedély.

2. Háztartásvezetési formák

1. Ki dönti el, mikor, mennyit és mire költsünk?

Mit jelent a háztartásokban, a családokban a pénzzel való gazdálkodás? Hogyan dől el, hogy kik kezelik / kezelhetik a pénzt? Kiknek van beleszólása abba, hogy a meglévő pénzből mire, mennyit költsünk?

Közös pénzkezelés: ebben az esetben a partnerek közösen kezelik a pénzüket, azaz „összeadják” a keresetüket, jövedelmüket és közösen döntenek annak elköltéséről is.

Feleség által egy kézben összefogott pénzkezelés: ekkor a feleség egyedül gazdálkodik a „közös kasszából” és ez azt is jelenti, hogy legtöbbször ő dönt a pénz elköltéséről.

Férj által egy kézbe összefogott pénzkezelés: ebben az esetben kizárólag a férj feladata a pénzkezelés, ő a család „pénzügyminisztere”.

Részben közös pénzkezelés: amikor a felek egy bizonyos összeget rendszeresen a „közösbe” adnak a közösnek ítélt költségek fedezésére, a maradék összeg felhasználásáról pedig ki-ki maga rendelkezik.

Független pénzkezelés: amikor a partnerek egymástól teljesen függetlenül kezelik a pénzüket, tehát nem adják össze jövedelmüket közös kiadásaik fedezésére, a közösen használt szolgáltatások ellenértékét egyik, vagy másik fél fizeti.

2. Nominál- és reáljövedelem, avagy mit vehetek a pénzemből?

A jövedelem azon bevételek összessége, ami rendszeres, vagy rendszertelen időközönként valamilyen formában a család rendelkezésére áll. Egyik megjelenési formája a munkából származó jövedelem, amit az alkalmazásban állóknak a vállalatok, vállalkozások (munkáltatók) fizetnek ki. További megjelenési formája lehet pl. a vállalkozók haszna, a kistermelők termékértékesítésből származó bevétele, sőt a nyugdíj, ösztöndíj is.

Nominál jövedelem a jövedelem pénzben kifejezett értéke. (pl. fizetésként a számlára átutalt 135.000,- Ft). A reáljövedelem a pénzben kifejezett jövedelem vásárlóereje; kifejezi, hogy mennyi terméket tudunk belőle vásárolni.

A gyakorlatban inkább a reáljövedelem változását szokták csak vizsgálni. A jövedelem tényleges vásárlóerejének növekedését vagy csökkenését egyik időszakról a másikra akkor látjuk, ha a nominális bér változását korrigáljuk az árváltozással.

Az árak tartós növekedését inflációnak nevezzük. Infláció a pénz értékvesztése. Pénzünk akkor inflálódik, ha ugyanazért a pénz mennyiségért egyre kevesebb árut tudunk vásárolni. Az infláció mérőszámaként használhatunk különböző árindexeket. Ezek olyan viszonyszámok, amelyek megmutatják, hogy két időpont között hogyan változott egy adott áru, árucsoport árszintje. Mi leggyakrabban a fogyasztói árindexet használjuk.

A fogyasztói árindexet a lakosság egészének fogyasztására vonatkozó termékcsoportokból számítják ki. A fogyasztási cikkek árindexe = Nominál jövedelem változás / Reáljövedelem változás. Az átlagtól való eltérések követésére szolgálnak a különböző fogyasztói csoportokra vonatkozó statisztikák (pl. nyugdíjasok, diákok, nagycsaládok).

3. Bevételek - kiadások

Milyen bevételei lehetnek egy háztartásnak? Mire költik a háztartások a jövedelmüket? Havonta jelentkező fix költségek, avagy amit kötelező kifizetni. Napi cikkek vásárlása: bevásárlás. mindennap, vagy havonta egyszer? Háztartási eszközvásárlás. Közlekedés – hova mivel juthatok el? Oktatás. Szórakozás. Kirándulás, nyaralás. Autóvásárlás. Biztosítások. Adók, juttatások – transzferek. Cafeteria rendszer

4. A költségvetés

1. Költségvetés lényege

A családi költségvetés a család bevételeinek és kiadásainak összegzése és egyenlegezése, mely egyenleg eredményeként keletkezhet megtakarítás, ahol a kiadás kevesebb, mint a bevétel, vagy hiány abban az esetben, ha a kiadás több, mint a bevétel. A hiányt valamilyen külső forrásból –hitelből –fedezni kell.

Egy háztartás pénzgazdálkodásának két oldala van: a bevételi és a kiadási oldal. A bevételi oldal a háztartás jövedelme. Alapvető kérdés minden háztartásban az, hogy mekkora jövedelmet tudnak szerezni, és milyen forrásból. A jövedelmek lehetséges forrásai: Munkajövedelem, tőkejövedelem, társadalmi jövedelem, biztosítási jövedelem, egyéb forrás.
Kiadások: élelmezés, lakásfenntartás, ruházkodás, egészségügy, testápolás, közlekedés és hírközlés, oktatás, művelődés, üdülés. Szórakozás.

2.A fizetőképesség kiszámítása

Abszolút szükséges-e a tervezett áru (például egy új autó) vásárlása? Várhat-e a dolog, például egy új konyha addig, amíg elegendő pénze nem lesz rá? Ésszerű-e egy nagyobb összeget kölcsönvenni azért, hogy nyaralni menjen?

Ha válaszolt ezekre a kérdésekre és a hitelfelvétel mellett dönt, össze kell állítania a havi költségvetését annak a meghatározásához, hogy megengedheti-e magának a kölcsönt vagy a hitelt. Röviden szólva: ki kell számítania a fizetőképességét.
Hogyan számítsa ki a fizetőképességét?

Ha a havonta kapott összeg kevesebb, mint az az összeg, amit elkölt, pénzügyi nehézségei vannak. Ha ez a helyzet, akkor ne fontolgassa hitel vagy kölcsön igénylését. Ebben a szituációban vagy a havi bevételeit kell megnövelnie, vagy a havi költekezését kell csökkentenie.

Ha a jövedelme és a kiadásai megegyeznek, akkor el kell halasztania a kölcsön- vagy hitelfelvételt és meg kell gondolnia, hogy a következő vásárlások szükségesek és kívánatosak-e?

Ha jövedelme nagyobb, mint a kiadásai, akkor megengedheti magának, hogy hitelt vegyen fel. Bizonyosodjon azonban meg arról, hogy a törlesztő részletek nem emelik a kiadásait a jövedelme fölé. Ideális esetben a váratlan kiadások fedezésére egy biztonsági tartalékot is kellene képezni.

3. Hitelek

Az áruhiteleknél a hitel lehetőség csak az értékesítési szerződésben megjelölt áruk és szolgáltatások megvásárlásához kötődik. Ez a forma könnyen és széles körben elérhető a különböző áruértékesítési helyeken, az autókereskedőktől kezdve egészen a tartós fogyasztási cikkeket, például háztartási gépeket árusító kiskereskedőkig.

Számos európai országban kínálnak a kiskereskedők olyan bérleti szerződéseket, amelyek vételi lehetőséget is tartalmaznak. Ezek a lízing konstrukciók különösen gyakoriak a gépkocsik vagy hajók piacán.

Klasszikus személyi kölcsönt, amely esetén a szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően, havi részletekben fizetheti vissza az összeget.

Személyi kölcsönkeretet, ahol egy meghatározott igénybe vehető összeg (hitelkeret) egy számlán állandóan a rendelkezésére áll és annak erejéig tetszése szerint veheti igénybe a forrásokat. Gyakran a különböző bankkártyákhoz is kapcsolnak ilyen feltöltődő hitelkereteket.
A jelzáloghiteleket főként ingatlan vásárlására vagy felújítására használják. Általában hosszú 5-30 éves futamidővel nyújtják őket.
A túlzott kölcsönfelvétel kockázata: túlzott eladósodottság. A javak rendszeresen hitelre történő vásárlása túlzott eladósodottságot válthat ki, ami azt jelenti, hogy valaki már nem képes a törlesztéseket fizetni és ez hátralék felhalmozódására vezet.

4. A megtakarítások felhasználása

Értékelje a személyes helyzetét a családon belüli viszonyokat, munkahelyi karrierjének lehetőségeit, adókötelezettségeit és a meglévő befektetéseit (portfolióját). Vegye számba életének főbb céljait. Így,

- ha saját házat szeretne, jelzálogot vehet igénybe;

- ha a nyugdíjas éveire gondol, akkor olyan hosszú távú befektetésekben gondolkodjon, mint például egy önkéntes nyugdíjpénztárhoz való csatlakozás;

- ha előre nem látott balesetek esetén is gondoskodni akar a családjáról, akkor kössön életbiztosítást, amelyben őket jelöli meg kedvezményezettként;

- ha rendkívüli események során igénybe vehető alapot szeretne, tartson a banki betétszámláján egy megfelelő összeget az előre nem látható kiadások fedezésére;

- kiegészítő jövedelem realizáláshoz vásárolhat részvényt, kötvényt vagy egy bérbe adható ingatlant.

A befektetések egyes formáiból származó jövedelmeit (pl. ingatlan bérbeadás, árfolyam nyereség) rendszerint figyelembe kell vennie az adóbevallásában.

Alább 6 tényezőt sorolunk fel, amelyet feltétlenül figyelembe kell vennie a befektetései megválasztása előtt:

· a befektetés időtartama: ismernie kell, hogy mennyi ideig kell a pénzét lekötve tartania a legjobb hozam érdekében;

M. hozamok: ismernie kell azokat a hozamfajtákat, amelyeket a befektetése kapcsán elvár (kamatok, osztalékok, bérleti díjak, stb.);

· biztonság: bizonyosodjon meg arról, hogy az induló befektetését minden körülmények között, kamatokkal együtt vagy azok nélkül vissza tudja-e szerezni;

- hozzáférhetőség: ismernie kell miként férhet hozzá a tőkéjéhez, vannak-e időbeli korlátok vagy büntetések;

· adózás: legyen tökéletesen tisztában azokkal az adózási kötelezettségekkel, amelyek a befektetési formához tartoznak;

* díjak: indulási, feltöltési, kezelési stb. költségek és díjak.

Fizetési eszközök

1. Készpénz

Pénztörténete:
Négy pénztörténeti korszakot különböztetünk meg. Ezek a következők: az árupénz korszaka, az aranypénz korszaka, az arany és pénzhelyettesítők korszaka, modern pénz.
A pénz, mint a cserék közvetítője, először árupénz formájában jelent meg, amikor a feleslegek közül kitüntetett szerepet kapott egy különleges áru, amelyet könnyebb volt tovább cserélni, mint más árut, mert az adott közösségben, társadalomban valamiért nagy népszerűségnek örvendett, ezért szívesen fogyasztották, vagy őrizték meg azt. Ehhez arra is szükség volt, hogy megfelelő bizalom nyilvánuljon meg az „általános csereeszköz” szerepét betöltő áru iránt.

A sokféle árupénz közül a csere feltételeinek leginkább megfelelő tulajdonságai miatt előbb-utóbb a nemesfémek, azok közül is elsősorban az arany vagy/és az ezüst vált általánosan elfogadottá. Kényelmi szempontból és a nemzetközi kereskedelem fellendülése miatt a nemesfémből készült pénz érmeformát öltött.
A váltó időlegesen helyettesítette az aranyat, közvetítette a cserét. Ekkor értéket, aranypénzt képviselt a forgalomban. Végül a váltó visszakerült a kibocsátójához – esetünkben a kereskedőhöz – és ezzel betöltve pénz-helyettesi szerepét megszűnt „létezni”, hiszen kibocsátója kezében a váltó már semmit sem ér, nem képvisel értéket, újra csak egy értéktelen papírdarab. A forgalomban megjelenő pénzhelyettesítők, a váltó és a bankjegy is azt az ígéretet hordozták, hogy kibocsátójuk a „papírdarabokon” szereplő ellenértéket aranyban fizeti vissza. A bankjegyek fedezeteként tehát ekkor végső soron még az aranykészlet szolgált.

A mai modern pénz belső érték nélküli pénz, ami mögött tehát nem áll ott az arany, azaz nincs aranyfedezete. A mai kor pénzének fedezete az az áru- és szolgáltatásérték, amit az adott gazdaság előállít, illetve nyújt egy adott időszak alatt.

A pénz szerepe és funkciói

A mai pénz, az úgynevezett „modern pénz” belső értékkel nem rendelkező, vagyis önmagában értéktelen eszköz, melynek elsődleges szerepe az, hogy segítse a gazdasági szereplők eligazodását a gazdasági életben, információt szolgáltasson a gazdasági élethez kapcsolódó döntések meghozatalához, majd segítse az e döntésekből adódó pénzmozgások (fizetések) lebonyolítását.

A pénz a gazdaságban számos feladatot, funkciót tölt be: csereeszköz: azaz mindenki által elfogadott, bármikor továbbcserélhető eszköz (szinonimája: „forgalmi eszköz”), elszámolási egység: azaz alkalmas az árak kifejezésére (szinonimája: „értékegység”), fizetési eszköz: azaz alkalmas halasztott fizetésre, adósságtörlesztésre, értékőrző: azaz alkalmas a vagyon tartására (szinonimái: felhalmozási eszköz, „kincsképző”), nemzetközi pénz.

Deviza

A különböző országok készpénz formájú fizetőeszközét, azaz érme- és papírpénzét a nemzetközi forgalomban valutának nevezzük, egy nemzeti valuta más nemzeti valutára való átválthatóságát pedig konvertibilitásnak hívjuk. A nemzetközi kifizetések zöme, mint ahogy a nemzetgazdasági szintű fizetéseké is túlnyomó többségben számlákon történő átutalásokon, vagyis számlapénz formájában zajlik. A számlapénz ilyen esetben külföldi valutára szóló követelés, amit devizának nevezünk.

Az infláció
Az infláció tartós árszínvonal-emelkedést jelent, amely tehát általános áremelkedésre utal, és az egységnyi pénz értéktelenedését is jelzi. A defláció az infláció ellentéteként határozható meg, azaz olyan helyzetként, amelyben az idő múlásával csökken az általános árszínvonal. Az infláció és a defláció csak folyamatként értelmezhető, az egyszeri (pl. áruhiányból adódó) hirtelen áremelkedést nem soroljuk az infláció kategóriájába.

2. Elektronikus pénzek

Mi az elektronikus pénz lényege?

Az e-pénz számos különböző elektronikus hordozóeszközön (mágnesszalag, chip stb.) jelenhet meg akár készpénz kiadó automatáról (ATM), akár az internetről letölthető.

Képes a fizikailag létező minden funkcióját betölteni: használható vásárlásra, beváltható fizikai pénzre és akár el is cserélhető. A kártya megfelelő helyre történő illesztésével éppúgy felhasználható a fizikai világban, mint a fizikai kapcsolat nélküli technológiák virtuális világában az internet segítségével egy számítógépről vagy akár egy mobiltelefonról.

Az e-pénz működése

Az e-pénz úgy kerül forgalomba, hogy a vásárló készpénzért (érméért vagy bankjegyért) előre megvásárolja és az elektronikus pénztárcájában azt rögzíti.

A pénztárcában sokféle egyéb adat is tárolható: a tranzakciókra vonatkozó információkat, a személyi adatokat igazoló digitális tanúsítványt stb. Fizetéskor a pénz a vevő elektronikus pénztárcájából egyszerűen áttöltődik az eladó e-pénztárcájába, ahonnan az összegyűjtött e-pénzt a banknál beválthatják készpénzre, vagy számlára lehet vezettetni. Az e-pénzt teljesen úgy lehet használni, mint a fizikailag létező pénzt.

Az elektronikus pénz fajtái

Az azonosítható e-pénz olyan információkat tartalmaz, amelyeknek segítségével azonosítható az a személy, aki a pénzt a bankból eredetileg felvette. A bankkártyához hasonlóan az azonosítható e-pénz lehetővé teszi a bankok és egyéb intézmények számára a pénz gazdaságon belüli áramlásának megfigyelését.

Az anonim e-pénz minden tekintetben hasonló a fizikai pénzhez, vagyis ha egyszer valaki felvette egy bankszámláról, nem lehet követni a mozgását, mert a tranzakciónak nem marad nyoma.

Minden fajta e-pénznek két formája van: az online használatú, ami azt jelenti, hogy a tranzakció végrehajtása során kapcsolatban kell lennie a bankkal. Az offline használatú eszközöknél nem kell a bankjával folyamatos kapcsolatban állnia, mert a tranzakció nélküle is lebonyolítható. Az offline anonim e-pénz (vagyis az igazi digitális készpénz) az e-pénzek legösszetettebb formája.

3. Csekk

Alapok - Funkcióját tekintve a csekk készpénzt helyettesítő fizetési eszköz. Jogilag a csekk pénz fizetésére szóló értékpapír, amelyben a kibocsátó arra utasít valamely bankot, amelynél követelése van, hogy a csekk alapján meghatározott pénzösszeget fizessen meg a csekkbirtokosnak.

A csekk tehát írásbeli, fizetésre történő felszólítás, melynek szövegében a "csekk" megnevezésének azon a nyelven kell szerepelnie, amely nyelven a csekket kiállították.
A csekk fajtái

Benyújtásra jogosultak szerint:

- bemutatóra szóló csekk: forgatható, a kifizetést annak teljesítik, aki benyújtja;

- megnevezett személyre szóló: nem forgatható, csak annak fizetik ki, akinek a nevére szól;

Formájuk szerint:

- bankcsekk: előre nyomtatott, minden kelléket tartalmaz, csak az összeget, dátumot és aláírást kell ráírni;

- nem bankcsekk: a formai szabályok betartásával a kibocsátó tölti ki;

- utazási csekk: utazási irodák bocsátják ki meghatározott címletben, a csekktulajdonos átvételkor és beváltáskor is aláírja;

- elszámoló csekk: a címzett csak jóváírással fizethet, készpénzben nem.

Csekkönyv kibocsátása

A csekkönyv kibocsátásának költsége bankonként változó díjjal járhat és esetenként akár ingyenes is lehet. Az igényelt csekkönyvet postai úton, vagy a bankban személyesen veheti át. Ha a csekkönyve betelik, a bank újat küld. Sok esetben ez automatikusan megtörténik, hiszen a bank számára a sorszámokból kiderül, hogy fogytán van a csekkönyve.

A csekk megjelenése

A csekknek a következő alaki kellékeket kell tartalmaznia:

- a csekk elnevezést az okirat szövegében éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

- a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást;

- a fizetésre kötelezett nevét (címzett);

- a fizetési hely megjelölését;

- a csekk kiállítási napjának és helyének megjelölését;

- a kibocsátó aláírását.

Ha ezek bármelyike hiányzik, az okirat nem minősíthető csekknek, csak utalványnak.

Hogyan állítsunk ki egy csekket?

Néhány a csekk kitöltésével kapcsolatos jó tanács:

Használjon lehetőleg kék színű tollat, vagy golyóstollat, amelynek a nyoma azonnal megmarad! Ne felejtse el a kedvezményezett nevét és az összeget számmal és betűvel is kiírni! Amennyiben a számmal és a betűvel kiírt összegek eltérők, jogvita esetén mindig a betűvel írott szám az érvényes. A csalások elkerülése végett a számok előtt soha ne hagyjon üres helyet, hanem húzzon egy vízszintes vonalat! Mindig ugyanúgy írja alá a csekket, mert a bank csak így tudja kiszűrni az esetleges hamisításokat. Töltsön ki a tőszelvényen is minden rovatot (dátum, hely, összeg kedvezményezett stb.), mert csak így tudja a beszedett csekkjeit azonosítani.

4. A kártyák világa

Kártyafajták

Két csoportba sorolhatjuk őket: betéti kártyák és hitelkártyák.

Betéti kártyák: A klasszikus betéti kártya egy látra szóló bankszámlához kapcsolódó, készpénzfelvételre és vásárlásra alkalmas fizetési kártya. A kártyabirtokos kizárólag a számlaegyenlege megszabta korlátig költhet a kártyával. Ilyen típusú kártyát kizárólag csak pénzintézet bocsáthat ki és a kártyával történő fizetéskor rövid időn belül (néhány perctől néhány napig terjedő időszakon belül) megterhelik a kártyatulajdonos számláját.

Hitelkártyák: A hitelkártyánál a számlabirtokos és a bank olyan szerződést köt, amely alapján a kártya egy előre meghatározott nagyságú hitelkerethez kapcsolódik. Ennek erejéig az ügyfél vásárolhat, vagy készpénzt vehet fel. A szerződésben meghatározzák azt a kamatmentes időszakot vagy időpontot (ha van ilyen), ameddig a kártyabirtokos a hotelkeretet kamat felszámítása nélkül használhatja. Amennyiben a kamatmentes időszak lejár, a kártyatulajdonosnak kamatokat kell fizetnie. A készpénzfelvétel minden esetben jelentős költséggel jár, ezért a hitelkártyákat ilyesmire nem érdemes használni.

Miért előnyös a bankkártyák használata?

A kártyahasználat előnyei közül a legfontosabbak a következők:

■ Nem kell a feltétlenül szükségesnél több készpénzt magadnál tartani.

■ A bankkártyával történő belföldi vásárlás díjmentes.

■ Amikor szükséges, napi 24 órában felvehetsz vele készpénzt, amelyhez elsődlegesen betéti kártyádat használd. Hitelkártyát készpénzfelvételre csak végszükség esetén használj, mivel ezt magas kamat terheli.

■ Nem kell külföldre sem nagyobb összegű valutával utaznod, hiszen már a forint alapú kártya is használható a nagyvilágban.

■ Akár interneten is vásárolhatsz vele.

■ A bankkártyához kiegészítő szolgáltatások kapcsolódhatnak, mint pl. az utazási biztosítás vagy a mobiltelefon-egyenleg feltöltési lehetőség.

■ Ha elveszíted, vagy ellopják a kártyát, letilthatod a bankodnál, és amennyiben a szabályoknak megfelelően jársz el, a veszteséged maximum 45 ezer forint lehet (míg ha a pénztárcádat veszíted el, elveszik az összes benne lévő pénzed).

Hogyan juthatunk a bankkártyához?

A kártyaigényléskor valójában egy szerződést köt a kártyabirtokos és a kártyakibocsátó bank, amely tartalmazza mindkét fél jogait és kötelezettségeit. A kártya bankszámlához kötődik, tehát az előzőekben már ismertetett dokumentumokat (személyazonosságot igazoló iratot) magunkkal kell vinni. A kártyaigényléskor az általunk is aláírandó megállapodást alaposan át kell tanulmányozni. Ebben a kibocsátó tájékoztat minket, hogy pontosan mire (készpénzfelvétel, illetve vásárlás, itthon vagy külföldön is) használható az általunk igényelt kártya és hogyan.

Hogyan használjuk a kártyánkat?

Nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a kártyánk ne kerüljön illetéktelen kezekbe, s főleg, hogy a titkos azonosító (PIN) kódunkat, amit a kártyával együtt kaptunk, más ne ismerhesse, hiszen elvileg azzal bárki más is vásárolhatna a mi bankszámlánk terhére.

Folyószámla

1. Miért kell a folyószámla?

Miért kell Önnek a folyószámla?

Ha Önnek rendszeres jövedelme van, csaknem szükségszerű hogy folyószámával rendelkezzék. A folyószámla sok tekintetben megkönnyíti pénzügyei lebonyolítását. Amellett, hogy ide kapja a fizetését, innen bonyolíthatja le rendszeres vagy eseti fizetési kötelezettségeinek a teljesítését is.

A bankban nagyobb biztonságban van a pénze, mint otthon. A folyószámla vezetéséért általában meghatározott díjat kell fizetnünk, bár Európában van számos olyan bank, amely üzleti megfontolásból az alapvető műveletek esetében nem számít fel díjat.

Mi az a folyószámla?

A folyószámla a mindennapi pénzügyek intézését szolgálja. Ennek érdekében a folyószámla szerződésben a hitelintézet azt vállalja, hogy lebonyolítja az ügyfél rendszeres vagy eseti pénzügyi tranzakcióit. Ennek értelmében az ügyfél pénzét a számlán nyilvántartja, kezeli, átutalásokat és befizetéseket fogad illetve átutalási és fizetési megbízásokat teljesít. A számlatulajdonost a számla forgalmáról rendszeresen (kötelező jelleggel évente minimum egyszer) számlakivonat formájában értesíti.

A folyószámához gyakran további szolgáltatások is kapcsolódnak. Ezek közül a bankkártya, a csekk vagy a csekk garanciakártya lehetővé teszi, hogy vásárláskor a használatukkal közvetlenül a folyószámlájáról fizessen. A bankkártya lehetővé teszi, hogy a bankjegykiadó automata segítségével a folyószámlájára pénzt fizessen be vagy onnan pénzt vegyen fel. A kártyával végrehajtott vásárlások az Ön számára általában díjmentesek, de készpénzfelvételekor a legtöbb hazai bank díjat számít fel.

Amennyiben a számlájára rendszeres átutalások (pl.: munkabér) érkeznek, a bank hitelkeretet is biztosíthat Önnek. Így egy meghatározott mértékig túllépheti a számláján lévő követelését.

A számlatípusok közötti különbségek

A folyószámlák alapvető funkciója a mindennapi tranzakciók lebonyolítása. A bank mégis lehetővé teszi Önnek, hogy a folyószámláját betétszámlaként működtesse, azaz meghatározott módon és időre, a nagyobb kamat érdekében lekössön rajta bizonyos összegeket.

A lekötés lehet egyszeri, vagy folyamatos (automatikusan megújuló). Folyamatos lekötés esetén megválaszthatja, hogy a kamatot a lekötött összeghez írják és így a következő időszakban már az is kamatozzon, vagy dönthet úgy, hogy csak a lekötött tőkéje kamatozzon tovább, a kamatot vezessék át a látra szóló számlájára.

A bankok különböző lehetőségeket kínáló speciális megtakarítás számlákat is kínálnak.

2. Folyószámla nyitása és zárása

A bank kiválasztása: fiók vagy Internet

Ma két fajta folyószámlát lehet nyitni: Számlát nyithat egy országos bank, vagy egy takarékpénztár fiókjában, ahol iroda, tisztviselők és tanácsadók vannak, vagy egy online bankban, amelyet nem tud meglátogatni és így telefonon vagy az Interneten léphet vele kapcsolatba.

A hagyományos fiók személyesebb, mint az Internetes: rendszerint a lakhelyének közelében található és szemtől szembe találkozhat olyanokkal, akiket ismer.

Bankszámlanyitás: mik a feltételek?

A számlanyitás a legtöbb bankban nem kötött feltételhez: költségmentes, és a nyitáshoz nem szükséges betétet sem elhelyezni.

A számlanyitás előtt a banknak meg kell azonban bizonyosodnia:

* arról, hogy a kérelmező számlanyitásra jogosult,
* a kérelmező személyi adatairól
* a kérelmező címéről.

A fenti adatokat megfelelő dokumentumokkal kell igazolni, ez országonként eltér (személyi igazolvány, útlevél, jogosítvány stb. lehet).

A számlatulajdonos írásban jelenti be a hitelintézethez, hogy a pénzforgalmi bankszámla felett ki, illetve kik jogosultak rendelkezni.

A számlatulajdonos bankszámlája felett szabadon rendelkezik. Ez alól kivételt jelentenek a következő esetek:

- a fizetési végzés, és cégek esetében a csődeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás;

- a meghatározott célra lekötött, illetve elkülönítve kezelt pénzeszközök, amelyek a számlatulajdonos szabad rendelkezése alól már kikerültek (pl. bankletét, kezességvállalással vagy fedezetigazolással kapcsolatos lekötés), amelyek a lekötés tartama alatt csak a meghatározott célra használhatók fel.

Hogyan zárhatja le vagy viheti át a számláját?

A legtöbb ember számára terhesnek tűnik a számlája egyik bankból avagy takarékból a másikba történő átvitele. Bankot váltani pedig nem túl nehéz dolog.

A számla lezárásának módja bankonként eltérő, de minden esetben írásos nyilatkozat kell hozzá. Néhány esetben az is elegendő, ha kitölt és aláír egy számlaátvitelre szóló megbízást.

3. Bankszámlakivonat, teljesítés, egyenlegtúllépés

Mi a bankszámlakivonat? Milyen információk vannak rajta?

A bankszámla forgalmáról és egyenlegéről a hitelintézet a számlatulajdonost közérthető formában, köteles tájékoztatni. A bankszámlakivonat megállapodás alapján elektronikus úton is továbbítható.

A vállalkozások pénzforgalmi bankszámlán történt tranzakcióiról a hitelintézetnek bankszámlakivonatot kell készítenie és azt - minden olyan banki munkanapon, amelyen a pénzforgalmi bankszámlán terhelés vagy jóváírás történt - a számlatulajdonos részére haladéktalanul meg kell küldenie.

A lakossági bankszámlán történt eseményekről a hitelintézetnek legalább havonta egy alkalommal bankszámlakivonatot kell küldenie.

Mi az elszámolási dátum vagy értéknap?

A pénzforgalomra vonatkozó szabályozás pontosan meghatározza, hogy az ügyfél számlájára beérkezett pénz mikortól kezdve vehető igénybe és mikortól kezd kamatozni, azaz, melyik az értéknapja.

A hitelintézet köteles a megbízás összegét a saját bankszámláján történt jóváírás napján jóváírni oly módon, hogy a számlatulajdonos - legkésőbb az azt követő munkanap reggelén a hitelintézet nyitva tartásától kezdődően - a jóváírt összeg felett rendelkezhessen.

Mód van arra is, hogy az átutalás vagy beszedés teljesítésére értéknapot adjunk meg, ilyenkor a bank a megjelölt későbbi időpontban hajtja végre a tranzakciót.

Mi az egyenleg túllépés? Jogosult Ön erre?

A számlán lévő követelés jellegű egyenleg túllépésének a lehetősége olyan banki szolgáltatás, amely nem automatikusan jár Önnek.

Ez a szolgáltatás lehetővé teszi, hogy olyankor is fizessen a bankkártyájával, csekket írjon, vagy pénzt vegyen fel, amikor nincs arra megfelelő követelése, azaz fedezet a bankszámláján. Az egyenleg túllépése lehetővé teszi a pénzügyi kötelezettségei kiegyenlítését olyan esetekben is, amikor a rendszeres bevételei egy rövid időszakban nem fedezik a kötelezettségeit.

Vannak olyan bankok, amelyek rövid időre és egy a szokásos egyenleggel arányos összegig díjmentesen biztosítanak ilyen lehetőséget az ügyfeleiknek.

A bankok a túllépés lehetőségét egy meghatározott időszakra biztosítják, de nem szabják meg annak a pontos időpontját. Így az ügyfél a szükséglete szerinti időpontban élhet a lehetőséggel, könnyedén áthidalva az átmeneti pénzhiányát. Láthatóan nagyon kényelmes hitelfelvételi formáról van szó, amely nem alkalmas azonban hosszú távú hiteligények fedezésére.

A túllépés fajtái és következményei: engedélyezett esetben

Az egyenleg túllépésének két fajtája van: az engedélyezett és a nem engedélyezett. Az engedélyezett túllépés során a bankja beleegyezik abba, hogy túllépheti a követelt egyenlegét, ami azt jelenti, hogy egy adott időszakban, egy adott összeghatárig kihasználhatja annak előnyeit. Amennyiben nem él a lehetőséggel, nem kell kamatot fizetnie.

Az egyenlegtúllépési hiteleknek rendszerint az alapkamattal együtt változó kamataik annak.

Hogyan határozza meg a bank túllépés keretét?

A túllépési keret meghatározása során, a bank döntése az Ön jövedelmétől és egyéb bevételeitől, illetve a számla átlagos egyenlegétől függ. Összeveti a rendszeres bevételeit a kiadásaival és különböző hitelminősítési technikákkal (rendszerint pontozásos módszerrel) meghatározza az Ön hitelkockázati jellemzőit, és ez alapján a túllépési keretét. Elfordul, hogy kérdéseket tesz fel a munkahelyével, eltartottjaival, egyéb pénzügyi kötelezettségeivel kapcsolatban is, hiszen ezek mind hatással vannak az Ö hitelképességére.

A hitelkeretek többnyire változó kamatozásúak és kamatterheik igen érzékenyen reagálnak az alapkamat emelkedésére. Lefelé többnyire kevésbé rugalmasak.

A bank joga a túllépési határ módosítására

A bank az Ön személyes egyenlegtúllépési lehetőségeit a fizetőképessége és a hitelkockázata alapján határozza meg. Amennyiben ezekben a tényezőkben jelentős változás menne végbe, akkor ez pozitív és negatív irányban is tükröződhet a kerete nagyságában.

A kerettúllépés lehetősége a limit erejéig állandóan fennáll. Ennek a rugalmasságnak a fejében a bank írásos formában tájékoztatva Önt, bármikor jogosult a keretet megváltoztatni, a túllépési engedélyt visszavonni, vagy a túllépési összeg visszafizetését követelni.

A bankok megváltoztathatják az ilyen hitelek feltételeit, illetve a folyósítás és a visszafizetés módját, de erről időben – de nem feltétlenül személyre szólóan - kell az ügyfeleket értesíteniük.

Hitel

1. Hitel- vagy kölcsönfolyósítás szereplői

Mielőtt belevág

Hazánkban ma nagyon sok hitelnyújtó szervezet tevékenykedik. Ne jöjjön ettől zavarba, hanem használja ki a lehetőségeket! Értékelje és hasonlítsa össze az egyes ajánlatokat és válassza ki a legjobbat!

Az biztosan jó döntés, hogy a hitelfelvételre vonatkozó döntése előtt tájékozódik a piacon és végignézi az elérhető ajánlatokat! Ügyeljen azonban arra, hogy a céljainak legjobban megfelelő hitelkonstrukciók közül válasszon!

Hasonlítsa össze a különböző hitelek teljes hiteldíj mutatóját (THM) a futamidő vizsgálatával!

Milyen költségeket tartalmaz a THM?

- a kamatot,

- a kezelési költséget,

- a hitelbírálati díjat,

- az értékbecslési díjat és

- lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját.

Mit nem tartalmaz a THM:

- a késedelmi kamatot,

- a hitel futamideje meghosszabbításának költségét,

- az egyéb olyan fizetési kötelezettséget, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik,

- a biztosítási és garanciadíjakat, valamint

- az átutalási díjakat.

Egyszerűbben a THM az az egyéves időszakra vetített százalékos érték, amely a hitel teljes díját mutatja meg, vagyis gyakorlatilag minden olyan költséget tartalmaz, amelyet a banknak a tőkén felül fizetnünk kell. Segítségével egyszerűen össze tudja hasonlítani az egymással versengő ajánlatokat, hiszen minél alacsonyabb a THM, annál kedvezőbb a fizetendő teljes hiteldíj, annál olcsóbb a kölcsön. Az összehasonlításban nagy segítséget nyújthat Önnek a PSZÁF honlapja.

2. A hitelfolyósítás feltételei

A fogyasztási hitel szolgáltatás, nem jog

Mivel a hitelnyújtás nem kötelező, a banknak nem kell megindokolnia, hogy miért nem ítélte Önnek oda a pénzt (természetesen a bank nem utasíthatja vissza a hitelkérelmet vagy hitelnyújtást diszkriminatív alapon - fajra, nemre, testi hibára, bőrszínre stb. hivatkozva).

A bank megköveteli, hogy a kölcsön nyújtása előtt hivatalos okmányokkal azonosítsa magát, megadva a teljes nevét, a születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét stb.

Mi alapján döntenek a hitelezők? Hitelreferencia

Ahhoz, hogy jogosult legyen a fogyasztási hitelre, megfelelő dokumentációval (személyi igazolvány, lakcímkártya, esetleg útlevél) kell szolgálnia. Ez rendszerint egy hiteligénylő és egy adatkezelésre vonatkozó lap kitöltését jelenti, amelyhez különböző igazolásokat, legtöbbször jövedelemigazolást kell csatolni. Egyes bankok igényt tartanak arra is, hogy befizetett közüzemi számlákat mutasson be.

Minden dokumentumot a legjobb tudása és ismerete szerint töltsön ki.

Mi alapján döntenek a hitelezők? Listák és nyilvántartások

A hitelreferencia ügynökségek a különböző nyilvánosan is elérhető dokumentumokból (bírósági ítéletek, csőd hirdetmények stb.) információkat gyűjtenek az adósok pénzügyi helyzetéről.

Fizetési nyilvántartásokat és nemfizetési adatokat tartalmazó listákat készítenek, amelyek közvetlenül érinthetik az Önre vonatkozó hiteldöntéseket.

Mi alapján döntenek a hitelezők? Garancia biztosítás

Néhány hitelező kérheti Öntől, hogy kössön fizetési garancia biztosítást. Ez a törlesztéseire terjed ki és olyan váratlan eseményekre szól, mint például az átmeneti keresőképtelenséget okozó betegség, munkanélküliség stb. A biztosítás tartalma hiteltípusonként és szerződésenként változhat.

3. Milyen hitelek vannak

Személyi kölcsön

A személyi kölcsön egy olyan pénzösszeg, amelyet rendszerint a saját bankjától, egy másik banktól, vagy attól a kereskedőtől vesz igénybe, ahol nagyobb értékű árucikket (plazma televíziót, mosogatógépet) vásárol.

A személyi kölcsön fedezete általában az adós jövedelme. A forint- és devizaalapon is felvehető hitelösszeg jóval magasabb, mint az áruhiteleknél, elérheti az ötmillió forintot is, de felvételéhez magasabb jövedelmet is követelnek meg.

Áruvásárlási hitel

Az áruvásárlási hitel a hitelszerződések legelterjedtebb formája. Az áru értékesítésekor a kereskedő rendszerint kamattal terhelt (esetleg kamatmenetes) hitelt is ajánlhat. Az így felvett hitel visszafizetése meghatározott ideig törlesztő részletekkel történik. Az ily módon megvásárolt áru jogszerű tulajdonosa Ön, és nem viheti vissza az árut, nem bonthatja fel a hitelszerződést, ha meggondolta magát.

Folyószámlahitelek, feltöltődő hitelkeretek

Ha valamelyik hitelintézetnél folyószámlával rendelkezünk, egy-egy nagyobb értékű áru beszerzését folyószámlahitelből is finanszírozhatjuk. A folyószámlahitel rendszerint feltöltődő jellegű, nyílt végű hitel, amely egy meghatározott fix összeghatáráig állandóan igénybe vehető keretet biztosít Önnek. Az összeg igénybevételét rendszerint kamat terheli.

Hitelkártyák, kereskedői kártyák

A feltöltődő hitelkeretek elvén működnek a hazánkban is egyre inkább terjedő hitelkártyák vagy kereskedői (áruházi) kártyák. Ezekkel a kártyákkal is fogyasztási hiteleket vehet igénybe.

Lízing

A lízing szerződés alapján Ön technikai értelemben bérli az árut, addig, amíg ki nem fizette az utolsó részletet.

A pénzügyi lízing során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása alapján szerzi meg. Célja az, hogy azt az Ön, mint lízingbevevő, határozott idejű használatába adja.

Kamatmentes hitelek

A kereskedők gyakran hirdetnek "kamatmenetes" vagy "ingyenes" hiteleket, "0%-os hiteleket", vagy "nulla THM" mellett nyújtott hiteleket. Ezek a konstrukciók rendszerint azt kívánják meg Öntől, hogy meghatározott, viszonylag rövid idő után fizesse ki a teljes hitelösszeget. Ha ezt az egyösszegű befizetést elmulasztaná, akkor az igénybe vett összeget a vásárlás napjától visszamenőleg számított jelentős kamatokkal, havi részletekben törlesztheti.

4. A hitel visszafizetése

Normál hiteltörlesztés

A hitelszerződés pontosan rögzíti a hitel törlesztésének összegét és időpontjait is. Az első törlesztés rendszerint a folyósítást követő 5-30 nap között válhat esedékessé.

Lehetséges azonban, hogy a hitelező biztosít valamilyen türelmi időt, azaz a törlesztést a folyósítás után viszonylag hosszabb idővel kell csak megkezdeni.

Speciális esetek- előtörlesztés és lejárat előtti visszafizetés

A fogyasztó jogosult a hitelszerződés szerinti kötelezettségeinek teljesítésére a hitelszerződésben meghatározott időpont előtt. Ilyen esetben, a tagállamok által meghatározott szabályok szerint, a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének arányos csökkentésére.

Törlesztési nehézségeim vannak: mit tegyek?

Baleset, válás, haláleset vagy a munkahely elvesztése .... Nagyon sok olyan váratlan esemény történhet az életében, amely kibillenti Önt a normális pénzügyi egyensúly helyzetéből.

Amint érzékeli, hogy fizetési kötelezettségeinek nem tud maradéktalanul eleget tenni, azonnal nézzen szembe a gondokkal, mert a halogatás csak egyre nehezebb helyzetet teremthet. Próbáljon tárgyalni a hitelezőjével a törlesztések átmeneti szüneteltetése, vagy átrendezése érdekében! Ne habozzon tanácsot kérni valamilyen hitelezésben járatos tanácsadótól, a fogyasztóvédelem szerveitől vagy az esetleges ingyenes jogi tanácsadótól.

5. Adósnyilvántartás
A vállalkozások listája

Az adósnyilvántartás, azaz a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) (korábbi nevén a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer – BAR) két részre tagolódik, a vállalkozói nyilvántartásra és a lakossági nyilvántartásra.

A negatív lista lényege

A negatív listára való felkerülés tehát önmagában nem jelenti a hitelkérelem automatikus elutasítását, mert a hiteligénylésről a pénzügyi szervezet mindig saját hitelbírálati szempontjai alapján dönt.

6. Hogyan lesz valaki kezes?

A kezesség olyan szerződés, amelyben valaki azt vállalja, hogy visszafizeti a hitelfelvevő tartozásait, amennyiben az nem teljesíti fizetési kötelezettségeit.

Valakinek a kezesévé válni nagyon komoly pénzügyi elkötelezettséget jelent és ha nincs kifejezetten jó anyagi helyzetben, akkor a kezesség teljesítése kiválthatja az Ön pénzügyi helyzetének a romlását, az Ön eladósodását is.
Mit tegyen, ha kezesként fizetésre szólítják fel? Olvassa el a kezességre vonatkozó szerződést és értelmezze, hogy

- az Ön esetében alkalmazható-e;

- megfelel-e a szabályoknak;

- mekkora összeget és milyen ütemezésben kell fizetnie;

- lépjen érintkezésbe a hitelfelvevővel és ellenőrizze az összeg helyességét;

- próbálja rábírni a hitelfelvevőt a fizetésre.

Ha kezességi kötelezettségének teljesítése pénzügyileg nehéz vagy lehetetlen helyzetbe sodorná, forduljon a hitelezőhöz és kérjen átütemezést

7. Határon átnyúló hitelezés
A tagországok hitelezési gyakorlatának különbségei

Az egységes piac keretei között várhatóan növekszik a határon átnyúló hitelek kínálata. A határon átnyúló hitel kifejezést akkor használjuk, ha a fogyasztó az állandó tartózkodási helyétől különböző tagállamban köt hitelszerződést. Ilyen eset az, ha egy magyar rezidens egy ausztriai bankban vesz fel hitelt.

Annak ellenére, hogy a tagállamok többségében egységes a valuta, még mindig 27 eltérő jogszabály szabályozza a fogyasztási hitelek feltételeit. Ennek következtében eltérések vannak az egyes tagállamok ide vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályaiban és színvonalában.

Az eltérések a hitelek számos jellemzőjét érinthetik. Így például:

- nem minden tagállamban kötelező írásos hitelajánlatot adni,

- csak kevés országban van bázis kamatláb;

- néhány ország lehetővé tesz a hitelezőnek egyfajta megfontolási időszakot, amely 7-21 napig is tarthat;

- bizonyos tagállamokban törvény van a hitelfelvevő túlzott eladósodottságának védelme érdekében.

Hogyan léphet kapcsolatba egy másik tagállam hitelintézetével?

A külföldi hitelnyújtókkal történő kapcsolatfelvételnek manapság két alapvető formája van:

- válasz valamilyen hirdetésre,

- internetes keresés.

Az utóbbi segítségével igen könnyen összehasonlíthatók az egymással versengő ajánlatok. A webes keresés lehetővé teszi azt is, hogy hozzájusson

- az alkalmazott kamatlábakra vonatkozó információkhoz,

- a hitelek elemzéséhez,

- a különböző visszafizetési opciók sémáinak az összehasonlításához.

Az interneten keresztül lebonyolított e-hitel ajánlatok két fő előnnyel járnak: a gyorsaság és a névtelenség. Ugyanakkor komoly, tagadhatatlan hátrányuk a hitelnyújtó s hitelfelvevő közötti rendszeres személyes kapcsolat lehetőségének hiánya.

A problémák orvoslása érdekében Brüsszelben már folyamatban van az e-hitelezésre vonatkozó speciális irányelv kidolgozása.

Minden esetben legyen nagyon óvatos!

Bár a külföldi hitelezők által ajánlott kamatlábak és egyéb feltételek gyakran sokkal vonzóbbnak látszanak a hazainál, ne feledkezzen meg az esetleges nyelvi problémákról sem!

A hitelszerződések mindig bonyolult nyelvezeten íródtak és mindig figyelmesen tanulmányozza illetve értelmezze az összes feltételt!

Megtakarítások és befektetések

1. Bevezetés

A helyzet felmérése: mekkora a vagyona?

Fel kell mérnie az eszközei és a tartozásai közötti különbséget. Érdemes egy vállalkozáshoz hasonló módon személyes mérleget készítenie. A nettó vagyonának mindaddig pozitív értéke van, amíg az eszközeinek értéke meghaladja a tartozásait.

Állítson maga elé célokat!

A megtakarítások és befektetések egy része valamilyen meghatározott cél érdekében történik, de ezeknek a céloknak a kitűzése során mindig reálisan kell gondolkodnia.

Megtakarítás, befektetés, adózás

Bizonyos pénzügyi termékek hozamát a kormányzatok adómentessé, kedvezményes adózásúvá tehetnek, másokat viszont jelentős adóval terhelhetnek. Ha jól választja meg a befektetéseit, akkor jelentősen csökkentheti az adófizetési kötelezettségét is.

Sohase válasszon befektetést kizárólag adózási szempontok alapján! Az adózás feltételei megváltozhatnak..

Hogyan becsülheti meg a várható hozamot?

Ha a lehető legjobb üzletet keresi, akkor számos összehasonlító táblázatot érdemes és kell áttekintenie. Összehasonlító elemzéseket a független befektetési tanácsadók, a fogyasztóvédelmi szervezetek vagy a pénzügyi intézményeket felügyelő állami szervezetek honlapján is találhat.

Talán felesleges is megismételni a befektetési piac alaptörvényét: a magasabb hozam, mindig magasabb kockázattal jár együtt!

A befektetők 8 aranyszabálya

1. Tudja, hogy pénzügyileg hol tart!

2. Gondolja végig a prioritásait, hiszen látszólag bármiért takarékoskodhat!

3. Diverzifikálja a befektetéseit!

4. Jelöljön meg a maga számára megfelelő időt

5. Állítsa fel a saját kockázati küszöbét!

6. Tartson ki az eredeti elképzelései mellett!

7. Korlátozza befektetéseit!

8. Gondoljon mindig az adókra!

2. Megtakarítások vagy befektetések

Banki megtakarítások és befektetési lehetőségek

A megtakarítások legfontosabb jellemzője az, hogy a bankcsődtől eltekintve nincs kockázatuk, így a bankban megtakarított pénzét nagy valószínűséggel vissza fogja kapni.

A befektetések kockázattal járnak. Lehetnek nagyon hosszú lejáratúak is és nem lehet biztos benne, hogy vissza fogja kapni a befektetett tőkéjét. A befektetések nagy részének ugyanis sem a hozama, sem a tőke visszafizetése nem garantált. A nagyobb kockázatot a jó befektetés a betéti kamatnál jóval magasabb hozammal kompenzálja.

Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a bankok?

A hitelintézeti törvény szerint a hitelintézetek a következő pénzügyi szolgáltatásokat láthatják el: betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz elfogadása; hitel és pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; elektronikus pénz kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása; valutával, devizával történő kereskedelmi tevékenység; pénzügyi szolgáltatás közvetítése; letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; hitel referenciaszolgáltatás; készpénzátutalás.

Ha kockázat nélküli megtakarítást szeretne

A megtakarítások legegyszerűbb eszköze a betétszámla. Betét a betétszerződés vagy takarék-betétszerződés alapján fennálló követelés, vagyis az a pénzösszeg, amelyet egy hitelintézetnél kamatfizetés ellenében helyezünk el. Betétet kizárólag hitelintézetek gyűjthetnek. Ha a kockázatot minimálisra akarja csökkenteni, akkor válasszon valamilyen betétalapú terméket.

Megtakarítás banki értékpapírral: letéti jegy

A letéti jegy hitelviszonyt megtestesítő, sorozatban kibocsátott kizárólag névre szóló értékpapír. A letéti jegy kibocsátója, arra kötelezi magát, hogy a megjelölt – és részére befizetett – pénzösszeg előre meghatározott kamatát, valamint a pénzösszeget a letéti jegy mindenkori tulajdonosának, a megjelölt időben és módon megfizeti. A letéti jegy futamideje a kibocsátástól számítva maximum három évig terjedhet, a benne foglalt követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt évül el.

3. Befektetések
Kockázatmentes és kiskockázatú befektetések

A befektetési piacon elérhető termékek között alacsonyabb kockázatúnak tekintik a kötvényeket. A kötvényben a kibocsátó (az adós) arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, továbbá ennek kamatát a kötvény mindenkori tulajdonosának vagy birtokosának (a hitelezőnek) a kötvényben megjelölt időben és módon megfizeti (A kötvény esetében tehát mindig számíthat a tőke visszafizetésére). Kötvény kibocsátására elsősorban jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet és az állam jogosult.

A kötvények típusai

A nem kamatozó vagy diszkont (zéró kamatozású, zéró kupon) kötvények vásárlójának abból adódik a hozama, hogy a kibocsátó az eszközt névérték alatt (diszkonttal) hozza forgalomba, a lejáratkor névértéken vásárolja vissza. A kamatozó értékpapírok körébe tartozó eszközökből a kamatozás jellegéből adódóan a fix vagy rögzített kamatozású és a változó kamatozású kötvényeket említjük meg.

Biztos befektetések: állampapírok

Állampapírok azok az értékpapírok, melyeket az állam (kincstár, állami költségvetés) az állam adósságának a fedezésére bocsát ki, és az adósság tényét azt megtestesítő értékpapírba foglalja. Kibocsátásakor az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az állampapírt megvásárló félnek - a kölcsön adónak - adósságot törleszt, kamatot és járadékot fizet az értékpapírban részletezett tartalommal. Az állam kizárólag adósságot megtestesítő papírokat bocsát ki.

Államkötvények

Az államkötvény a Magyar Állam közvetlen, általános és feltétel nélküli kötelezettségvállalása arra, hogy az értékpapíron szereplő névértékét és annak előre meghatározott kamatát (vagy egyéb járulékait) a megjelölt időben és módon megfizeti.

Diszkontkincstárjegy

A diszkontkincstárjegyek nem fizetnek kamatot. Így egy racionális befektető számára csak akkor lehetnek vonzóak, ha a névértéknél alacsonyabb áron kerülnek forgalomba és lejáratkor a kibocsátó a névértéket fizeti vissza. A diszkont összegén a névérték és a vételár közötti különbséget értjük.
A kamatozó kincstárjegyek futamideje is a kibocsátástól számított egy évig terjedhet. Ezek fix kamatozású, dematerializált állampapírok, amelyeknek alapcímlete 10 ezer forint. A futamidő végén fizetett kamatot a befektető a törlesztéssel együtt kapja kézhez.

Kincstári takarékjegy

A kincstári takarékjegy a vásárlástól számítva bármikor visszaváltható, végső lejárata a vásárlás napjától számított 1 év, mégpedig úgy, hogy a végső lejárat napja a vásárlás napjával megegyező naptári nap. A vásárlás napját követő 12 hónap eltelte után tovább nem kamatozik, függetlenül attól, hogy a tényleges visszaváltás mikor történik. A kincstári takarékjegyet valamennyi forgalmazó visszaváltja.

Befektetés a részvénypiacon

A részvény vállalatok (részvénytársaságok) alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalat alaptőkéjének meghatározott - a névértéknek megfelelő - hányadát testesíti meg.

A részvény a változó hozamú (osztalék) papírok közé tartozik. Ezeknek a pénzügyi eszközöknek a megvásárlásakor a befektető nem tudja előre, hogy milyen hozamra számíthat. A közgazdászok többségének véleménye szerint, a részvény hozama hosszabb távon szorosan összefügg a kibocsátó részvénytársaság gazdálkodásának eredményességével. De azt senki sem sejtheti, hogy mekkora lesz egy cég három év múlva elért profitja.

A befektető a részvény eladásakor a részvények piaci árának, az árfolyamnak a növekedéséből is hasznot húzhat.

A részvények árfolyamát és ezen keresztül hozamát nemcsak a vállalkozás teljesítménye, hanem számos más tényező is befolyásolja. A részvényárfolyamok érzékenyen reagálhatnak a cég gazdasági, társadalmi, politikai környezetének változására, a gazdasági szereplők várakozásainak az alakulására, vagy akár a kereskedelemben résztvevők pszichológiai magatartására is.

4. Tőzsdei befektetések
A tőzsdéről általában

A pénzügyi piacok elsődleges funkciója a tőkeáramlás elősegítése. A pénzügyi piacok nem szükségszerűen jelentenek fizikai helyet. Sokkal inkább jelentik a vevők, az eladók, a kereskedők, a befektetési szolgáltatók és más szereplők olyan összességét, amelyet formális kereskedési szabályok és kommunikációs hálózatok kötnek össze az értékpapírok kibocsátása és forgalmazása érdekében.

Az értékpapírok piacait sokféle módon szokás csoportosítani. Az egyik leggyakoribb csoportosítási ismérv a piacok koncentráltsági foka. Ennek alapján megkülönböztetünk koncentrált (tőzsdei) kereskedelmet (első piac), és nem koncentrált (tőzsdén kívüli) kereskedelmet.

A tőzsdealapítás feltételei

Tőzsdei tevékenységek végzésére kizárólag tőzsde jogosult. A tőzsdei tevékenység nem más, mint a tőzsdei termék szervezett, szabványosított kereskedésének üzletszerű lebonyolítása. A tőzsde kizárólag tőzsdei tevékenységet, illetve azt segítő, kiegészítő tevékenységet folytathat. A tőzsdei tevékenységet segítő, kiegészítő tevékenységek a következők: elszámoló házi, oktatási, informatikai, kiadvány előállítási és terjesztési, valamint az adatszolgáltatási tevékenység. A tőzsde alapításához Felügyeleti engedély kell.

A Budapesti Értéktőzsde szerepe és funkciója

A világban uralkodó tendenciáknak és a megváltozott tőkepiaci szabályoknak megfelelően 2002. áprilisában a BÉT önálló jogi személyből a társasági törvény előírásainak megfelelő részvénytársasággá alakul át. Így 2002. július 1-jén megalakult a Budapesti Értéktőzsde Részvénytársaság (2006 áprilisától: Budapesti Értéktőzsde Zrt.). 2004-ben jelentős változás állt be a BÉT tulajdonosi körében. Jelentős részvénycsomag vásárlással osztrák bankok és a Bécsi Tőzsde kezébe került a részvények többsége. Egy év múlva lezajlott a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde tevékenységének integrációja is. Így ma árupiaci kereskedelem is folyik a BÉT-en.

A BÉT a magyar tőkepiac egyetlen ilyen jellegű intézményeként alternatívát nyújt a hitelintézeti finanszírozással szemben. A működési területe három jól elkülöníthető részre osztható. A részvény szekcióban tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapírokkal részvényekkel, befektetési jegyekkel és a kárpótlási jegyekkel kereskednek. A hitelpapír szekcióban az állampapírok mellett egyre több a jelzáloglevél és a vállalati kötvény. A származékos szekcióban egyedi részvény és BUX index, deviza, illetve kamat alapú határidős és opciós ügyletek köthetők.

Kik az értékpapírpiac szereplői?

Az értékpapírpiac szereplői a befektetők, a kibocsátók, a befektetési szolgáltatók (közvetítők) és a felügyelet. A kibocsátó az a személy, aki az értékpapírban megtestesített kötelezettség teljesítését a maga nevében vállalja. A befektető az a személy, aki a kibocsátóval, befektetési szolgáltatóval vagy más befektetővel kötött szerződés alapján saját vagy más pénzét, az értékpapír-piac hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. A befektetési szolgáltatók olyan vállalkozások, amelyek elősegítik a pénzügyi eszközök piacra jutását és adásvételét. A felügyelet - (nálunk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, röviden PSZÁF) olyan közigazgatási szerv, amely többek között a befektetési és pénzügyi szolgáltatások piacának jogszerű és prudens (körültekintő, megfontolt) működését, a piaci viszonyok átláthatóságát és tisztaságát hivatott biztosítani

A tőzsdei kereskedés és a tőzsdei ügylet

A tőzsdén kereskedést a tőzsdei kereskedők folytatják. A tőzsdei ügylet az a szerződés, amelyet a tőzsdei kereskedő a tőzsdén - a tőzsdei szabályzat által lehetővé tett körben és módon - tőzsdei termékre vonatkozóan köt. A tőzsdei ügylet azonnali, határidős és opciós ügylet, valamint ezek kombinációja lehet.

Hogyan kerülnek a papírok a tőzsdére?

A tőzsdére csak nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokat lehet bevezetni. A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok tőzsdei bevezetését a kibocsátónak kérelmeznie kell. A BÉT egy meghatározott kritériumrendszer alapján dönti el, hogy az értékpapír forgalmazható-e vagy sem.

Milyen termékekkel kereskednek a tőzsdén?

A BÉT-en jelenleg a következő szekciókban a következő pénzügyi termékekkel kereskednek:

Részvényszekció: részvények, befektetési jegyek, kárpótlási jegy.

Hitelpapír szekció: állampapírok, jelzáloglevelek, vállalati kötvények.

Származékos szekció: szabványosított határidős termékek (futures), opciók (részvényindex opciók, egyedi részvény, deviza).

Hogyan követheti az értékpapírpiac változását?

A legfontosabb információk a következők:

- A tőzsdei termék árfolyamának alakulása, amelynek nemcsak a konkrét értéke, tendenciája, hanem a változékonysága is fontos lehet.

- A kereskedés volumene: ez a szám azt jelzi, hogy mekkora forgalmat bonyolítanak le az adott eszközből és érdemes azon is elgondolkodnia egy befektetőnek, ha a forgalom túlzottan alacsony és azon is, ha nagyon magas.

- A piaci kapitalizáció, amely a vállalat tőzsdei értékét fejezi ki és úgy nyerjük, hogy megszorozzuk a jelenlegi részvényárfolyamot a cég tőzsdére bevezetett részvényeinek a számával. Ha egy vállalatnak 120.000 részvénye van a forgalomban, és a részvényárfolyam 10.000 Ft, akkor a kapitalizáció 1.2 milliárd forint.

Az tőzsdeindexek mozgása jelzi, hogy az indexkosárban szereplő részvények vagy más eszközök mozgása milyen tendenciát mutat. Az indexkosarakat úgy alakítják ki, hogy az index alakulása jól jellemezze az egész piac vagy egy fontos részpiac mozgását.

5. Kötvények a tőzsdén
A kamatszelvények

A szelvényérték (kuponérték) a kötvény kibocsátója által a lejáratig fizetett éves kamat speciális elnevezése. A kamatszelvény nélküli (zéró kupon) kötvények nem fizetnek kamatot.

A kötvény árfolyama: a jelenérték

Az értékpapír árfolyamát a belőle származó jövőbeli jövedelmek jelenértéke adja. Ennek a logikának az értelmében, a kötvény esetében is minden egyes jövedelemtényezőnek ki kell tehát számítanunk a jelenbeli értékét, és ezeket az értékeket összegeznünk kell.

A kötvény megszerzése és átruházása

A kötvény első tulajdonjogát jegyzéssel vagy aukción lehet megszerezni.

A jegyzés az értékpapír forgalomba hozatala során az értékpapírt megvásárolni szándékozó befektetőnek az értékpapír megvásárlására irányuló - a jegyzési íven tett feltétlen és visszavonhatatlan - nyilatkozata, amellyel az ajánlatot elfogadja, és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. A kötvények forgalmazásának, illetőleg a jogszerzésnek sajátos formája a kötvények aukción történő értékesítése.

A kötvény átruházható, és ezzel a kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra. A kötvény átruházására csak a kötvény birtokában kerülhet sor. A kötvényátruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, vagy a részleges kötvényátruházás semmis.

A kötvény mint szerződés

A kötvény olyan szerződés, amely a kibocsátó és a befektető között jön létre. A kötvénynek szigorú alaki kellékei vannak.

A kötvények árfolyama: a kamatláb

Amikor a jövőbeli és jelenbeli pénzek értékét összehasonlítjuk, a két összeg között a kamatláb teremt kapcsolatot. Ha ma bankba teszünk 100 forintot, akkor egy év múlva 5%-os kamatláb mellet 105 forintunk lesz, 10%-os kamatláb mellett viszont 110 forint ütheti a markunkat. A kötvény futamideje alatt a piaci kamatlábak állandóan mozognak, vagyis állandóan változik a jelenbeli és jövőbeli pénzek közötti kapcsolatot megteremető eszköz.

A kötvények árfolyama: az időtényező

A kötvények árfolyamának kialakításában három tényezőnek van fontos szerepe: az időnek, a kockázatnak és a piaci kamatlábnak Az idő múlásának hatása két formában nyilvánul meg. Egyrészt a kamatfizetések közötti időszakokban periodikus változások jelentkeznek, másrészt a lejárat felé közeledve a névérték felé közeledik a kötvény árfolyam.

A kötvények árfolyama: az kockázat

A magasabb kockázatot mutató vállalkozás kötvényétől a befektetők azt várják, hogy kockázati prémiummal megnövelt jövedelmet hozzon, azaz ugyanabban az időpontban magasabb legyen az árfolyama, mint alacsonyabb kockázatú társáé.

Mi a kötvény?

A kötvények alapvetően adósságpapírok. Ön meghatározott időtávra, meghatározott hozam (szelvényráta, kuponráta) mellett pénzt ad kölcsön egy vállalkozásnak, vagy az államnak. Amikor a kötvény lejár, mind a vállalati mind az államkötvények esetében Önnek maradéktalanul vissza kell kapnia a kölcsönadott tőkét.

6. Részvények a tőzsdén
Mi a részvény?

A részvény vállalatok (részvénytársaságok) alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalat alaptőkéjének meghatározott - a névértéknek megfelelő - hányadát testesíti meg.

Részvényportfolió kialakítása

A portfolió az Ön által birtokolt befektetési eszközök összességeként fogható fel. Mind matematikailag, mind józan ésszel belátható, hogy ha több elemű portfoliót épít, akkor az egyes részvények árfolyam alakulása kisebb súlyt képez a befektetéseiben és az is belátható, hogy az ellentétes irányú árfolyammozgások eredményeként a piac átlagos hozamához közelít az Ön portfoliójának a hozama is.

Belátható: a részvényportfolióját diverzifikálnia kell, vagyis nem szabad „a tojásokat egy fészekbe raknia”. Nemcsak arra érdemes figyelni, hogy több cég részvényét vegye meg, hanem arra is, hogy azok eltérő ágazatokban, eltérő piacokon stb. működjenek.

Az értékpapírszámla és az ügyfélszámla

Mielőtt értékpapírt vásárolna, fel kell keresnie egy az igényeinek megfelelő bankot vagy befektetési szolgáltatót és értékpapírszámlát, továbbá ügyfélszámlát kell nyitnia. A befektetési szolgáltató az értékpapírszámlán tartja nyilván a számlatulajdonos birtokában lévő értékpapírok típusát, darabszámát, és beszerzési, illetve eladási tranzakcióit.

Az ügyfélszámla: A befektetési szolgáltató az ügyfélszámlán tartja nyilván a számlatulajdonost megillető bevételeket, és az ügyfélszámláról teljesíti az őt terhelő kifizetéseket.

Hogyan határozódnak meg a részvényárfolyamok?

Az éppen jegyzett részvényárfolyamot, amely a részvény adott pillanatban fennálló piaci értékét mutatja, a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg.

A részvényárfolyamokat ezen kívül számos egyéb hatás is befolyásolja, ide értve a politikai, gazdasági és pszichológiai tényezőket is. Minden olyan tényező elmozdíthatja az árat, amely befolyásolni képes a piaci szereplők várakozásait.

Profitok és díjak

- Hozamok: a részvények kétfajta hozamot generálhatnak.

- Osztalékot, amely a társaság nyereségéből való részesedés abban az esetben, ha a cég

közgyűlése annak részleges vagy teljes kiosztását szavazza meg.

- Tőkenyereséget: a részvények beszerzési és eladási ára (árfolyama) közötti különbség.

Díjak: a befektetési szolgáltató által felszámolt költségek.

Speciális vállalati akciók: tőkeemelés, részvényfelosztás

A részvénytársaságok a jegyzett tőke felemeléséről az alapszabályban meghatározott módon, többnyire egyszerű közgyűlési többségi szavazataránnyal dönthetnek. Ennek hatására a cég hitelképessége magasabb lesz és növekedési lehetőségei is kiterjednek.

A tőkeemelésnek több formája van:

A részvénypiaci befektetők 10 parancsolata

Ne fektess be, ha nem engedheted meg magadnak! Ne fektess be a mindennapi életvitelhez szükséges pénzből!

Kerüld a bennfentesek tanácsait! (Hacsak nem akarsz nagyot kockáztatni.)

Ragaszkodj ahhoz, amit ismersz! Ne diverzifikáld túl a portfoliódat, csak azokba a cégekbe fektess be, amelyekről részletes információid vannak.

Dönts megalapozottan! Igyekezz mindent megtudni a cégről: mióta van a tőzsdén, hogy gazdálkodik, hogyan alakult a részvényárfolyama stb.

Vásárolj okosan és mérd fel a kockázatot! Figyeld a PE arányt (Price Earnings Ratio- ár/hozam arány), ne csak az elmúlt évek mutatói tekintsd át, hanem tanulmányozd az előrejelzéseket is.

Adj el a megfelelő időpontban! Tűzz magad elé nyereségcélokat és ha azokat elérted, ne habozz eladni!

Ne az újságok árfolyamközléseire támaszkodj! Az árfolyamok nagyon gyorsan változnak, az újságban pedig az előző napi árfolyamot találod. A megfelelő ajánlatot a megfelelő időben kell megtenni.

Diverzifikáld a kockázatot! Ne helyezz minden tojást egy fészekbe, légy tisztában azzal, hogy egy részvénybe fektetve komoly kockázattal nézel szembe.

Légy fegyelmezett! Ha kell folytass veszteségcsökkentő akciókat, mert nagyot veszíthetsz, ha arra vársz, hogy a süllyedő piac majdcsak elindul felfelé.

Tarts pénzt az ügyfélszámládon! Ne költs el mindig minden pénzt befektetésre, mert nem marad a nagyon jó lehetőségek kihasználására.

7. Biztosítások
Az életbiztosítás fogalma

A klasszikus életbiztosítás egy olyan szerződés, amelynek egy meghatározott összeg (díj) rendszeres fizetése fejében a biztosító vállalja, hogy a kedvezményezettnek egy fix összeget, vagy meghatározott járadékszerű jövedelmet fizet a biztosított halála esetén.

Az életbiztosítások érintettjei: A biztosító, a kötvény tulajdonosa, a biztosított, és a kedvezményezett.

Az életbiztosítások csoportosítása

Az életbiztosításoknak általában két alapvető formáját szokták megkülönböztetni: a halál esetére szóló, vagy kevésbé riasztóan kockázati életbiztosítást, és az elérési biztosítást.

A modern életbiztosítások ezt a két alaptípust kombinált formában, sőt megtakarításokkal „összeházasítva” is alkalmazzák. Ezeket a kombinált életbiztosításokat általában három csoportba szokás sorolni: vegyes biztosítások, járadékbiztosítások és befektetési egységhez kötött biztosítások.

Az életbiztosítások típusai

A haláleseti (kockázati) életbiztosítás esetén a biztosító azt vállalja, hogy amennyiben a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor a kedvezményezett részére egy, az előre meghatározott biztosítási összeget kifizeti.

Az elérési biztosításokat meghatározott időtartamra, vagy lejárati időpontra kötik.

A vegyes biztosítás a kockázati és elérési biztosítás kombinációja.

A befektetési egységhez kötött életbiztosítás

A befektetési életbiztosításnál a biztosított megválaszthatja, hogy a díjtartalékot milyen típusú és kockázatú portfolióba fektetesse be a biztosító.

A befektetési egységhez kötött (unit linked) életbiztosítások kockázatosak abban az értelemben, hogy a befektetések értéke csökkenhet is. A biztosító csak igen ritkán – és persze nem ingyen - vállal tőke- és hozamgaranciát.

Járadékbiztosítások

A járadékbiztosítások egy részénél létezik ún. garanciaidő, ami azt jelenti, hogy amennyiben a biztosított a járadék folyósításának ideje alatt meghal, a kedvezményezett a garanciaidőn belül még élvezheti egy ideig a járadékot. A garanciaidő leteltével a szolgáltatás megszűnik.

Kiegészítő biztosítások

Az életbiztosítások egy része lehetővé teszi, hogy speciális halálokokra vagy élethelyzetekre kiegészítő biztosítást kössünk. Ezek a többletszolgáltatások természetesen többletdíj fizetését vonják maguk után.

Mi alapján válasszunk életbiztosítást?

A biztosítások megkötése előtt is azt kell először tisztáznunk, hogy milyen céljaink (gondoskodás, megtakarítás, befektetés stb.) vannak a szolgáltatás megvásárlásával?

Amennyiben kiválasztottuk a konkrét terméket, tanulmányozzuk a szerződési feltételeket /szabályzatot/. Ne féljünk szakember segítségét kérni, ha valamit nem értünk!.

Az életbiztosítások SZJA kedvezménye

Legalább 10 éves díjfizetési tartam esetén Ön az évente befizetett díjainak 20%-ával, valamint az előző évhez képest megfizetett biztosítási díjnövekmény 30%-ával, de legfeljebb 100 000 Ft-tal csökkentheti személyi jövedelemadóját a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek együttes teljesülése esetén.

Öngondoskodás I. Magánnyugdíjpénztár
Bevezető

A magyar nyugdíjrendszer a 90-es évek közepétől kezdve jelentős átalakuláson ment keresztül. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszert felváltotta egy több lábra támaszkodó, az öngondoskodás szerepét előtérbe helyező nyugdíjrendszer. A mai magyar nyugdíjrendszer négy pillérre épül:

1. társadalombiztosítás,

2. magánnyugdíjpénztár

3. önkéntes nyugdíjpénztár

4. nyugdíj elő takarékossági számla

Az első két pillér kötelező jellegű, a 3. és 4. pillérbe tartozó konstrukciók önkéntesek, öngondoskodásra épülnek.

A magánnyugdíjpénztár működése

A magánnyugdíjpénztár a tagok tulajdonában lévő, az önkormányzatiság elvén működő intézmény, amely a kötelező nyugdíjjárulék egy részét és az esetleges kiegészítő befizetéseket tagdíjként gyűjti. A pénztártagok befizetéseinek, a tagdíjnak a mértékét törvény határozza meg. Ma ez kötelezően a havi járulékköteles jövedelem 8 %-a, amit a munkáltató vagy a tag kiegészíthet ugyanennek a jövedelemnek maximum 10 %-áig.

A választható portfoliós rendszer

A választható portfoliók kockázati (és a befektetések logikája szerinti) hozamai sorrendben a következők:

-klasszikus -kiegyensúlyozott - növekedési

Kifizetések

A nyugdíjszolgáltatást a tag akkor veheti igénybe, ha elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt vagy rokkanttá válik. Az egyéni számlán lévő összeg nem része a tag hagyatékának, de halála esetére a tag (akár több) kedvezményezettet jelölhet meg. Az örökös jogállása megegyezik a kedvezményezettével.

A tagnak a felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett eldöntheti, hogy az egyéni számlán lévő összeget

- egy összegben felveszi,

- átutalja a Nyugdíjbiztosítási Alapba nyugellátás igénybevétele céljából,

- átvezetteti a saját egyéni számlájára.

Öngondoskodás II. Önkéntes nyugdíjpénztár

A felhalmozott összegek fedezete és folyósítása

A nyugdíjpénztáraknak ez a formája önkéntes alapon szerveződik. Kötelező tagság nincs, a tagdíjak mértékét az alapszabály határozza meg. A pénztáraknak ez a formája nonprofit szervezet, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodás eredményét sem osztalékként, sem más formában nem lehet kivonni, azt a tagok között osztják fel.

A felhalmozott összegek felhasználása

A befizetett összegeket a pénztár három részre osztja:

- fedezeti tartalékba, a tag egyéni számlájára helyezi el az összeg 92-98%-át,

- a költségek fedezésére szolgáló működési tartalékba helyezi az összeg 2-8%-át;

- likviditási tartalékba teszi az összeg 0,1-2%-át.

A nyugdíjszolgáltatás forrása a fedezeti tartalék, és annak hozama. Az egyéni számlákon lévő összegeket a pénztár befekteti.

Kifizetések a nyugdíjas kor elérése előtt

Az önkéntes pénztárak esetében tíz év várakozási idő elteltével akkor is dönthetünk az egyéni számlánkon lévő összeg felhasználásáról, ha még nem vagyunk nyugdíjasok.

Lehetőségeink a következők:

- változatlan feltételekkel tagok maradunk;

- tagok maradunk, de a megtakarításunkat egy összegben felvesszük (ezt 3 évente egyszer tehetjük meg),

- kilépünk a pénztárból és felvesszük az egyéni számlán lévő pénzt;

- nem fizetünk tovább tagdíjat, de a pénzt a számlánkon hagyjuk, és csak nyugdíjasként vesszük igénybe.

Kifizetések a nyugdíjas kor elérése után

Ha a tag a nyugdíjkorhatárt elérte, nyilatkoznia kell arról, hogy a szolgáltatást

- egy összegben vagy a pénztár alapszabálya alapján előre megszabott időtartamig illetve elhalálozásig szóló járadék formájában veszi-e igénybe és a tagdíjat nem fizeti tovább,

- egy részét egy összegben, a többit járadékként veszi igénybe és a tagdíjat nem fizeti tovább,

- egyelőre nem eszi igénybe és a tagdíjat tovább fizeti.

Három évet meghaladó tagság esetén a szolgáltatás igénybe vétele adómentes.