CA képzés gyakorlatok
<!--[if gte mso 10]>
Fogyatékos fogyasztók
Nehézségi szint: 1
Csoport létszám: 6-36 fő
Szükséges idő: 120 perc
Szociális kompetenciák: decentrálás, empátia, feladatvállalás, probléma azonosítás, probléma kezelés, társadalmi részvétel
Azt nézd, hogy mire képes, és ne azt, hogy mire nem!
A gyakorlatról röviden:
A gyakorlat célja, hogy elősegítse a fogyatékosok helyzetének megismerését, fogyasztói jogaik gyakorlásának lehetőségét
Az érintett jogok:
A fogyatékosok társadalmi integrációjának akadályai
A fogyatékosok jogainak mint alapvető emberi jogoknak az elfogadása
Az érintett jogok
a diszkrimináció tilalma
az egyenlő bánásmódhoz való jog
a szociális biztonsághoz való jog
Célok:
A fogyatékosok mindennapi gondjainak és szükségleteinek megismertetése
a szükségletek kielégítését szolgáló megoldások kidolgozása
a megértés és a szolidaritás támogatása
Szükséges eszközök:
A bevezetőhöz: papírlap és toll minden résztvevőnek
A 2. részhez, páronként: szatyor, 5 db papírdoboz, tollak, újság, könyvek, CD-k, játékok, 3 különböző címletű pénzérme,
kendő, amellyel beköthetjük a párunk szemét
papírlap, toll
A 3. részhez, páronként:
egy szerepkártya, melyre különböző termék vásárlás, vagy szolgáltatás igénybevételét írjuk fel
papírlap, toll
A 4. részhez:
mankók, ha nincs elég, akkor stopperral mérjük az időt.
elegendő hely egy akadálypálya kialakításához (amennyiben van rá lehetőség, úgy egy másik teremben vagy az udvaron)
akadályok, például asztalok, székek, sok újság a földre, farakás stb.
nagy papírlap és filctollak
óra vagy stopper
Előkészítés:
Írjuk meg a szerepkártyákat. Használhatjuk a játék által javasoltakat, de kitalálhatunk újakat is.
Amennyiben megoldható, készítsük el előre az akadálypályát egy másik teremben vagy az udvaron (ez utóbbi még jobb, hiszen ott még izgalmasabb lehet a játék). Ha bent maradunk, akkor építsünk székek és asztalok határolta szűk utakat, a pályát pedig próbáljuk nehéz tereppé alakítani fadarabok és újságpapírok segítségével.
A gyakorlat levezetése
A gyakorlat négy részből áll: 1. rész: bevezetés, 2. rész: vásárlás bekötött szemmel, 3. rész: jelbeszéd (mutogatás), 4. rész: vásárlás mankóval verseny.
1. rész: Bevezetés (10 perc)
1. Magyarázzuk el, hogy a gyakorlat három fő fogyatékosságra épül: vakság, siketnémaság, mozgáskorlátozottság.
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy gondolják végig azt, milyen szolgáltatást szeretnének igény bevenni (vásárlás, utazás, egészségügy, oktatás, banki szolgáltatás, stb) illetve e közben milyen bánásmódban szeretnének részesülni, ha ők lennének fogyatékosok. Kérjük meg őket, hogy írják le ezt címszavakban.
3. Ezután kérjük meg őket, hogy arról is írjanak néhány gondolatot, mitől félnének a legjobban, ha ők lennének fogyatékosok.
4. Ha elkészültek, kérjük meg őket, hogy fordítsák meg a papírjukat, majd folytassuk a 2. résszel.
2. rész: Bevásárlás bekötött szemmel (helyezzünk ki a terembe 5 db papírdobozt. Az egyikbe újságokat, a másikba tollakat, a harmadikba könyveket, a negyedikbe cd-ket, az ötödikbe játékokat tegyünk)
Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak párokat. Osszuk ki a kendőket. Minden pár egyik tagja a vak szerepét tölti be, a másik pedig a segítője lesz. A segítők feladata, hogy egész idő alatt ügyeljenek párjuk épségére és biztonságára. Csakis a másik biztonságához kapcsolódó egyszerű kérdésekre válaszolhatnak, és ekkor is csak igennel vagy nemmel. Minden párnak 3 db előre meghatározott tárgyat kell összegyűjtenie.
2. Kérjük meg a segítőket, hogy sétáljanak a párjukkal a teremben, és a korábban elhelyezett dobozokból gyűjtsék össze a 3 db „árut”
3. Amikor begyűjtöttek mindent, kérjük meg a segítőket, hogy vezessék a párjukat a székhez, ahol várja őket egy ”eladó”. Az eladónak ki kell fizetni az árut (az előre átadott 3 db különböző címletű pénzérmével)
4. Ezután kérjük meg a "vak" résztvevőket, hogy vegyék le a kendőt, és nézzék meg a tárgyakat. Hagyjunk egy kis időt arra, hogy a párok megbeszéljék a játékkal kapcsolatos érzéseiket.
6. Végül várjunk néhány percig, amíg a résztvevők kilépnek a szerepükből, majd lépjünk tovább a 3. részhez.
3. rész: Jelbeszéd
1. Kérjük meg a párokat arra, hogy cseréljenek szerepet. Akik eddig segítők voltak, azok "siketnémák" lesznek, a párjuk pedig felváltja őket a segítő szerepében.
2. Adjunk minden "siketnémának" egy szerepkártyát, amelyet nem mutathatnak meg a párjuknak. Adjunk papírt és tollat a segítőknek.
3. Kérjük meg a "siketnémákat", hogy magyarázzák el a problémájukat a segítőjüknek úgy, hogy közben nem beszélhetnek, nem írhatnak, és nem rajzolhatnak. A segítők jegyezzék fel, hogy szerintük miről van szó.
4. Amikor a "siketnéma" résztvevő úgy érzi, hogy már mindent elmutogatott, kérjük meg, hogy mutassa meg a szerepkártyát a segítőjének. Adjunk nekik időt arra, hogy megbeszéljék a játékkal kapcsolatos érzéseiket, benyomásaikat és félelmeiket.
4. rész: vásárlás mankóval
1. Mutassuk meg a pályát a résztvevőknek. Az nyer, aki a legrövidebb idő alatt megy végig rajta, és a fordulóban elhelyezett dobozból bele tudja szedni a bevásárló szatyrába az „árukat” Aki nekiütközik valaminek, az büntetést kap.
2. Írjuk fel az eredményeket egy nagy papírlapra.
3. Miután mindenki kipróbálta, tartsunk rövid szünetet, majd folytassuk az értékeléssel.
Feldolgozás és értékelés
Beszéljük meg közösen a 2., a 3. és a 4. részt, majd nézzük meg, hogy a résztvevők mit tudtak a gyakorlat elején, és mit tanultak a gyakorlatnak köszönhetően.
1. Kezdjük a bekötött szemmel végzett sétával. Tegyük fel az alábbi kérdéseket az egész csoportnak:
Hogyan érezték magukat a gyakorlat során?
Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?
Nehéz volt-e megbízni a másikban, illetve nehéz volt-e megbízhatónak lenni?
Hány tárgyat sikerült azonosítani a táskában? Ehhez melyik érzékszervüket használták a "vakok"? Hányan merték megkóstolni a dobozos üdítőt?
2. Folytassuk a 2. résszel, a jelbeszéddel:
Hogyan érezték magukat a résztvevők a gyakorlat során?
Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?
Zavarta-e a "néma" résztvevőket az a tudat, hogy nem értik őket?
Zavarta-e a segítőket az a tény, hogy nem mindent értenek?
3. Ezután beszéljük meg a vásárlás mankóval versenyt:
Hogyan érezték magukat a résztvevők egy olyan helyzetben, ahol sokkal nehezebben mozognak?
Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?
4. Folytassuk azokkal a félelmekkel és elvárásokkal, amelyeket a résztvevők a gyakorlat elején fogalmaztak meg. Kérjük meg őket arra, hogy olvassák át, amit akkor írtak, majd válaszoljanak az alábbi kérdésekre:
Voltak-e olyan félelmeik, amelyek beigazolódtak a gyakorlat során?
Hogyan próbáltak segíteni a párjuknak?
Hogyan fogadta a párjuk a felkínált segítséget?
Könnyű volt-e eldönteni, hogy mikor és mennyit segítsenek?
5. Mitől féltek a résztvevők a legjobban, amíg fogyatékosok voltak? Min alapultak ezek a félelmek? Voltak-e olyanok, akik attól féltek, hogy esetleg baleset vagy betegség következtében válnak fogyatékossá?
6. Mi volt a legmeglepőbb, amit a gyakorlat során tudtak meg?
7. Ismernek-e valakit, aki vak, siketnéma vagy kerekesszékkel közlekedik? Milyen társadalmi életet élnek? Hogyan viselkednek velük mások?
8. Gondoljuk át, hogy a közelünkben található épületeket és utcákat a fogyatékosok igényeinek megfelelően alakították-e ki (akadálymentesítették-e).
9. Mit lehetne, és mit kellene tenni azért, hogy a fogyatékosok minden esetben egyenlő bánásmódban részesüljenek?
Tanácsok a csoportsegítőknek
A 4. rész (verseny mankóval) ne legyen hosszabb 2-3 percnél - különösen, ha kevés a mankó -, mert a résztvevőknek várniuk kell, és elunják magukat.
A gyakorlat menete nagyban függ a csoporttól. Tegyük világossá számukra, hogy valós helyzeteket fognak átélni, amelyekben megtapasztalhatják, hogy milyen érzés fogyatékosnak lenni. Magyarázzuk el, hogy nem mások kifigurázása vagy megbántása a cél. Fontos, hogy természetesen viselkedjenek, és hogy ne essenek túlzásokba. Mondjuk el azt is, hogy időnként ügyetlennek és bizonytalannak érezhetik magukat, de hogy semmi veszélyes vagy ártalmas nem történik majd velük.
Amennyiben nincs mód arra, hogy a gyakorlat mindegyik részét kipróbáljuk, válasszunk ki egy vagy két részt. A tapasztalatok szerint a bekötött szemmel történő séta a leghatásosabb, ezért ebben az esetben érdemes ezt a részt alkalmazni. Fontos, hogy a párok szerepet cseréljenek, így mindketten megtapasztalhatják, hogy milyen érzés fogyatékosnak lenni. Ne felejtsük el, hogy ebben az esetben egy másik táskát is meg kell tölteni különböző tárgyakkal.
Jóllehet a gyakorlat komoly, mégis fel kell készülnünk vicces helyzetekre is. Nincs ezzel semmi baj. Csak akkor avatkozzunk be, ha a résztvevők veszélyes dolgokat művelnek, vagy ha viccelődnek a fogyatékosokon. Térjünk vissza ezekre a helyzetekre az értékelés során, és tegyük fel a következő kérdéseket: Mikor viccelődnek az emberek a fogyatékosokon? Ki tesz ilyet és miért? Mikor lehet viccelődni? Hol a határ humor és megbántás között?
Változatok
Másfajta - kevésbé látványos - fogyatékosságot is beépíthetünk a gyakorlatba, mint például a tanulási vagy nyelvi nehézségeket. Mindez a csoport jellegén és érdeklődésén múlik.
Arra is van lehetőség, hogy egy adott korosztályhoz kapcsolódó fogyatékosságot jelenítsünk meg. Így például segítséget nyújthatunk a fiataloknak ahhoz, hogy jobban megismerjék az idősek helyzetét és életét, illetve egy méltó élet meglévő, avagy hiányzó feltételeit.
Reklám hatása
Nehézségi szint: 3
Csoport létszám: 12-24 fő
Szükséges idő: 180 perc
Szociális kompetenciák: együttműködés, eredményes kommunikáció, információfeldolgozás, információgyűjtés, információkezelés
A gyakorlatról röviden: Ez egy szimulációs gyakorlat, ahol a résztvevők újságírókként azon munkálkodnak, hogy újságjuk nyomdakész címlapját elkészítsék. A résztvevők kis csoportokban dolgoznak, a következő témák feldolgozásán: reklám üzenete, hatása a képek és a média szerepe az fogyasztók manipulálásának bemutatásában
Célok: - a média, különös tekintettel a reklámok szerepének, és az érintettekre gyakorolt hatásának az elemzése a fogyasztó befolyásolásának, manipulálásának megközelítése.
- a kommunikációs és az együttműködési képességek fejlesztése
Szükséges eszközök: egy nagy terem, elegendő hellyel 2 vagy 3 kisebb csoport és a teljes csoport munkájához 40 db, újságból kivágott fénykép papír és tollak a jegyzeteléshez nagyméretű papírlap (A3-as) vagy nagy ív papír (flipchart) és vastag filcek ollók és ragasztó minden csoport számára megfelelően nagy felületű asztalok ahhoz, hogy a csoport azon elhelyezhesse a kiosztott papírokat.
Előkészítés: Válasszunk ki 40-45 fotót egy képes újságból vagy egy országos napilapból. Megjegyzés: fénymásolatokra van szükségünk ugyanabból a 40 fotóból minden egyes csoport számára. Ezért vagy annyi példányt kell vennünk az újságból, amennyire szükségünk van, vagy meg kell oldanunk a fénymásolást. Tegyünk ki a fotókból egy sorozatot az egyik asztalra. A gyakorlat levezetése
1. Ismertessük a gyakorlatot. A résztvevőknek azt kell elképzelniük, hogy egy szerkesztőségben dolgoznak újságíróként, és késő estig az újság címlapját tervezik. Ezek helyi lapok, amelyek a helyi közösséget szólítják meg és mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, amelynek a mentén "vezetik" olvasóikat. Ezek: sport, divat, világgazdaság, bulvár.
2. Osszuk a résztvevőket 8 fős munkacsoportokba. A csoportok képzeletben különböző újságok szerkesztőbizottságai. A feladatuk az, hogy megtervezzék és megszerkesszék a másnap reggeli szám címlapját, melyben egy adott termék reklámját t is el kell helyezni.
3. Kérjük meg mindegyik csoportot, hogy válasszanak címet az újságjuknak.
4. Az egész csoport beszélje meg együtt, röviden egy tipikus címoldal jellegzetességeit és elrendezését, és illesszék bele az adott áru reklámját, úgy, hogy az, az adott újság célközönségének figyelmét felkeltse.
5. Mutassuk meg a résztvevőknek a kirakott fotókat. Csöndben járják körül az asztalt, és egyelőre ne mondják el a megjegyzéseiket. Mondjuk el, hogy a kirakott képekkel kell dolgozniuk, és úgy használhatják, értelmezhetik őket, ahogyan szeretnék.
6. Ezt követően a "szerkesztőségek" megkezdik a munkát. Osszuk ki a papírokat, ceruzákat, ragasztókat és az ollókat minden csoportnak, a fotókat azonban még ne.
7. Menjünk végig az instrukciókon. Egy órájuk van arra, hogy kiválasszanak négy-öt olyan témát, amelyek szerepelni fognak a lapban, hogy megírják a főcímeket, kiválasszák a képeket és megtervezzék a reklám szövegét,külső megjelenést. Nem kell cikkeket írniuk, csak főcímeket a hangsúly a reklámon van.
8. Amikor a csapatok befejezték a címoldalakat, ki kell rakniuk, hogy mindenki megnézhesse őket. Ezután a feldolgozással és az értékeléssel folytassuk.
Feldolgozás és értékelés Kezdjük magának a gyakorlatnak az áttekintésével, majd ezután térjünk rá a média, és a reklám befolyásoló hatására. Hogyan szervezték meg a csoportok a munkát? Hogyan hoztak döntéseket a munka elvégzéséről, és arról, hogy melyik hírrel foglalkozzanak? Mindenki úgy érezte, hogy részt tudott venni a munkában, és együtt tudott működni a többiekkel? Hogyan választották ki a résztvevők, hogy mely témán vagy kérdésen dolgozzanak? Mit választottak ki először, a kérdést vagy a fotót? Azaz először egy témát határoztak meg, és ehhez keresték meg a megfelelő képet a téma szemléltetésére, vagy egy-egy kép inspirálta őket, hogy milyen szöveget tegyenek mellé? Miben hasonlítanak egymásra az eltérő újságok címlapjai? Elérték-e a célcsoport a reklámmal? A reklám szövege, képi megjelenése a terméket mutatja be, vagy inkább hangulatot sugall? Használtak-e a különböző csoportok eltérő módon azonos képeket? Hogyan illeszkedik a reklám a címlap többi témájához? A médiával kapcsolatban a megbeszélés egyik fő szempontja lehet a média objektivitása. Tanácsok a csoportsegítőknek Amikor ismertetjük a gyakorlatot és áttekintjük egy tipikus címlap tördelésének jellegzetességeit, hívjuk fel a résztvevők figyelmét arra, hogy a főcímnek mindig fel kell keltenie az érdeklődést. A hírek megírásakor először általában egy leadet, azaz egy rövid összefoglalót írnak a hasáb elejére, majd ez után következik a teljes történet részletes kifejtése. Beszéljük meg, hogy hogyan használják a képeket a hír megerősítésére és az olvasók figyelemének felkeltésére. Mutassunk rá arra is, hogy mi az, amit a képek nem mutatnak meg! Beszéljünk arról, hogyan vágják meg a képeket, hogy a néző figyelmét arra irányítsák, amit a fotós vagy a szerkesztő szeretne megmutatni. Változatok Alternatív módja a gyakorlat alkalmazásának, ha rádió- vagy tévéhírműsorokat készítünk és mutatunk be, akkor egy-egy közbeiktatott reklámfilmet kell elkészteni.Amennyiben azt választjuk, hogy tévéközvetítésen dolgozunk, ajánlatos diapozitívokat használni egy elsötétített teremben, így azt a benyomást tudjuk kelteni, hogy valóban a televíziót nézzük. Ezt csak haladó csoportok számára ajánljuk.<!--[if gte mso 10]>
Jog(os)
Kép játéka fogyasztói jogokról
Nehézségi szint: 1
Csoport létszám: tetszőleges
Szükséges idő: 30 perc
Szociális kompetenciák: empátia, figyelem, médiaismeret, szolidaritás
Egy kép ezer szó helyett beszél, s a fényképezőgép nem hazudik - vagy mégis?
A gyakorlatról röviden:
A Képek felhasználása a közös munka során mindig alkotó és szórakoztató jellegű. Segíti a kezdeti feszültségek feloldását is, amellett az ilyen jellegű gyakorlatoknak más pedagógiai értékei is vannak. Az itt következő képjátékok a következő témák feldolgozásában használhatók nagyon jól:
Sztereotípiák
Hogyan érzékelik a világot az egyes emberek a maguk sajátos módján?
Hogyan használják fel a képeket tájékoztatásra és félrevezetésre?
Az érintett fogyasztói jogok:
Bármelyik lehet - attól függően, hogy a csoportsegítő mely képeket és kérdéseket választja
Célok:
tudatosítani, hogy a fogyasztói jogok a mindennapi élet részét képezik
az empátia és az emberi méltóság iránti tisztelet elmélyítése
az Európai Unió öt alapvető fogyasztói jogának az ismerete
- Egészség és biztonság
- A gazdasági érdekek védelme
- Kártérítés
- Információ és oktatás
- Képviselet
I. Mit látsz?
Szükséges eszközök
egy sorozat fénykép ( egy-egy fogyasztói joggal kapcsolatos képek)
kartonpapír, ragasztó, tapadó hátoldalú műanyag lap (nem feltétlenül szükséges)
tábla, nagyméretű papírívek, filctollak
fali táblázat, amely felsorolja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának cikkeit (fénymásolat készíthető a 446. oldalon található rövidített változatról)
Előkészítés
Gyűjtsünk össze egy 25 képből álló sorozatot, amely a különböző fogyasztói jogokat mutat be eltérő beállításokban.
Ragasszuk fel a képeket kartonlapra (ha a gyakorlatban használjuk, beboríthatjuk őket fényképvédő fóliával is a tartósság kedvéért).
Számozzuk meg a képeket.
A gyakorlat levezetése
1. Terítsük szét a képeket az asztalon.
2. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy ennél a feladatnál fontos, hogy önállóan dolgozzanak.
3. Olvassuk fel az uniós fogyasztói jogokat, valamint A Fogyasztóvédelemi Szövetségek Nemzetközi Szervezetének meghatározása szerinti a fogyasztói jogokat, és írjuk fel őket a táblára vagy a nagy ív papírra.
4. Kérjük meg a résztvevőket, hogy nézzék meg a képeket, és válasszák ki azt az egyet, amelyik számukra a legjobban kifejezi egy –egy jog lényegét.
5. Mindenki egymás után mondja el, melyik képet választotta, és miért.
6. Készítsünk feljegyzést a kiválasztott képekről, írjuk a számokat a táblára.
7. Játsszunk le még négy-öt kört az Egyezmény különböző cikkeinek megnevezésével. (Válasszunk vegyesen polgári, politikai, szociális és gazdasági jogokat is.)
Feldolgozás és értékelés
Kezdjük a beszélgetést magával a gyakorlattal, és hogy mire jöttek rá ezzel kapcsolatban a résztvevők.
Nehéz volt-e olyan képeket választani, amelyek kifejezik a különböző jogokat? Az újabb körökben más-más képeket választottak, vagy úgy érezték, hogy egy vagy kettő mindent elmond?
Többen ugyanazt a képet választották többször is, vagy egészen eltérő elképzelésük volt arról, hogy mi fejezi ki az adott jogokat? Ez mit árul el nekünk arról, hogy az egyes ember hogyan látja a világot?
Tekintsük át a táblán lévő listát. Milyen fényképeket választottak a leggyakrabban? Mi volt a különleges ezekben a képekben? Miért ezeket választották gyakran? Vajon a méret és a szín számított-e, vagy maga a képen látható dolog volt a lényeges?
Volt-e olyan kép, amelyet több különböző jog bemutatására is kiválasztottak?
Volt-e olyan résztvevő, aki nem értett egyet mások értelmezésével egy bizonyos képet illetően?
Voltak-e olyan fényképek, amelyeket senki nem választott? Ennek ellenére értelmezhetnénk-e őket valamely emberi jog kifejezőjeként? Mely jogok lehetnének azok? A résztvevők indokolják választásukat!
Tudják-e a résztvevők, hogy amiről szó volt, azok az ő jogaik (is)? Melyiket nem ismerték?
A média hogyan használja fel a képeket, illetve hogyan él vissza velük? Válasszunk példaként egy közeli eseményt, és elemezzük, hogyan mutatják be a napilapokban és a televízióban. Az érintett emberi jogokat hogyan jelenítik meg a választott képeken?
Tanácsok a csoportsegítőknek
Bármelyik képet többen többször is választhatják - egy körön belül vagy új körökben is. Vagyis: több ember számára kifejezhet egy bizonyos cikket, vagy különböző emberek számára más-más cikket ugyanaz a fotó.
Gyűjthetünk képeket színes folyóiratokból, utazási prospektusokból, régi naptárakból vagy képeslapokból. Fontos, hogy egyik képhez se legyen szöveg, de minden kép esetében jegyezzük fel az eredeti képaláírást vagy az egyéb információt, hogy aztán tudjunk válaszolni az ezekkel kapcsolatos kérdésekre. A képek öleljék fel a földkerekség aspektusainak széles körét - legyenek képek személyekről és csoportokról, illetve különböző korú, más-más kultúrát képviselő és eltérő képességekkel rendelkező emberekről. Válasszunk vidéki és városi, ipart és mezőgazdaságot ábrázoló képeket, ahol az emberek különböző típusú munkákat és szabadidős tevékenységeket végeznek. Amikor beszámozzuk a fényképeket, ne próbáljuk meg őket valamilyen sorrendbe állítani. A számok funkciója csupán annyi, hogy a képek könnyen beazonosíthatók legyenek.
A csoporton és az egyes résztvevők általános vizuális műveltségén múlik, hogy mennyi segítséget igényelnek a csoportsegítőtől a képek elemzéséhez. Érdemes lehet a feladatot egy vagy két kép közös elemzésével kezdenünk. A lenti További információk című részben közölt kérdések útmutatásként használhatók.
Változatok
Arra is kérhetjük a résztvevőket, hogy válasszák ki azt a képet, amelyik számukra a leginkább kifejezi a fogyasztói jogok fogalmát. Amikor ezt mindenki megtette, mondják el, miért ezt választották.
Javaslatok a folytatáshoz
Javaslatok a résztvevőknek
Rendezhetünk kiállítást a környezetünk fogyasztói jogi helyzetét bemutató fotóprojekt fényképeiből.
További információk
A kép alanya: ki, milyen, hol és mikor?
Kiket ábrázolnak a képek, milyen korúak, milyen neműek, milyen az egészségi állapotuk, vagyoni helyzetük és pozíciójuk?
Mit árul el nekünk a testtartásuk és az arckifejezésük?
Tudta-e az alany, hogy fényképezik? A kép beállított vagy természetes?
Milyen a környezet? Harmóniában van-e ezzel az emberrel, vagy kontrasztot képeznek?
Mit csinálnak a képeken? Ez normális tevékenységnek számít, vagy valami különleges pillanat?
Mi az általános benyomásunk a arról, akit a képen látunk? Pozitív vagy negatív? Megértéssel vagy közönnyel szemléljük?
A szövegkörnyezet
Hol adták közre eredetileg a képet? Napilapban, folyóiratban vagy utazási prospektusban? Más szóval: célja a tájékoztatás volt, a reklám vagy valamilyen propaganda? Esetleg valami más?
Van-e a képnek címe vagy bármi más információ, amely kiemelné a fotós nekünk szánt üzenetét?
Technikai részletek
A kép fekete-fehér vagy színes? Befolyásolja ez a ránk gyakorolt hatást? Hatásosabb lenne-e a kép, ha nagyobb lenne a mérete?
Tetszik az, amilyen szögből felvették?
Milyen speciális effektusokat - például tompa világítás vagy fókuszálás - használtak? Milyen célból?
Manipulált-e a kép? Nem mond igazat? Valóban azt mutatja, ami a fotós előtt volt az exponálás pillanatában, vagy számítógépes módszerrel retusálták (például azért, hogy a személy megnyerőbbnek tűnjék)?
Ki készítette a fényképet?
Milyen kapcsolat van aközött, aki a fényképet készítette és akiről a kép készült?
Együttérez-e vele?
Vajon pénzt kap a munkájáért, vagy ez egy amatőr felvétel?
Miért készítette el a képet? Mi motiválhatta?
Mit próbált elmondani a képpel?
Végezetül - milyen képi szimbólumokra vagy sztereotípiákra ismertünk rá? Például mit fejez ki Martin Luther King, aki mint politikai vezető, a népe előtt áll, vagy Ngawang Sangdrol mint tibeti paraszt? Vajon e kézikönyv szerkesztői miért ezeket a fényképeket választották ki ehhez a gyakorlathoz? Milyen hatással vannak ezek a képek az ábrázolt személlyel kapcsolatos beállítottságunkra? Hozzáadnak-e valamit a személyről alkotott értékelésünkhöz azon túl, amit a szövegben olvastunk? Hogyan és miért?
Forrás: Focus for Change (Társadalmi, nemi és faji esélyegyenlőtlenség és a média, nemzetközi viszonylatban) Focus for Change, 1992. (103 London Street, Reading, Berkshire, RG1 4QA, Anglia)
English
Deutsch
Magyar
