Tömegközlekedünk

Vidékről a fővárosba szakadt egyetemistaként sokszor vagyok tanúja, amikor a "Délibe" verekedésig menő viták  alakulnak ki a biztonsági őrök és az renitens jegy nélkül utazó bliccelők között. A többi utas reagciója megoszlik. A többség unott arcal tovább megy, néhányan egyetértenek az őrök eljárásával, de sokan hangos bekiabálással illetik a személyiségjogokat sértők BKV ellenőröket. De miért? Azért, mert egy közszolgáltató úgy dönt, hogy nem óhajt csődbe menni, és ez ellen minden törvényes eszközt bevet?Na ja, tudni rég, az emberek nem szeretik, ha ellenőrzik őket, egyenesen kikérik maguknak, „merhogy őt itten meggyanúsítják, hogy potyázik”.

Pedig alapvetően nem ördögtől való ám a gondolat, hogy legyen végre rend. Nyugat-Európában már rég felfogták, hogy ha buszra szállunk, az épp olyan, mint mikor bemegyünk a boltba, és veszünk két zsemlét húsz deka felvágottal. Fizetni kell érte. Ha pedig így van, akkor mondjuk ki: ne utazzon a buszon ingyen a zsákos asszony a frissen túrt heti élelmével, sem pedig az, aki annyira részeg, hogy a haverokkal fogadást rendezünk, melyik percben okád le minket. Pláne ne mellettünk, akik megvesszük jó néhány ezer forintért a bérletet. Aki utazik, fizessen, aki nem hajlandó, az gyalogoljon vagy kocsikázzon - ennyi a történet. És akkor az éjszaka előbújó, „szeretlek bébi”-t, az ülésre kanyarító, alacsonyan kvalifikált piktorokról most nem beszélek, az már másik történet.

Az pedig, hogy elveszik a kihasználatlan buszt, nem meglepő. Ha nem utaznak rajta, minek járjon? Mert üresen olyan szépen bevilágítja negyedóránként az utcánkat? Arra ott a közvilágítás, azért meg úgyis fizetünk, adó formájában. Ezen fel lehet háborodni, de a kapitalizmus erről szól. 
És talán majd eljön az az idő is, mikor egyre többen értik majd meg, hogy ez az egész, ha nem is kifejezetten értünk van, de azért nem is ellenünk...