Ha teázol, csináld jól!

„A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata…” szól a KFT slágere. A tea azonban ennél sokkal több. A tea egy életérzés, egy kultusz, maga a történelem, maga a sokszínűség. A minap barátaimmal beültünk Kaposvár egy hangulatos éttermébe és a véletlen folytán (vagy mert tavasz ellenére piszok hideg volt) mindenki teát rendelt, de mindenki más fajtát és ízűt. A csajok mate, meg  gyümölcs teát vanilia ízesítéssel (brrrr)  mi pedig  a jól ismert zöld teát sok mézzel és citrommal. Tudom most az igazi teások szörnyűlködve a fejükhöz kapnak, hisz a teát íze csak natur formában élvezhető igazán.

Szóval elgondolgodtunk, hogy amit mi itt iszunk az tea, vagy különböző szárított növényekből készült, ízesített valami. Viszont  illatosított is. Amatőr "tealevél kutatóként" nyakunkba vettük a várost és két hipemarket kínálatát átnézve a következőkre jutottunk:

A gyűmölcsteák igen szükszavú magyarnyelvű összetevői többségénél a következőkből állnak: csipkebogyó,hibiszusz, alma valamilyen gyümölcs-aroma,narancshéj, bodzabogyó, van amelyikben gyümölcsdarabok is vannak és néhányban tea (nem tealevél). az összetevőkarányát e termékeken nem tüntették fel.

A legérdekesebb, hogy három fekete teából háromban 50% alatt volt összetételként a fekete tea, a többi összetevő szárított alma 32%, csipkebogyó 10%, természet azonos aroma 2%.

Az "igazi tea" valamikor i.e. 2700 körül hódította meg  az egész világot. Mint minden komoly dologról, a teáról is több legenda kering. Az egyik szerint a kínai császár utazgatott a birodalomban - biztos unatkozott -, rövid időre megpihent - nem tudom mitől fáradt ki, gondolom nem sétálva utazott, de lényeg, hogy megpihent -, és ekkor egy cserjéről néhány levél egyenest a vízzel teli csészéjébe pottyant, ezt őkegyelme megitta, és ízlett neki.

A véletlen tehát megajándékozta a világot egy frissítő, ízletes itallal, melyet ihatunk hidegen, melegen, cukorral, mézzel, citrommal, tejjel, és a lehetőségeknek csak az emberi kreativitás szab határt.

Ne rontsuk el teafogyasztás minőségét, hangulatát azzal, hogy tealevél nélküli ízesített folyadékot iszunk. Nem szentségteleníthetjük meg ezt az ajándékba kapott ízkavalkádot! Megérdemli a szertartást, kell hozzá a „feeling”. Egy régi baráttal, hangulatos helyen, hozzá illő zenével, hozzá illő csészékben fogyasszuk a teát, és egyből megértjük mit is jelent az: igazán teázni.

Tehát a  tea címszó alá nem zsúfolhatunk be akármit. Mindenki döntse el magában, mi jelenti számára az igazi teát, de aki kedveli ezt az italt, mindenképp kóstoljon meg egy valódi cserjelevélből készült lét, s ezután mindig azt fogja kívánni, ha a teázásra gondol, legyen az akár fekete, fehér, zöld vagy gyógytea.
Apropó… csináljak teát?